3. Szemtől szembe a való életben

Christin amilyen gyorsan csak tudott, futott társaihoz.

- Gyors voltál! – mondta mosolyogva Timea.

- Tudom.

- Mi tartott ennyi ideig? – jött oda hozzá idegeskedve Sabine.

- Össze vagytok hangolva, ahogy látom! Egyik azt mondja, hogy gyors voltam, a másik meg hogy lassú. Elmondom hogy a fotóshoz jött egy banda!

- Melyik? – Timea kicsit

- Nem tudom, hogy jó lenne elmondani, de a kedvencetek jött!

- A Tokio Hotel? – kérdezte Sabine kikerekedett szemekkel.

- Igen. – mondta fanyar arckifejezéssel Christin.

- Rohanás fel, kidobáljuk a cuccunkat és mehetünk autógrammért! – javasolta Timea.

- Kéz és lábtörést! – mondta Christin és elindult, hogy felvigye a holmiját a szobájába.

- Ácsi! Te is jössz velünk, nem? – Sabine.

- Nem! Szó sem lehet róla, hogy eléjük álljak! Már a gondolattól is kiráz a hideg!

- De Christin! Nem rég még állandóan róluk beszéltél, őket rajzoltad, róluk fantáziáltál, s irogattál! Mi történt veled?

- Nyugi! Nincs még itt a világ vége, mert nem akarok eléjük állni, főleg Bill elé nem!

- De, itt a világ vége! Tudod mennyit jelentett az a sok hülyeség nekem? Te szerettetted meg velem a bandát! Folyton erről hülyéskedtünk! S most ezt az életet csak úgy eldobod?

- Meséltem ugye, hogy az álmaimban folyton egy kedvencem miatt harcolok! Hát Bill az! Te nem élted át, azt hogy harcolsz ellene, kardot emelsz és megsebesíted! Te nem tudod így felfogni, milyen nagy sebet ejtett a szívemben, s ezeket nem tudom elfelejteni! Csak állandóan látom a képet, ahogy Bill összegörnyed , hasát fogva földre esik, s én fogom a véres kardot, és dicsekedő, öntelt mosollyal állok, szívemben a győzelem érzetével! Még akkor is fáj, ha utána segítek neki, mert tudom, az én kezem által sebesült meg! Az a látvány szörnyű, elképzelni is lehetetlen!

Timea és Sabine megszeppenve álltak. Sosem látták még barátnőjüket ilyennek, mint akkor. Előugrott belőle az a kis vad, ami már oly rég óta lakozott benne, s fájdalmaiból táplálkozott. Barátnői fejében tisztázódott az a tény, hogy ezért is volt oly hideg mostanában, visszahúzódó s boldogság nélküli.

- Bocsi… én, én nem tudtam!

- Semmi baj… jó volt végre kimondani… és ha akarod, elkísérlek titeket, de az ajtóban foglak várni titeket!

- Nem muszáj! De ha megteszed nekünk, akkor nagyon hálásak lennék.

- Persze, hogy megteszem, de most menjünk, még a végén autógramm nélkül maradtok!

A fotózás a fiuknál hamar lement. Megnézték a képeket, s boldogan tértek ki az épületből.

- Nagyon jól sikerültek a képek! – mondta Georg.

- Bizony! Főleg Bill teljesített most nagyón jól. A düh, amit mutatott, s a félelem, most nagyon megmutatkozott az arcán! – David.

Nem is gondolta, hogy amit Bill tett nem csupán színlelés volt, hanem puszta érzelem volt.

- Fiúk! Ahogy látom autógramm osztás lesz! – kiáltott fel Tom. – Ráadásul aranyos és csini rajongóknak. – s sunyi vigyor kíséretében haladt a lányok felé.

Többiek mit sem sejtve követték Tomot, gondolták, ez is egy nyugis firkálás lesz, néhány normális, hétköznapi lánynak.

De Tom törte meg a jeget, mikor…

- És a barátnőtök nem kér autógrammot? – biccentett fejével a közli ajtóban álló lányra, ki karba tett kézzel dőlt neki a falnak. Georg és Gutsav lelkesen folytatták az aláírást, de Bill felfigyelt Tom mondatára, s a bejárat felé tekintett. Mikor odapillantott tekintete lefagyott.

- Öhm, nem, ő nem kér. –felelte kicsit megzavarodva Timea.

Bill amint befejezte munkálkodását, a lány felé indult. Lábai irányították,s agya hirtelen leállt. Christin hallotta, ahogy egy pár cipő sebesen kopog felé, mégsem nézett fel.

- Ismerlek valahonnan? – kérdezte egy idegen, mégis ismerős hang. Christin felkapta a fejét, s megszeppenve állt előtte. Próbált nem a fiú szemébe nézni, hogy az ne lássa fájdalmát, de egyszerűen elvarázsolta tekintete, és közelsége.

Csak állt, s némán nézte a fiút. Bill a lány szeméből kiolvasta, amit válaszként kapott volna.

- Bocsi, deee nekem öhm mennem kell! – mondta halkan a lány, s elindult a hotelbe.

- Várj! – kapta el a kezét.

- Nem lehet Bill! A harc még folytatódik! – felelte Christin. Bill annyira meglepődött, hogy óvatosan elengedte a lány kezét, s megdermedve állt egy helyben.

Christin az elmúlt másodpercben elmondott szavait értelmezte. Mintha nem is ő mondta volna, mintha egy szellem szállta volna meg! De mégis, tudta, hogy ez a találkozás pecsételte meg élete hátralévő részeinek történését.