Vörös nap

I. rész

-Furcsa dolgok történnek mostanában a világon. Egyre több embert öl meg egy gyilkos. Aki látta, csak azt tudja elmondani róla, hogy egy fekete köpenyt visel, amin vörös napok vannak. Arcát még senki sem látta, mert a fején egy csuklya van. Csak azt tudták, hogy könyörtelen a harcstílusa, egyesek azt állítják, hogy az illatő át tud változni bármilyen állattá, vagy emberré. A fekete angyalnak nevezik őt, feltételezéseink szerint lány az illető. Taijutsuja a legtöbbek szerint az egyik legjobb, azt mondták a szemtanúk, és kardforgatásban is kittünő. Megölt már egyszerű falusi embereket, városi gazadagokat, és bankárokat, de az a legfurcsább, hogy megölte az összes Akatshuki tagot is. Tshunade-sama, maga szerint mi a célja?- mondta Shizune.

-Sajnos nem tudom.- válaszolt a kérdezett- de nagyon fontos információ lenne megtudni.

A semmiből egy ANBU tag jött elő.

-Tiszteletre méltó Hokage, jelentéseket hoztam a fekete angyalról. Most kaptuk a hírt, hogy Kohona felé tart.

-Köszönöm a jelentést.

-Most mit fog tenni?- kérdezte Shizune.

-Egyenlőre nem tudom. Az hírlik róla, hogy csak úgy megjelenik a városokban, és miután elvégezte a feladatát ugyan olyan hírtelen tűnik is el. A gyilkolászásnak, oka van, amit minél hamarabb meg kell tudnunk. Shizune kérlek, szedd össze az összes elérhető shinobit, és próbálják követni ezt a bizonyos személyt.

-Értettem.

-Kérem, szedjen össze minél több ANBU tagot és csatlakozzanak a csapathoz.- mondta a hírnöknek.

Az ANBU tag eltűnt, Shizune is elindult.

20 shinobit tudtak összegyűjteni és 11 ANBU harcost. A csapatban voltak Naruto és barátai is. Miután közölték a feladatukat velük, egy újabb hírnök érkezett.

-A cél személy most sétál be a nagykapun!

A kapitányt meglepte ez a hír, nem úgy van tudósítva, hogy csak úgy besétál, a főutcán.

-A terv megváltozott! A csapat egyik fel kiüríteti a várost, a másik fele a támadót próbálja meg legyőzni, bármi áron!

Naruto elindult a kapu felé, látni akarta az a nagy ellenfelet, akitől az összes ország retteg.

Sasuke, Shikamaru és Sakura is vele tartott. (Mióta Sasuke megölte Ithachit azóta, újra a jók oldalán küzdött).

Mikor a fekete angyallal álltak szemtől szembe, kissé megijedtek látványától. A célszemély, nem reagált rájuk, csak sétált tovább. Miután a többi ninja is megérkezet a harc kezdetét vette. Vagy is el kellett volna kezdődnie, de a harcosaink nem tudtak, támadni a lány ellen. Láthatatlan védőfal vette körül ellenfelüket, ezért nem tudtak mit tenni ellene, a ninjutsuk a genjutsuk nem hatottak rá. A vörös nap köpenyeges csak ráérősen ment tovább, mintha mi sem történt volna. Ez a shinobikat nagyon zavarta. A lány elment a Kohonaiak búvóhelyére, bárhogy is próbáltak harcolni ellene, nem tudták megállítani. Mikor az emberek közé ért, ők ijedten merevetek meg. Nem tudtak mit kezdeni, úgy gondolták, hogy most mindenki meg fog halni. Ehelyett a csuklyás csak egy személy kiemelt a tömeg között. Ki vitte az utcára aztán a kezébe a semmiből egy kard tűnt fel, azzal szíven szúrta az embert aztán menni készült. Shikamaru végre át tudott törni a gyilkos védelmén és lebénította a technikájával.

A lány állt, várt, hogy megszűnjön a jutsu. Shikamaru magával szembe fordította az ellenséget.

-Ki vagy te?- kérdezte a Hokage.

-Miért lenne fontos, hogy ki vagyok?- kérdezett vissza a lány. Lassan felemelte a fejét, és az ellenfeleire nézett. Most már látszott az arca is. Illet rá a fekete angyal becézés, arca olyan szép volt, mint egy angyalé, de szemeiben látszott a sötétség.. Szeme sem volt normális. Zöld szeme világított, pupillája ahhoz volt hasonló amilyen Naruto szeme szokott lenni, amikor használja a rókaszellem erejét. Félelmetes volt.

-Miért ölted meg azt a sok embert?- próbálkozott Kakashi más kérdéssel.

-Miért kéne megmondanom, hogy miért?- kérdezett vissza újból a lány.

-Kezdesz az idegeimre menni, te fattyú!- idegeskedett fennhangon Naruto.- Talán, azért mert azt a sok embert áratlanul ölted meg! Megkérdezem újból! Miért ölted meg azt a sok embert? -kiabált.

-Naruto nyugodj meg, ezzel nem érsz el semmit.

-Akiket megöltem nem voltak ártatlanok. Mind az Akatshuki kémei, hírszerzői vagy pénz intézői voltak. Ez a személy, akivel az előbb végeztem, fontos információkat gyűjtött a Hokageről, és nem vagyok fattyú, ha kérhetem.- mondta a lány, mintha ezek lettek volna a legtermészetesebb dolgok.

Mindenki elképedten figyelt. Nem gondolták volna, hogy ilyen célokért gyilkol a lány, másrészt azon is megilletődtek, hogy Narutonak válaszolt.

-Miért nem mondtad el egy kage-nek, hogy miért ölsz?- kérdezte meg Shikamaru.

-Nem kérdezte meg senki sem. Akkor én miért mondjam el.

-Hogy hívnak?- kérdezte Sasuke.

-A nevem Kita, Uchiha Kita.

Ez a bejelentés sokként érte Sasukét.

-Az nem lehet! Mindenkit megölt!- hitetlenkedett Sasuke.- Senki sem maradt életben. A sírod ott van az Uchiha temetőben.

-A holtestemet nem találta meg senki! Úgy látszik, ezt az apró részletet elfelejették veled közölni.

Abban a pillanatban Shikamaru technikája megszűnt. Kita ugyan abban a pillanatban eltűnt mindenki szeme elől.

Sasuke e találkozás óta nagyon magába burkolózott. Kerülte a társaságot, legtöbb idejét otthon, vagy családja temetőjében töltötte.

Csapattársai nagyon aggódtak érte.

Sasuke egy pár nappal később a temetőben Kita Uchiha sírja előtt állt. Képzeletéből az emlékek előtörtek. Kislánykacagást vélt hallani, jól tudta, hogy csak képzelődik, de olyan jó érzés volt számára. Emlékezett Kitára, ő volt a legkedvesebb unokatestvére. Rengeteg időt töltöttek együtt gyerekkorukban. Csupa gyerekes elevenség, mosoly, nevetés volt mindig. Ritkán látta szomorúnak vagy bánatosnak, de ezek után pár perccel később máris vigyorgott. Mindig jól kijöttek egymással, minden titkukat megosztották a másikkal. Egy szóval szerették egymást. Gyökeresen megváltozott azóta. Mi volt az a zöld fény a szemében? Kitának sötétbarna szeme volt, szinte fekete. Hogy menekült el Ithachi elől? Miért nem hallott felőle eddig? Hogyan tudta legyőzni az összes Akatshuki és hogyan tudta meg, hogy kik voltak a szövetségesei? Miért lett ilyen kegyetlen?

Számtalan ehhez hasonló kérdés tűnt fel Sasuke fejében. Ekkor mögé érkeztek barátai, Sakura, és Naruto.

-Mit kerestek itt?- kérdezte tőlük.

-Sasuke, nagyon aggódunk érted. Minden rendben?- válaszolt Sakura.

-Igen.- füllentett.

-Pedig nem úgy látszik.- szólt Naruto.

-Minden rendben. OKÉ?- emelte fel a hangját Sasuke.

-Sasuke, ha tudunk segíteni…- próbálkozott Sakura kedveskedve.

-Meg kell keresnem.- szólt végül.

Hosszú hallgatás következett.

-Rendben, és mi veled megyünk-, jelentette ki Naruto.

II. rész

A hetes csapat új feladatot kapott, egy bizonyos Uchiha Kita nevű személyt kellett visszahozni Kohonába.

A küldetés elkezdődött. Négy személyből áll a csapat. Kakashi-sensei, Sakura, Naruto, és Sasuke voltak a tagjai.

Gyors tempóban haladtak. Tervük szerint indultak el. A terv az volt, hogy elmennek a legközelebbi városba és megkérdezik, hogy látták e, ezt a bizonyos személyt.

Három nap keresés után, miközben ugráltak a fákon az erőben, egy hatalmas nagy robbanást hallottak. Rögtön abba az irányba kezdtek el futni amerről a robbanást hallották.

A környékét nem tudták megközelíteni, mert meggyulladt az erdő. Kakashi-sensei egy víz jutsuval eloltotta az erő tüzet. Ezzel sok időt elvesztettek, de végül újra elindultak.

A robbanás közép pontján két ember volt. Az egyik Kita volt, a másik nem tudni ki, de holtan hevert a földön.

-Kita?- szólította meg Sasuke.

-Az erdőtűzért bocsánat, de ez egy erős ellenfél volt, máshogy nem tudtam végezni vele.- mondta a lány. Szemei feketék voltak.

-Ki volt ez?- kérdezte Kakashi. Rájött, hogy Kita nagyon együtt működő, felel a kérdésekre, talán rájött, hogy ők nem ellenségek.

-Egy S-színtű bűnöző.- felelte Kita.- Miért fontos ez?- kérdezte ridegen.

-Honnan vannak az információid?- kérdezett tovább Kakashi.

-Kinyomozom őket.

-Hogy menekültél el Ithachi elől?- bökte ki Sasuke.

Kita hallgatott. Erre úgy látszik nem volt hajlandó válaszolni.

-Velünk jössz Konohába?- fedte fel a lényeget Naruto.

Sasukének még sok kérdése lett volna, de barátjának igaza volt. Előbb Konohába kell csalogatniuk.

-Nem.- nem ezt a választ akarták volna hallani, de számítottak rá.

Most előre lépett a B terv. Ha máshogy nem erőszakkal kell elvinniük, túl sok megválaszolatlan kérdés van, amire válaszolni kell Kitának.

Kakashi támadt először, szélsebesen Kita mögé lopakodott aztán megpróbálta leütni, de ez nem sikerült. Aztán Sakura próbálta meg az emberfeletti erejével kiütni Kitát, de ő ügyesen hárított. Naruto rasengannal próbálta megsebesíteni, hogy nem tudjon ellenkezni, ha elviszik, de ez alól is kitért a lány. Sasuke is rátámadt, ő is jó volt taijutsuban ezért ezzel a módszerrel támadt, megpróbálta megütni, de unokatestvére mind elől kitért. Hosszú ideig harcoltak, kezdtek fáradni, Kita is, ezért nem vette észre, hogy Kakashi-sensei újból a háta mögött van és eltalálta a nyaka egy pontját. Kita elájult. A csapat örült, hogy végre hatástalanították az ellenfelet.

-Vigyük el minél hamarabb Konohába, nehogy felébredjen.

-Beadok neki egy nyugtatót, ami biztosítja, hogy Konoháig ne ébredjen fel.- ajánlkozott Sakura.

A többiek helyeselték.

Miközben visszafelé siettek Kakashi megszólalt.

-Mivel már megtaláltuk, és épp a városba visszük a rokonodat,- címezte Sasukének- ideje, hogy mesélj róla valamit.

Sasuke sokáig hallgatott.

-Én is kíváncsi vagyok, hogy például miért voltak legutóbb zöld szemei?- csatlakozott Naruto.

-Az anyám húgának a lánya.- kezdett bele a beszámolóba Sasuke.- Az unokatestvérem. Ugyan olyan idősek vagyunk. Régen nem volt ilyen rideg, és komoly. A régi énjét Narutohoz tudnám viszonyítani.- Naruto ezen meglepődött.

-Ő is már kezdetektől fogva egy remek harcos volt, így érted, ugye?- vigyorgott.

-Nem egészen- húzta össze a szemét Sasuke.- Idióta.- tette hozzá.

-Idióta vagy te!

-Naruto!- szólt rá Sakura, és fejbe vágta.- Kérlek, folytasd Sasuke!- mosolygott.

-Ahogy mondtam, kicsit hasonlított Narutora. Ő is hiperaktív, csökönyös, idegesítő és vigyori volt.

-Nem is vagyok idegesítő. -tette hozzá mellékesen Naruto, de közben eloldalgott Sakura mellől.

Sasuke, mintha meg sem hallotta volna, folytatta:

-Kitát az egész klán szerette. Szinte minden családnál megfordult. Segített az időseknek, vigyázott a kicsikre, kigyomlálta a kertet és ilyesféle dolgokat segített. Egész nap ugrándozott, mint egy bolha. Soha sem tudhattad, hogy mikor bukkan elő melletted és nem kiálltja el magát, hogy Jó reggelt, vagy szia.

Sasukének egy emlék ugrott be hirtelen.

Szia Sasuke!- kiáltotta Kita, Sasuke fülébe.

Sasuke ijedtébe felkiáltott, miután megtudta, hogy megint ki szórakozik vele, máris szembe fordult vele.

-Kita!- kiabálta- nem hagynád ezt abba?- vicsorított a vigyorgó lányra.

-Vicces képet vágsz.- mondta, mintha Sasuke nem mondott volna semmit.

Sasuke becsukta a száját.

-Mit akarsz már megint?- kérdezte a fiú

-Megígérted, hogy ma fölsöpröd a leveleket a nagyi kertjében.

-Nem kell figyelmezetned, éppen oda megyek.

-Tudom.

-Hát akkor?

-Csak megkérdezném, hogy én is mehet e veled.

-Segíteni?

A kislány bólintott.

-Hát gyere.

Kettőjüknek kétszer annyi időbe telt, míg összesöpörték a levelet, mert miután összesöpörték valamelyikük mindig beleugrott a sok levélbe. Mikor először gyűlt össze a levél kupac Kita beleugrott. Sasuke rögtön le is korholta érte:

-Most ez mire volt jó? Kezdhetjük előröl!

-Gyere te is!

Sasuke értetlenül nézett a lányra, de miután többször is megkérte Kita, hogy üljön mellé, oda ült. Kita rögtön megfogta, hátradöntötte és elkezdte csikizni a hasát és a nyakát. A kislány tudta, hogy unokatestvére ezeken a pontokon, szokott a legjobban nevetni. Miután befejezte, felállt és elkezdett söprögetni. Sasuke mosolyogva ült fel. Arra gondolt, hogy ezt még visszakapja. Nem szólt semmit felállt és ő is söprögetni kezdett. Miután újra meg volt a kupac Sasuke belelökte Kitát a levelek közé, aztán ő maga is utána ugrott.

-Most meg vagy!- kiáltott Sasuke. Tényleg elkapta. Ott csikizte ahol érte, mert tudta, hogy unokatestvére mindenhol csikis. Nagyon sokat nevettek ezen a mókán. Miután már senkiben sem élt tovább a gyerekes bosszúszomj, véglegesen összesöpörték a leveleket.

A nap hátralevő részében, együtt játszottak.

-Sasuke?

Sasuke megrázta a fejét, észrevette magán, hogy egy jó ideje mosolyog.

-Mire gondoltál?- kérdezte kíváncsian Sakura.

-Semmire.- vonta meg a vállát, és előrébb sietett.

-Kíváncsi lennék rá, hogy mire gondolt.- mondta Naruto.

-Ez nem nyilvánvaló?- kérdezte Sakura mikor Sasuke hallótávolságon kívül volt.

Naruto értetlen fejét látva elmagyarázta.

-Szerintem valami régi emlékére gondolt, ami Kitárol szólt.

-Aha- értette meg Naruto.

-Nem sokat tudtunk meg.- jelentette ki Kakashi.

III. rész

Konohában, Kitát egy pincebörtönbe vitték, annak is egy olyan cellájába, ami elszívja a benne lévő chakráját. Elvették tőle az övtáskáját és minden fegyverét. Sasukeék tiltakoztak a börtön ellen, el is mentek, hogy megbeszéljék a hokagevel. Ő azt mondta, hogy ez nem az ő döntése, hanem a konohai lakosoké.

-Miután elmentetek kiszivárgott, hogy miért mentetek el. Több lakos is bejött és le akartatta fújatni az akciót, de mivel már elindultatok, nem tudtunk elérni. Ezért meg kellett velük egyeznem. Végül csak azt a választást támogatták, hogy zárjuk be, ha sikeres a küldetésetek. Sajnálom.

-Ez igazságtalanság!- kelt ki magából Naruto. – S-színtű bűnözőket intézett el! Végzett az összes Akatshukival!

Sasukének jól esett, hogy Naruto az ő pártját fogja.

-Nem lehetne csak házi őrizetben tartani?- kérdezte meg Sakura.

-Nem. Sajnálom. Amíg be nem bizonyosodunk, hogy nem veszélyes, sajnos marad a cellában.

A három barát távozott a dolgozószobából.

-Ne aggódj Sasuke- szólt Naruto- rövid idő alatt kin lesz, arról kezeskedem!

-Hm- sóhajtott az Uchiha srác. –Nagyszájú, mint mindig- gondolta magában.

-Szia Sasuke!- köszöntötte hangosan szokása szerint Kita.

-KITA!

-Igen?

-Miért?

-Mi miért?

-Miért kell mindig halálra rémisztened?

-Én nem csináltam semmit!

-Dehogynem!

-Te vagy túl ijedős.

-Nem is!

-Akkor nem.

-Hm-sóhajtott Sasuke -Mit szeretnél már megint?

-Edzeni!

-Velem? Mivel?

-Kardal!

-Nem hiszem, hogy…

-Tudom, tudom. Anya nem engedte meg.- mondta kissé csalódottan a kislány.

-Hát akkor?

Kita vigyororra húzta a száját. A háta mögül előhúzott két fakardot.

-Ezekkel megküzdenél velem?

-Jó játéknak tűnik- vélekedett Sasuke.

Kita összehúzta a szemét.

-Ez nem játék! Ez élesbe megy.

-Rendben.- húzta vigyorra száját Sasuke.

-Elárulhatok neked egy titkot?- kérdezte halkan a lány, közben odaadott egy fakardot testvérének- én akarok lenni a legjobb kardforgató az egész világon.

Sasuke jól emlékszik erre a napra. Négy évesek lehettek. Ez volt az első komoly edzésük. Azóta úgy látszik tényleg meg tanulta a kardot forgatni.

Narutotól és Sakurától elbúcsúzott. Azt mondta haza megy pihenni. Miután látótávolságon, kívül volt a börtön felé vette az irányt.

-Sasuke.

-Mi van, most miért nem kiáltasz rám, hogy szia Sasuke?- kíváncsiskodott a fiú. Nagyon levertnek tűnt előtte a kislány.

-Mi a baj?

Kita nem válaszolt.

-Gyere, üljünk le.- kézen fogta a lányt, és oda vezette egy padra. Kitát szinte húzni kellet, hogy vele tartson. Miután leültek Sasuke újra megkérdezte.

-Mi a baj?

Kita most nem válaszolt, helyette elkezdett sírni.

-Jaj Sasuke!- Kita belefúrta a fejét Sasuke vállába, és elkezdett bőgni.

A fiú nem tudott vele mit kezdeni, elkezdte simogatni a lány hátát, hátha jobban lesz tőle. Pár perccel később nem enyhült Kita sírós kedve, ezért Sasuke magához ölelte. A sírása kezdett enyhülni.

Sasuke nem tudta, hogy meddig ültek ott a padon. Később kiderült, hogy Kita apja egy harc során meghalt. Kita addig még sosem volt olyan szomorú. Egy idő után túltette magát rajta és visszatért a vigyori Kita.

Mi van, ha most is olyan szomorú?- gondolkodott - és ha látni sem akarja, mert miatta zárták be egy sötét cellába?

Sasuke megtorpant.

-Tudod mit Kita?- mondta Sasuke miután a lány befejezte a sírást.- Rám mindig számíthatsz. Én vigyázok rád, rendben?

-Ühm.- egyezett bele Kita.

Nem tartottam be az ígéretemet.- gondolta magában Sasuke.

Megfordult. Haza ment.

Otthon elővette Kita övtáskáját. Neki adták. Kipakolta zsebeit. Talált shulikeneket, kunay késeket, és egy fényképet. A fényképen ő volt és Kita kiskorukban. Kita épp átölelte Sasuke nyakát és az igazi Sasukére vigyorgott. A képen lévő Sasuke egyik kezével átkarolta a lányt a másik keze az unokatestvére karján volt, ő is vigyorgott, de ő Kitára nézett.

Sasuke felemelte a képet.

-Jó reggelt!- kiáltott egy nagyot Kita.

Ő és anyja meglátogatták Sasukeéket. Kita anyja imádott fényképezni ezért szinte minden fontosat lefényképezett az összejövetelen. Korán reggel volt még. Sasuke még aludt. Kita odalopakodott Sasuke ágyához.

-Szia Sasuke!

Sasuke ijedtében leesett az ágyáról. A földön fejét vakargatta, hogy mi történt vele, de amikor meglátta, hogy ki a leesése okozója, kezeibe temette arcát.

-Te mit keresel itt ilyen korán?- morogta a kezei mögül Sasuke.

Kita szétfeszítette Sasuke kezeit, hogy belenézhessen testvére arcába. Olyan közel hajolt hozzá, hogy Sasukének már bandzsítania kellett.

-Reggel van.- mondta végül.- És mi meglátogattunk titeket, és anyukád megkért, hogy ébresszelek fel.

Sasuke elvonult a fürdőszobába. Megmosta a fogát, arcát és átöltözött. Mikor kilépet a fürdőszobából Kita ott állt.

-Boldog Névnapot Sasuke!!!- kiáltott egy nagyot.

Sasuke mosolygott. Kita szerette mindig először felköszönteni Sasukét, ha név- vagy születésnapja van.

Amíg ezt végiggondolta Kita elővett egy kis dobozt, és odaadta Sasukének.

-Köszönöm szépen.- mondta a fiú. Mikor a csomagot közelebbről megvizsgálta látszott, hogy a kislány csomagolta be, mindenhol ragasztószalaggal volt összeragasztva, néhány helyen így is látszott a tartalma. Miután kibontotta egy kicsit elcsodálkozott. Fényképek voltak benne. Némelyik homályos volt vagy ferde.

-Én készítettem őket.- jelentette ki vigyorogva.- a klán összes tagja. Hátha ha majd öreg leszel, és nem emlékszel az emberek arcára, és vissza szeretnél emlékezni rájuk, akkor majd elő tudd venni ezeket a képeket, hogy lásd, akit elfelejtettél. A nevüket is oda írtam, hogyha azt is elfelejtenéd. Te is ott vagy, és én is.

-Nagyon jó képek, köszönöm.- mondta a fiú.

-Tényleg tetszenek?

-Igen.

-De jó! Azt hittem nem fog tetszeni. De jó, hogy tetszik neked!- Kita megölelte Sasuke nyakát, Sasuke egyikkezével átölelte Kitát, másik kezével, rátette unokatestvére karjára.

-Maradjatok így!- mondta Kita anyja, aztán lefotózta őket.

IV. rész

Kita fölébredt a cellájában. Mikor elemezte, hogy mi történt vele, és meglátta, hogy hol van hírtelen harag tőrt ki belőle. Egy jutsut akart használni, hogy kiszabaduljon innen, de nem történt semmi, rá jött, hogy milyen zárkába is zárták őt. Körülnézett, nem volt ablak, csak egy rácsos ajtó, teljes sötétség uralkodott, bár a rácsokon túl egy kislámpa világított, ami hozott, egy kis fényt. Letelepedett egy sarokba, elkezdett gondolkodni.

Miért zárták be?- gondolta magában- elmondta a konohaiaknak, hogy bűnözőket ölt meg!

Lépteket hallott. Behúzódott abba a sarokba, ahova nem ért el a fény.

Tshunade-sama volt az egy őrrel, kinyitatta Kita cellaajtaját, bement aztán bezáratta maga mögött az ajtót.

-Nem lesz baj?- kérdezte az őr.

-Nem, ne aggódjon, most már távozhat, köszönöm.- mondta az ötödik.

Az őr biccentett aztán elment.

-Szervusz Kita.- mosolygott arra, ahol a lányt vélte.

-Hagyjon békén.

-Nem bántalak, csak szeretnék pár kérdésemre választ találni.

-Itt aztán nem talál semmit.- pimaszkodott Kita.

-Pár alapvető kérdésre sem kapok választ?

-Mire céloz?

-Például, hogy hívnak?

-Tudja, hogy hívnak.

-Kérlek, válaszolj a kérdésemre.

-Uchiha Kita.- mondta unottan.

-Hány éves vagy?

-16.

-Hogy hívják édesanyádat?

-Miért fontos ez?- értetlenkedett rideg hangon Kita.

-Semmiért, csak szeretnélek megismerni.- válaszolt az ötödik.

-Miért akar engem megismerni?

-Tudod mostanság ritka dolog Uchihával beszélgetni.

-Akkor menjen oda Sasukéhoz, és vele beszélgessen!

Tshunade sóhajtott egyet, arra gondolt, hogy ez nem lesz egyszerű.

-Yume Uchiha.- mondta végül Kita.

-Értem.

-Sasuke unokatestvére vagy?

Kita sokáig hallgatott.

-Igen.- keserűség volt a hangjában.

-Szereted őt?

-Miért kérdez maga ilyen sokat?

-Bocsánat, kíváncsi természetű vagyok.

-Szerintem már eleget kérdezett.

-Úgy gondolod?- lepődött meg a hokage.- még csak alig kérdeztem párat.

-Nem érdekel. Tudom, hogy mi a célja. Le akar kenyerezni, hogy elmondjam magának, hogy miért élek, hogy kerülök ide és mindenféle ostobaságot.

-Ezt honnan veszed?

-Azok is azért zártak be.- mondta kissé síros hangon.

-Milyen azok? Már máskor is elkaptak?

-Hagyjon már engem békén!

Kitánál eltört a mécses, elkezdett sírni. Tshunade érezte, hogy túl messzire ment, a lányba előtörtek a rossz emlékek.

A börtönőr jelent meg az ajtóba.

-Elnézést hokage, de lejárt az idő.- mondta és elképedten nézett arra, ahonnan a sírás jött. Kinyitotta az ajtót, aztán visszazárta, miután az ötödik már kinn volt.

Ahogy sétáltak kifelé az őr elképedten kérdezte.

-Ez volt az a világszerte ismert gyilkos, akitől minden országban rettegnek?

-Nem- sóhajtott Tshunade- ő volt egy tökéletesen félreértett, lelkileg megtört lány. Írnunk kell a többi országba, hogy a pokol angyalát kivontuk a forgalomból. Mostantól halottnak tekinthetjük.

-Értem.

Eközben Kita összehúzta magát betakarta magát a köpenyével és sírt tovább.

Az ötödik irodájában öt személy tartózkodott; a hokage, Kakashi, Kurenai, Asuma és Gai.

-Amit elmondtál, abból arra következtetek, hogy ez az ügy egyre csavartabb lett.- gondolkodott Gai.

-Meg kéne tudnunk a részleteket is. -mondta Kurenai.

-Igazad van.- szólt Asuma.

-Kéne egy illető, akit régről ismer.- mondta Tshunade.

-Sasukére gondolsz?- kérdezte Kakashi.

-Bár nem válaszolt, amikor megkérdeztem, hogy szereti-e Sasukét, de úgy gondolom meg kéne próbálni.

-Vagy is a kedveskedés nem hozott nagy sikert.- következtetett Gai.

-Nem.

-Akkor küldjük Sasukét?- kérdezte Kurenai.

-Igen.

Folytatás >>>tovább