A pankráció a birkózás egy fajtája, melyben a küzdő felek pénzt kapnak a részvételért. A múltban az amerikai és kanadai pankráció jellemzője volt, hogy a meccsek eredményét előre eldöntötték, és a pankráció (másnéven wrestling vagy hivatásos birkózás) kifejezést később már csak az ilyen, előre eltervezett kimenetelű mérkőzésekre használták, melyeket worknek hívnak, azaz "megdolgozott meccs"-nek. A mai pankrációra jellemzőek a különböző ütések, dobások, ugrások és feszítések, melyek a klasszikus birkózáson kívül különböző harcművészetekből és modernkori küzdősportokból származtathatók.

A modern pankráció egyfajta előadóművészet, ahol a résztvevők egy olyan műsort hoznak létre, mely egy küzdősport jellegű meccset szimulál. A realitás szintje a mérsékelttől (pl. az egyesült államokbeli World Wrestling Entertainment promóció) az igen realisztikuson át (pl. a japán stílus) a látványosan valószerűtlenig terjedhet (például a mexikói lucha libre, mely jellemzően színpadias és stilizált).

A pankráció szimulált, olyan értelemben, hogy az eredmények előre megbeszéltek, valamint a hatásuk az ellenfélre eltúlzott. Egyesek egyfajta előadásként vagy színjátékként kezelik, és nem használnák a "mű" vagy "megrendezett" kifejezéseket. Számos pankrációbeli manőver okoz valódi fájdalmat és akár súlyos sérülést is, ha helytelenül hajtják végre. Előfordul, hogy bizonyos hivatásos pankrátorok feldühödnek és ellenségesen viselkednek, ha valaki lekicsinylően beszél arról, amivel ők foglalkoznak, műnek nevezve azt. Néha fel is ajánlják a lehetőséget az ilyen személyeknek, hogy a ringbe lépve ugyanazt tehessék, amit a másik fél minden egyes meccs alatt (ráadásul sérülések nélkül), így bizonyítva, mennyire "mű" ez valójában.

Ha így is van akkor is jó nézni és szerintem nem csak én vagyok én vele:)