8. fejezet - Hácsi bácsi NA!

Bea zajtón. Na!… Bea Zajton? Az meg ki?... Nemaz! Hanem be az ajtón te hóhányó!… Nincs is hó, te lüke!

- Na merre menjünk? Jobbra vagy balra?

- Nem tudom… mindkét oldalon a Nagyterem van.

- Dehát az hogy lehet?

- Mert Gaby jobbra képzelte el, Vera meg balra.

- Akkor Vera tévedett. Hiszen le van írva: „A terem jobb oldalán nyíló ajtó mögül Harry hangok százait hallotta kiszűrődni…”*

- Jah. De akkor most már ő is tudja.

- Jó-jó, de már nem lehet átépíteni!

- Ne legyetek már botrok! Egyértelmű, hogy előre kell menni – kotnyeleskedett közbe rikácsolós hangon egy vénség, aki Erzsike néni volt.

- Maga meg mit tetszik itt keresni? – riadtam meg, mert Erzsike néni már a legutóbbi találkozásunkkor is majdnem kivégezte Tulat-drága legértékesebb testrészét.

- Elveszett ifjúságomat keresem! Te meg ne tegyél fel ostoba kérdéseket ifjú hölgy!

Harry forgatta a rubikot, Frozi pedig a térképet, mialatt kielemezte Erzsike néni szavait.

- De hát előre márványlépcső van – állapította meg, aztán jobban szemügyre vette. – Nahát, a térkép szerint van ott egy pici ajtó is.

És akkor megláttuk!!

Olyan pici volt, hogy nagyon.

- De ki fér be?

- Hapci! – mondta Harry.

- A törpe?

- Nem, Harry tüsszentett!

Májkira. Amitől Májki összement a mosásban.

És ott állt Haido-san.**

- Nade Hyde, te mit keresel itt? – kérdeztem én. – Neked nem a winampban lenne a helyed?

- Dehisz én vagyok az, Michael, csak összementem és lettem Hyde. Na! Én vagyok az összes cukipasi, de majd meglátjátok. Biztos csak rámragadt némi útszéli bacis szeder Harryről. Na! De mivel ilyen pici lettem, beviszlek titeket a Titkos Ajtón, jó lesz^^? – És megnyalta a szája szélét, és mosolygott, de úgy, de úgy!!

Frozi gyorsan szájonsmárta Dracót, hogy tévelygő gondolatait összeszedje, és megerősítést nyerjen szerelmük. Én is hasonlóképpen jártam el Tulattal. De nem vesztegethettük soká időnket, mert mennünk kellett. Be. És mi bementünk, és lőn.

- Dehát ez egy budi!

- Lufi Lufi Lufi!! ;) ;) ;)

- Lufi, mi a rákot keresel má’ megin’ itt? Ez egy budi, nem lufiii! NA!

Így hát Harry leütötte Lufit;) a lapáttal. Aztán rájött h ezt nem tette jól, mert lufi milyen szép, és beleesett. Lufiba. Később meg elmentek nászútra Kómába. Ahol volt egy csomó mexikóma béka. Brekekekeke.

- De ez lenne a Zéró Alap? Ez Hermione titkos laboratóriuma?

- Mint már mondtam, ez egy budi.

- De hát ez van a térképen, amit Bo adott! És mellette, hogy Ground Zero, írottal pedig, hogy: Zéró Alap.

- De hülyék vagytok, fiaim! – jegyezte meg Erzsike néni, a nyelvzseni, jóindulattól csöpögő ultrarikácsoló hangján. - A Ground Zero földszintet jelent, és nem zéró alapot.

- Gyóóó! Bo hülye volt angolból – okoskodtam ki. – Tehát a földszintről indulunk, de merre?

Közben zajlottak az események, mert Hyde táncra fakadt!! De nagyon szexi volt ám. Riszálta a csípőjét meg minden… Nyalta a száját meg minden…. Arin nézett meg minden… Mi nyálunkat csorgattuk, meg minden. Még Erzsike néni pészmékere is rendetlenkedni kezdett.

…midnájt szelöbréééésöööööön…

Micsoda véletlen!!

A winamp is pont azt mondta!!

- Le kell húznotok magatokat a vécén – osztotta meg velünk aztán Hyde. Összeszedtük magunkat, aztán felfogtuk szavait.

- Honnan tudsz te mindent? – kérdeztem meg mintegy mellesleg.

- Hát az úgy volt…

- Képzeljétek kedveskéim! – vágta el Májki-Hyde vallomásának fonalát Erzsike néni. – A múltkoriban telefonáltam Lenke barátnémmal, és sztereóba hallottuk a tévét. Mert egyszerre kapcsoltuk be.

Vártuk a sztori folytatását, de nem volt neki. Ez a rövid történetek éjszakája. De van ilyen. Akár egy filmbe összerakhattuk volna, mint csupa-csupa kisfilm. Van is olyan na! Paris je t’aime. Tök jó. Főleg, mikor Elijah vámpír… na mi van??

Mennyi a zsonglőrködés világrekordja fehér és vörös plüss vérsejtekkel??

Hát össze volt grafitizve a fal na!

És le is értünk a Zéró Alap, avagy földszint alá, ami pince.

Elképesztően hihetetlen látvány tárult. Elénk. Annyira, hogy le se lehet írni. Billentyűzettel semmiképp. Ekkor megláttuk a csúnyát. A gonoszt. A Hermiónét. Kicsit el kellett fordulnunk, nehogy kisüsse szemünket a randa.

- Te!!! – förmedtünk rá.

- Kultúrálódjatok fiaim! Csak semmi ráförmedés! Hallod-e Eufrizura kincsem – fordult oda Frozihoz cseszegetésünk után Erzsike néni. Közben lerogyott egy székre mer’ fájt a térde. – Mondd már meg aranybogár: hogy hívják azt a fiatalembert, aki beledugja a nyelvét Fürdőkádia szájába? Ez nem szép dolog ám, mert az lesz belőle, hogy elkapja őket a hév, és a végsőkig szeretik egymást. Az én időmben nem volt ilyen…

- Tulat Extilen vagyok, Erzsike néni – nyájaskodott kisszívem jóképű csücske.

- Tulat Extilen?? Miféle név az, csillagom?

- Tulat Extilen? – visszhangozta Hermione is. – Dehisz a világ legszexisebb, és legimádnivalóbb szexológus professzora nálam van. – Azzal kinyitott egy szekrényt, onnan pedig kihullott egy guminő.

- Priscilla!! – kiáltott fel Harry, és felragyogott a kis arca. Odarohant szerelméhez, felnyalábolta és csókokkal halmozta el a latexet.

- Hogy téveszthette össze az én drágaságomat egy Priscillával?? – prüszköltem (ejtsd: hapciztam) én. Nem is te!

- Mert kocka. A kocka emberek profiljába beletartozik, hogy szín- és embertévesztők – tudatta (akár egy kockológus) Brian Kinney, aki hogy került ide? És hol van Hyde? Jah, hiszen nyilvánvaló, hogy átváltozott megint a tüsszentéstől.

De Brian ekkor már öntötte, és csak öntötte magára… egy üveg EVIAN ásványvizet. A csupasz mellkasán folyt lefele, Erzsike néni pedig kéjesen legeltette rajta szemét. Ezúttal szemüveg is volt rajta. Ami nagyított. Meg nagyító a kezében. Vén perverz.

- De… de… - nyögte Hermione megtörten. – Ha Tulat nem Harry guminője, akkor ki??

Ám ekkor, Kami tudja honnan, belebegett egy kííísértet! De nem olyan Casper-szerű, hanem naaagy volt és kövér, és átlátszó, és átlebegett egyenesen Erzsike nénin!

- Mit képzel maga pufók fráter?! – rikácsolta Erzsike néni dermedten.

- Maga tudja a nevem? – ámuldozott a kísértet. Azaz a Pufók Fráter. És akkor a két öreg egymásra nézett, tekintetük egybekapcsolódott, de nemám gemkapoccsal, hanem úgy rendesen. Olyan szerelmetesen. A Fráter eufórikusan elködösült tekintettel visszalebegett a nénihez aki viszont jól pofon csapta.

Volna. De hát sajnos a Fráter eléggé légnemű volt. Ám csodák csodája mégis csattant valami! Mégpedig Priscilla! Harry olyan nagyon szeretettel és odaadással ölelgette, hogy…

KIDURRANT!

Harry azon nyomban mélységes zokogásba kezdett, de annyira, hogy özönvíz.

Erzsike néni azonban hamar napirendre tért Priscilla hirtelen és tragikus halála fölött. Felháborodva fordult a Fráterhez. Ábrázata dühös volt, ám mégis oly méltóságteljes akár egy pohár puding.

- Mégis mit képzel, fiatalember? Tudja meg, maga vén kujon, hogy nekem odahaza tisztességes udvarlóm van! Hácsi bácsi a szomszédból!

- Na ő igazán tisztességes úriember – áradozott elfátyolosodott tekintettel a néni. – Mondtam is a minap az én Lenkémnek, hogy, te Lenke! Ez a Hácsi olyan jómodorú ember! És milyen művelt. Azt mondta nekem a múltkor is, hogy: Örzse, hajad akár a szmoggal telt egyhetes pesti hó; kezed akár az aszalt szilva: fonnyadt, mégis oly finom; szemed akár egy száraz mikróba! Én meg azon nyomban be is tettem a palacsintát a mikróba. Mert kihűlt már, és akkor…

- ELÉG! – visított fel Hermione, aki már haját tépkedte idegességében… de azért így is maradt neki elég.

- KICSODA TULAT EXTILEN?? – tajtékozta a Gonosz.

A feszültség elviselhetetlen! Erzsike néni az almás pite receptjét ecseteli. Brian csak locsolja és locsolja a vizet. Hermione: ordít. Harry egyre csak zokog és zokog. Lufi kiütve, szeme rángatózik. A nagy káosz közepette összenézünk Frozival. Tudjuk mi a dolgunk. Megcsókolom Tulatot, tudván, hogy ez veszélyes vállalkozás lesz, Frozi szintúgy. Csak ő Dracót. És akkor nekivágtunk…

- BŐŐŐÁÁÁÁÁÁ – hallathattunk volna egy elszánt csatakiáltást, de nem tettük. Mert nagyon visszhangzott volna a pince.

Nekiestünk.

Hermionénak.

De nem azért mert megbotlottunk, hanem egy csomó csokival. Eprescsokival. Mert azt szereti. És csak tömtük és tömtük, de közbe meg senki nem tudta, honnan van nekünk ennyi eprescsokink. Senkinek sem tűnhetett fel, amikor villámgyorsan kilopkodtuk az édességeket Erzsike néni retiküljéből.

Köztudott, hogy az öreg nénik mindig hordanak maguknál, arra az esetre, ha az unokák váratlanul beállítanának. Ugyanakkor azt is tudja mindenki, hogy az eprescsoki szar, ezért Erzsi néni midig csak vette és vette a csokit az unokák meg csak hányták és hányták. Erzsike néni pedig szépen visszacsomagolta és a táskájába tömködte az okádék csokit. Mi meg kicsórtuk mert úgyse kell az senkinek.

Hermione falta a csokit. Nem tehetett mást. Falta és nyelte, és hízott és dagadt, de olyan gyorsan, amire normális ember nem lett volna képes.

A nagyközönség ámulva bámulta világmegváltó tettünket, kivéve Erzsike nénit, aki már a mákos bejglinél járt.

- Miért hízik ilyen gyorsan? – vetette fel Draco.

- A kockák igen hízékonyak – felelte gondolkodás nélkül Brian. – Szervezetük ezzel próbálja kompenzálni szellemi kockaságukat, és igyekszik minél tökéletesebb gömb alakot létrehozni.

- Ugyan dehogy – legyintett a Pufi Fráter aki visszajött, de kitudja minek, hiszen Erzsike néni rég kikosarazta. – Ez a Griffendélesek Átka!

- Mátka?? Már megmondtam, hogy nem vagyok a mátkája, maga vén trotty! – vehemenskedett Erzsike néni, és dühödten szakította félbe szokásos délutáni kötögetését, és durcásan elhajította virágmintás kötőtűjét. A tű beleállt a padlóba.

- Mi az a Griffendélesek Átka? – kérdezte Harry, aki egy időre megszakította mély gyászát, mert kíváncsi volt a válaszra és senki nem kérdezte meg hogy mi az. Mert senki nem akart hülyének tűnni. Harry meg már amúgyis az volt.

- Sokan úgy tudják, hogy Gryffindor Godrik – és vele az összes poronty, akit oda osztott be a sapka… izé a süveg – a bátorságáról híres. Denem! Mert valójában mind betegesen perverzek. De annyira betegesen, hogy az már beteges! Ezért a jó Mardekár Salazar, aki csak az egészséges perverziónak volt híve, megátkozta az összes kis Griffis fattyat, hogy ha valaki bezabál több tonna megrágott, majd kihányt eperscsokit, az hízzon 42 tonnát 42 mp alatt!!

Eztán a nyitott pinceablakon besettenkedő fuvallat tovaröptette a PF-t mert rá már tökre nem volt szükség.

Mindenki a Dagadó Hermionéra nézett. Mi is Frozival, mert már elfogyott a csoki.

És akkor…

RECCS!!

tubí kántinyúd ^^

* Az idézet a zinfóval a Harry Potter és a Bölcsek Köve című könyvből származik… márha valaki nem tudná…

**

http://www.youtube.com/watch?v=_3sKvKK3cCE