Más nap már korán reggel fenn voltam, és majd kiugrottam a bőrömből. Hát hiába nem minden nap lesz az ember 16 éves :D Mert bizony ma van a szülinapom!!!!!!!!

Ugrálva lépdeltem ki az ebédlőbe, ahol már a többiek mosolyogva fogadtak.

- Szép jó reggelt mindenkinek!!! - Ugrottam be a helyemre.

- Jó reggelt. - Mosolygott rám Bill.

- Boldog szülinapot!!! - Mondták egyszerre,majd meghúzták a fülcsim,és kaptam sok-sok puszit.

- Jajj köszi srácok!!! - Mosolyogtam rájuk.

- Ugyan! De nincs ám még vége! - Nézett rám sunyin Gustav.

Gyorsan el fogyasztottuk a reggelit,majd mindenki ment a saját dolgára. Hát én… én nem tudtam mit kezdeni magammal, először Billt nem hagytam békén.

- Micsinálsz? - Ugráltam körülötte.

- Pakolok. - Mondta sóhajtva már vagy 1000x-re.

- Segítek!!!!!!

- Nem kell köszi. - Pakolt tovább.

- De most miéért??? - Húzogattam a haját.

- Hagyd a hajam!!! - Állt fel.

- Miért???????? - Néztem rá kiskutya szemekkel.

- Ajjj… - Sóhajtott. - Mi van ma veled? - Kérdezte.

- Semmi. - Dörgölőztem hozzá mint egy kiscica.

- Micsinálsz? - Mosolyodott el.

- Bújok. - Válaszoltam vigyorogva. - Akkor nem segíthetek??? - Néztem rá szomorú szemekkel.

- Nem kell köszi! - Simogatta meg az arcom.

- Hát jó. - Szomorodtam el,és lehajtottam a fejem… - Akkor megyek Tomhoz. - Kiáltottam el magam,és már bent sem voltam.

- Ez nincs jól. - Mosolygott utánam Bill.

- Áhhh sziasztok!!!!!! Már az egész buszt végig jártam miattad!!! - Mutattam Tomra miután megtaláltam a hugommal smárolva :D

- Miattam? - Kerekedtek ki a szemei.

- Aham!!! Csináljunk valamit!!! - Ugráltam, aztán beleugrottam az ölébe.

- Öhm…te mit ittál? - Nézett rám Reni.

- Öhh…na várj…colát, red bull-t, kávét, vizet… öhm asszem ennyi. - Gondolkodtam.

- Úristenn!!! De semmi alkohol ugye? - Nézett rám Tom is.

- Neeeeem! Hova gondoltok?? Na de csináljunk már valamit!!! Mondjuk öhm…TWISTER!!! - Ugráltam.

- Miiiiiiiiiiiiii??? - Tom.

- Iiiiiiiiitttttttttttttt??? - Reni.

- Igen,igen,igen,igen! Na hozom a többieket is,addig rakjátok ki! - Ugráltam el kifele,és irányt vettem Gustiékhoz.

Mikor benyitottam épen csókolóztak -.-’ És én meg is zavartam őket.

- Sziasztok! Gyertek!!! - Ragadtam meg a kezüket.

- Mi hova??? - Nézett rám értetlenül Rami.

- Hát hova máshova mint TWISTEREZNI? - Húztam őket.

- Miiiiiii??? Na neeeeeeem! Én utálok olyat jáccani!!! - Nyűgösködött Gusti.

- Nem baj,na gyertek léccives! - Húztam őket magam után,betoltam a szobába őket,majd indultam Billhez,és Georghoz,meg Bogihoz, meg a fiúkhoz,őket is elrángattam, bár nem sok kedvük volt hozzá. -.-’

- Akkor kezdhetjük is. - Ugráltam,és né kezdtem. Nos ezt a játékot egyedül csak én élveztem a többiek,már az első körben kiestek,mert annyira nem akartak jáccani,hogy inkább ezt a taktikát választották, egy darvig örültem is neki,hogy folyton folyvást én nyerek,de egy idő után már feltűnt.

- Naaaaaaa!!! Ezt nem hiszem el! Miért nem lehet normálisan jáccani?! Ez így nem izgalmas!!! - Durcáskodtam.

- Jó-jó, jáccunk! - Mondta Bill.

Innentől mindenki próbált lelkes lenni, ezzel elvoltunk egy darabig, illetve addig amíg meg nem érkeztünk. Mindenki nagyon izgatott volt, hiszen ez az utolsó koncertünk,és ezt különlegesen jónak akartuk. Amikor begördültünk a busszal,rengetegen voltak, több 10.000-en,sokak kezében “ Boldog születésnapot Angel” felirattal rendelkező táblácska volt. Voltak akik egy-egy ajándékot szorongattak.

Annyira meghatódtam ezen az egészen, hogy el is pityeredtem.

-Naaa! Mi a baj? - Karolt át Tom mosolyogva.

- Ez olyan megható. - Szipogtam. Majd kiléptem a busz ajtaján, a tömeg rögtön őrjítő sikításba kezdett. Én pedig már rögtön kaptam is a tollat,és mentem autogramot adni, mindenkinek szerettem volna,de sajnos ez lehetetlen, L rengeteg ajándékot kaptam, és rengeteg képet is kértek. Kb. 1 órát ott töltöttünk, aztán bekellett mennünk L

Mivel ez az utolsó koncert ezért,fotózás és interjú is készült. A fotózáson nem volt semmi probléma. De az interjún egy igen meglepő kérdést is tettek fel.

- Nos és milyen érzés az,hogy ez az utolsó koncert? - Riporter.

- Hát az egyik felünk sír a másik pedig örül. Jó lesz végre már egy kis pihi,de hiányozni fog a busz,és a rajongók,meg persze ez a nyüzsgés. Szeretnénk,hogy ha ez a koncert lenne a legjobb. - Dávid.

- És Angel téged megleptek valamivel a fiúk? - Riporter.

- Hát reggel mindannyian felköszöntöttek,de még ígértek valamit a koncert után. - Mosolyogtam.

- És milyen együtt élni a Tokio Hotellel? - Kérdezte a riporter szemrebbenés nélkül. Mi meg persze majd nem lefordultunk a kanapéról,ezt meg honnan tudják?

Amint láttam a többiek nem igazán tudtak megszólalni,így inkább én próbálkoztam,már csak azt kéne eldöntenem,hogy mit mondjak.

- Nos hát öhm…nem igazán tudom,hogy honnan tudják ezt,de akkor szerintem semmi értelme sincs annak,hogy tagadjam, nos igen a turné kezdete óta együtt élünk Billékkel,együtt koncertezünk,és együtt is lakunk egy buszban. Eleinte nem igazán jöttünk ki egymással,ez leginkább miattam volt,nehezen barátkozó típus vagyok :D - Mosolyodtam el. - De aztán úgymond “összemelegedtünk” - Mutattam idézőjelet a kezemmel. - És bátran nyilváníthatom,hogy olyanok vagyunk mint egy kis család,nagyon jó barátok lettünk. Ennek igazán nagyon örülök,és őszintén szólva,nem is tudnám elképzelni az életemet e nélkül a négy idióta nélkül ( ezt jól megaszontam :D) És ha bármi bajuk történne nem tudom,hogy mit tennék,ezért szépen kérek mindenkit ,hogy emiatt a hír miatt ami most kiderült ne bántalmazza őket senki! Köszönöm! - Fejeztem be a kis mondókámat.

- Húha…hát azt hiszem most igazán megleptél mindenkit,beleértve minket is. És esetleg valamelyik fiúval van más kapcsolatod a barátságon kívül? Vagy volt? - Kérdezte a riporter csaj.

- Öhm… - Gondolkoztam el. Nem igazán tudtam,hogy erre mit is mondjak,hiszen ott volt Tom is illetve Bill… Ránéztem az ajtó mellett lévő ablakra,és megpillantottam mögötte a srácokat. Bill hevesen bólogatott a többiek viszont ugyan ilyen hevesen nemet intettek a fejükkel. Ránéztem a menedzserünkre aki pedig azt tátogta,hogy csak az igazat. De most mondjam el,hogy persze,hogy volt és pont az ikrekkel?! Ajj nem tudom…

- Nos? - Zavarta meg gondolatmenetemet a riporter.

- Hát…van…akarom mondani volt… - Kicsit összezavarodtam, a riporter persze gúnyosan elmosolyodott. Ribanc…:@

- És melyik fiúval? És most van vagy csak volt???? - Kérdezte.

- Volt, de azt hiszem ez csak rá tartozik és rám. Úgy ,hogy nem szeretnék elárulni erről többet, sajnálom.

A nő persze próbált rávenni,de nem sikerült, a fiúk csak elégedetten vigyorogtak. :D

- Hát rendben ha nem hát nem! És most van párkapcsolatotok? - Kérdezte.

- Nincs. - Feleltük egyhangúan.

- De persze szeretnétek? - Riporter.

- Persze. - Vágtuk rá megint.

- Értem… - Még tovább kérdezősködött mindféle unalmas dolgokról, aztán elköszöntünk és nyomás a stadion.

- Aztaaaaaaaaaaa…. - Bámultam el,mikor beértem a stadionba.

- Uhh… Ez hatalmas! - Állt mellém Bill is tátott szájjal.

- Ez tök jóóó!!!

- Szuper!!!

- Uhh!!! - Lelkendeztek a srácok.

- Te ennek a fele se lesz betöltve. - Szóltam a meninek.

- -.-’ Aha…az összes jegy elkelt,szal örüljetek ha beférnek… - Nézett rám hülyén. Nekünk meg persze az állunk a földet verdeste XD

- Király! - Szólalt meg Renikém J

- Az! - Húztam vissza az államat.

- <