Sasukének már nem volt más választása. El kellet mennie hozzá. Ez már egy küldetés.

 -Megteszed ezt nekünk Sasuke?- kérdezte az ötödik.

-Igen.- erősen hajlott, hogy nemet mondjon, de egyszer úgy is találkozniuk kell.

 Ott állta cella ajtó előtt. Az őr kinyitotta az ajtót, aztán visszazárta, miután bement.

Kita a legsötétebb sarokban volt. Sasuke nem látta, mert a szeme még nem szokta meg a sötétséget. Nyomasztotta, hogy unokatestvérét ilyen borzalmas helyre zárták.

-Mit akarsz?- mondta hideg hangon Kita.

Sasuke arra számított, hogy szia Sasukét fog mondani, de mélyen csalódott.

-Téged küldött maga helyett?

-Igen.- válaszolta.

Sasuke szeme végre megszokta a sötétet. A sötét sarokban Kita térdét felhúzva ült, a fején rajta volt a csukja.

-Mond csak, mit akarnak tudni?

-Azt, amit én is. Hogyan menekültél meg.

-Elbújtattak és nem talált meg. Ennyi.

Sasuke érezte, hogy Kita erről nem akar beszélni.

-Azt akarják tudni, hogy honnan van, azaz erőd.

-A tűz ereje…

-Igen.

-Az egy hosszú történet.

-Azt is meg szeretnék tudni, hogy kik zártak be, és miért érint az olyan érzékenyen.

Kita a homlokára tette a kezét.

-Az egy még hosszabb történet.

-Értem.

-Én csak egyet nem értek.

-Mit?- kérdezte Sasuke csodálkozva.

-Hogy mi a fenének hallgatózik 5 személy a fal mögött!

-MI?- Sasuke odament az ajtóhoz, onnan látta, hogy Tshunade, Kakashi, Kurenai, Asuma és Shizune hallgatózik a fal mögül.

-Maguk mit keresnek itt?- kérdezte Sasuke.

-Sajnáljuk, de a saját fülünkkel akartuk hallani a vallomást.

-Mit ácsorognak kint? Ha már idefáradtak jöjjenek be.- mondta szívélyesen Kita, ami nagyon meglepte a többieket. Egy kis idő múlva mind az öten a cellában álltak.

-Miért állnak? Üljenek le. Esetleg teát? Kekszet?- szórakozott a lány.

Sasuke halvány mosolyra húzta a száját, ez a régi Kita. Mindig viccelődött a legrosszabb helyzetben is.

Az öt vendég értetlenül nézett a lányra, végül leültek vele szemben.

-Esküszöm, úgy érzem magam, mint egy ügyvédnélküli tárgyaláson.- folytatta Kita.

Tshunade érzékelte, hogy a tegnapihoz képest jobb hangulatban van az Uchiha lány.

-Elmondanád nekünk a részleteket?- kérdezte Kurenai.

Kita sóhajtott egyet. Nagyon sokáig hallgatott.

-A nevem Uchiha Kita, 16 éves vagyok. 10 évvel ezelőtt vesztettem el a klánomat, egy bizonyos Uchiha Ithachi végett. Sasuke és én éltük túl a támadást.

Aznap Sasuke iskolába ment, én nem mehettem, mert ép egy betegségből lábadoztam, szüleim úgy gondolták, hogy aznap még maradjak otthon, különben nagyon jól éreztem magam. Délelőtt nem történt semmi érdekes. Délután kezdődött el minden. Szörnyű sikolyok és ordítások szűrődtek kintről. Anyukám elment, hogy megnézze, mi folyik az utcán. Rohanva jött vissza. Felkapott és szaladni kezdet velem. Egy titkos üregbe vitt, amit csak ő ismert. Kérdeztem tőle, hogy mi történt, azt mondta, hogy Ithachi harcol a klánnal és meg akar minket ölni. Miután biztonságban tudott visszament harcolni. Kértem, hogy nem menjen, maradjon ott velem, de nem hallgatott rám, azt mondta, nemsokára visszajön és nem lesz semmi baj. Akkor láttam utoljára az arcát.- a hallgatók csöndben és szomorúan merengtek előre közben figyelték a történetet.

-Órákig nem jött senki értem. Este, amikor már magasan fönn volt a hold, úgy döntöttem, hogy előjövök. Borzalmas látvány tárult a szemem elé. Az összes családtagom holtan és véresen hevert a földön. Elkezdtem futni. Meg akartam találni anyámat. A főutcán mentem. Megláttam egy ismerős inget. Sasuke volt az. A földön hevert. Oda siettem hozzá. Ő nem volt véres. Szívére nyomtam a fülem, hátha még él. Sasuke nem halt meg, megpróbáltam fölébreszteni, de nem sikerült.

-SASUKE! Sasuke kérlek, ébredj fel!- kérlelte Kita zokogva- nem hallod ébredj fel! Mindenkit megölt! Sasuke!- vállánál gyengéden elkezdte rázni a fiút.- SASUKE!

Kita emberi hangokat hallott. Megfordult. Egy csapat shinobi közeledett futva.

-Nézzétek, túlélők!- kiáltott föl az egyik. Kita Sasuke mellkasára dőlt és sírt tovább.

-Mi történt itt?- kérdezte egy másik harcos.

Kita nem válaszolt. Egy másik férfi megpróbálta lehámozni Kitát Sasukéről. A lány erősen ellenkezett.

-Hagyjanak békén!- bömbölt.

Miután leszedték a lányt, megvizsgálták a fiút. Nem volt életveszélyben.

Sasukét fölemelték, és kifelé vitték az Uchiha negyedből. Kita szorosan Sasuke közelében maradt, közben még mindig sírt. Egy férfi ninja fölemelte a földről a kislányt és magához ölelte. Kita hagyta, nem érdekelte, hogy hol van, csak Sasuke közelében legyen. Kita óvatosan szétnézett nagyon sok shinobi harcos volt ott, túlélőket kerestek.

Mikor kiértek az Uchiha főkapuhoz, egy ninja odajött ahhoz az emberhez, aki Kitát cipelte.

-Hokage-sama, most mi lesz ezzel a két gyerekkel?- kérdezte.

Kita fölnézett az őszülő hajú férfira, tényleg a nagy hokage karjaiba volt. A harmadik lenézett rá, és rámosolygott. Kita, amikor rájött, hogy ez a mosoly csak vigasztalásnak kapta, még jobban elkezdett sírni. A hokage elkezdte simogatni a hátát.

-Attól tartok, ezek a fiatalok még nincsenek biztonságban. Sajnos el kell szakítanunk őket, amíg az elkövető elő nem kerül.

-NE! KÉREM, NE VIGYEN EL SASUKÉTŐL!- könyörgött bömbölve a kislány.

A harmadik fájdalmas szívvel nézett a csöppségre.

-Tudod, hogy ki tette ezt?- kérdezte gyengéden.

-Ithachi.- mondta alig hallhatóan Kita.

-Ki?- a férfi nem hallotta, mit mond a gyerek.

Kita vett egy nagy levegőt-

-ITHACHI!- kiáltotta. A közelben lévő harcosok, mind oda figyeltek.- ITHACHI ÖLT MEG MINDENKIT!- megint elkezdett sírni.

Mindenki szeme kikerekedett.

-Kérem ezt a csöpp lányt, azonnal szállítsák el közeli barátomhoz. A vulkán szigetre. Az ügy komolyabb, mint hittem.

-És Sasuke?

-Rá, én magam fogok vigyázni.

-Ne kérem, ne vigyenek el!- ellenkezett Kita. Kilökte magát a hokage biztos karajaiból, de ezzel, csak azt érte el, hogy leesett a földre.

-Jól vagy? -kérdezte a férfi.

-Hagyjon békén!- kiabált- Maga tehet az egészről! Miért nem hamarabb jött? Hol volt maga délután?

A hokage mondani akart valamit, de Kita nem hagyta szóhoz jutni. Minden félét az öregember fejéhez vágott, amihez már tényleg nem volt köze.

A hokage sóhajtott egyet aztán intett a kezével, hogy induljanak el a lánnyal. Kita erősen ellenkezett, nem akart sehova sem menni. Egy ember megpróbálta lefogni, de Kita nem engedett, kitépte a kezeit fogvatartójától és odaszaladt Sasukéhoz, aki akkorra egy paplanon feküdt a földön. Szorosan átölelte, és egy puszit nyomott unokatestvére arcára. Tudta, hogy most akárhogy is ellenkezik, elfogják öt vinni. Szerette volna utoljára Sasuke szemébe nézni, de ő nem ébredt fel.

Sokáig ölelte, végül elengedte és magától ment a ninja csapattal.

-Azután mi történt?

-Ninják lepték el a környéket. Engem elvittek, hogy ne essen bajom, rá- Sasukére bökött- úgy döntöttek, hogy Konohában maradhat, és majd szemmel tartják. Szétválasztottak minket, hogy nagyobb legyen a megmenekülésünk esélye. Haszontalan volt. Ithachi semeikőnket sem próbált megölni. Ez az egész egy nagy pazarlás volt!- emelte fel a hangját Kita, és még jobban összehúzta magát.

-Úgy gondolom mára elég volt.- mondta Kakashi.

-Igazad van.- egyezett bele az ötödik.

Mindannyian fölálltak. Kinyitatták a cellaajtót aztán kimentek, Sasuke ott maradt.

-Gyere Sasuke.- szólt rá Asuma.

Az említett lassan kifelé indult, közben Kitát nézte, aki ott maradt a sarokban.

-Köszönjük, hogy mindezt elmondtad nekünk.- köszönte meg az ötödik.

Kita nem válaszolt.

Később a börtönön kívül, Sasuke elment, senki sem tudta megállapítani, hogy mi járt a fejében.

Kurenai megszólalt:

-Ez egy 6 évesnek egy igazi lelki sokk lehetett. Sasuke nem volt hajlandó akkoriban elmondani, hogy ő mit élt át, de hogy így hallottam Kita verzióját megértem. Nem is hiszem el, hogy a lány ilyen csöndesen és békésen elmondta ezt a lelkileg is roncsoló történetet.

-Talán ennél rosszabbat is átélt, azért mondta így.- vélekedett Kakashi.

-Mire gondolsz?- kérdezte Asuma.

-Hokage, ön mondta, hogy Kitát valaki elfogta, és történt vele akkor valami, amiről nem beszélt magának.

-Igen. Úgy gondolja, hogy az a valami, sokkal nagyobb hatást ért el a lánynál, mint hogy elvesztette a családját?

-Pontosan.

 VI. rész

Másnap ugyan ez a társaság gyűlt össze a börtön ajtaja előtt. Feszengve indultak el ama bizonyos cella felé, alig várták, hogy a többi részletet is megtudják.

Miután a cellaajtó mögött voltak és az őr is elment leültek.

-Szervusz Kita.- üdvözölte Tshunade a lányt.

Kita ugyan abban a sarokban ült, mint ahol tegnap ült, nem mozdult, és nem is válaszolt. Valahogy erre számítottak.

-Folytatnád, kérlek a történetedet?- folytatta-, tudod, nagyon sokat jelentene nekünk, a múltad.

Kita most sem válaszolt.

-Lehet, hogy alszik?- kérdezte meglepetten Kurenai.

Kakashi odament Kitához. Elkerekedett a szeme.

-Ez csak a köpenye! Be volt csíptetve a téglák közé, hogy úgy látszódjon, hogy itt van.

-Nem lehet!

-Mikor juthatott ki?

-Maguk közt, amikor jöttek be.- válaszolta a lány a rácsok mögül, szeme zölden világított- Csak nem azt hitték, hogy hagyni fogom, hogy úgy olvassanak az életemben, mint egy nyitott könyvben?!

-De hogy?- hitetlenkedtek a bentrekedtek.

Kita elégedetten mosolygott. Haja sötétbarna haja volt, mint Sasukének. Vállig ért, kócos fazonra volt vágva. Hosszú ujjú, fekete póló volt rajta, fölötte, egy rövid ujjú, zöld dzseki, aminek a bal vállán egy Uchiha jel volt, nadrágja hosszú volt és sötét barna.

Ekkor mindenkinek ugyan az a gondolat futott végig az agyán: Lehet, hogy ez nem is egy szende, szomorú lány, hanem egy tényleges gonosz lélek?

-De mégis hogyan?

-Na jó, mivel ilyen kedvesek voltak, és ma s eljöttek hozzám és szépen belesétáltak a csapdámba, elmondom.- egyezett bele Kita- Legutóbb az Akatshuki kapott el. 1 éve. Nem tudták kiszedni belőlem, hogy ki is vagyok. Később nem is érdekelték. Kiengedtek, felesküdtem nekik. Én is Akatshuki tag lettem, miután mérlegelték tudásom.- ez a hír mindenkit megdöbbentett - Később kiderült, hogy mire kellettem én nekik. Kísérleti nyúl lettem. Belém pecsételtek két bijut. Gondolták volna, hogy egy testben elfér kettő?- ettől a hírtől is ledöbbentek. Két biju van ebben a lányban?

-Nem is kell mondanom, hogy ez a pecsételős dolog nem valami jó érzés, sőt! Olyan mintha az összes fájdalom, ami a világot érte, ott lenne a hasadban, és ez csak egy volt, rögtön követte a következő, mivel az már nem fért el a hasamon a jobb mellkasomra tették. A beavatkozás után pár nappal, amikor már talpra tudtam állni, megszöktem. Mostanára megtapasztaltam az erőmet és megöltem őket bosszúból. Ez nem volt elég. Kinyomoztam a kémeit is és azokat is, megöltem! Most már nincs élő ember, aki elmondhatja magáról, hogy Akatshuki kém.

Miután befejezte mondanivalóját menni készült.

-Miket zártak beléd?- kérdezte Kakashi.

-Mondjuk úgy, -válaszolt Kita- ha a kaméleont és a sárkányt összeolvasztjuk, én leszek belőle.

Kita megtett pár lépest aztán a fejéhez kapott. Leguggolt és elkezdett nyögni. A többiek nem értették, hogy mi történt. Kis idő múlva Kita fölegyenesedett, most barna volt a szeme és szomorúan nézett a bezárt emberekre.

-Sajnálom, de mostanában nem tudom irányítani a démonokat. Időről időre átveszik az uralmat fölöttem, nagyon sajnálom, tényleg!

A többek, csak néztek. Alig tudták felfogni, hogy mit történt.

-Kérem, ne haragudjanak rám, de nekem ezt az ügyet el kell intéznem magamban, ne küldjenek utánam senkit.

Ez után Kita elfutott.

Miközben szaladt, neki ütközött valakinek. Az a narancssárga ruhás volt elöbbről. A lány fölnézett könnyekben úszó szemeivel a csodálkozó fiúra, mondott egy halk bocsánatot, aztán tovább rohant.

Narutot megdöbbentette a lány tekintete. Szomorúságot, félelmet látott benne. Pont ilyen volt az ő szeme is, amikor még kicsi volt. Hátra fordult, hogy utána kiáltson, de a lány nem volt sehol, ezért úgy gondolta, hogy jobb, ha az igazi célját veszi figyelembe. Naruto elindult, hogy többet megtudjon, erről a bizonyos Uchiha lányról, végül itt kötött ki, ahol fogva tartják.

Mikor a cella elért, elkerekedett a szeme és nevetni lett volna kedve, de mivel tudta, hogy mikor kiszabadulnak rögtön szemére vetik a nevetés tárgyát, és ő biztos rosszul jönne ki belőle, inkább visszafogta magát, ami nem volt valami könnyű.

Tshunade, Kurenai, Kakashi, Asuma és Shizune és Sasuke be voltak zárva egy cellába, és próbáltak valahogy kiszabadulni. Mivel az egy chakra elszívó cella volt nem nagyon tudtak mit kezdeni.

Naruto megfogott egy kicsi robbanó papír pecsétet, rátette a zárra, aztán felrobbantotta. A cella kinyílt.

Naruto ezután kérdő pillantásokkal figyelte a kiszabadultakat. Elmondták neki, hogy Kita kiszabadult. Naruto fejen csapta magát.

-Juj.- mondta végül. A többiek értetlenül nézték, de miután elmondta, hogy mi történt idefele jövet, majdnem neki estek a szőke fiúnak, de Sasuke közbeszólt.

-Naruto nem tehet róla, hogy elment, nem tudta, hogy ki ő.

-Úgy van, úgy van! Hallja Tshunade nagyi én nem tudtam- tett néhány lépést Sasuke felé Naruto.

10 perccel később a 7 személy Konoha kapuja mellett álltak, közben elmondták Narutonak, hogy mit tudtak, meg Kitárol. Mivel Narutoban már van egy biju, úgy gondolták, hogy ő tudhat erről.

A kapunál, rögtön odamentek a kapuőrökhöz. Leírták nekik Kita kinézetét, aztán megkérdezték, hogy láttak e, egy ilyen lányt kifelé menet Konohából.

-Nem, sajnálom, de nem láttunk ilyen személyt- mondta az egyik őr.

-Akkor két választás maradt.- fordult a többiekhez Kakashi.- Vagy felvette más alakját és kiszökött, vagy

-Vagy még nem ment el!- fejezte be Sasuke, majd a város felé nézett.

-A legjobb az lenne, ha valamelyikünk itt maradna és figyelné a kivándorlókat, amíg a többiek keresik a városban.- ajánlotta a tervét Kurenai. A többiek beleegyeztek.

-Naruto, te maradsz itt!- utasította az ötödik. Arra számított, hogy Naruto ellenkezni fog, mert ő az akciós dolgokat szerette, de most meg sem mukkant.

A társaság szétszéledt. Naruto ott maradt egyedül. A fiú tudta, hogy hol van a lány, de a többieknek nem mondta el, mert szeretett volna valamit kérdezni tőle.

Kita a nagykapu tetején, az egyik párkányon ült, a leárnyékolt részén. Naruto fölugrott hozzá. Kita nem mozdult.

-Miért nem árultál be nekik?- kérdezte.

-És te miért ülsz itt fönn?- kérdezett vissza.

-Én kérdeztem előbb.- Kita arcán egy halvány mosolyt lehetett látni.

-Gondoltam, azért bújtál el, mert nincs kedved a barátaimmal találkozni- vigyorgott a fiú.

-Megvárom, amíg lenyugodnak a kedélyek, aztán elmegyek.

-Miért nem használod az alakváltó képességedet?

Kita lesütötte a szemét aztán halkan így szólt:

-Nem merem.

Kita válaszolt Narutonak, mert úgy gondolta, hogy megbízható, és kedvesnek is tűnt.

-Miért?

-Nem akarom, hogy kiszabaduljon.

-Értem. Tudod, most egy ideig biztos, hogy keresni fognak, főleg Sasuke. Tudod, ő nagyon szeret téged szerintem, és hát, érted?

-Én nem akarok vele találkozni.

-Miért nem?

-Gyenge vagyok.- mondta elfúló hangon.

Naruto nem hitt a fülének.

-Te, és a gyengeség? Mond csak, hány S-szintű bűnözőt intéztél el?

-Csak a biju erejét használtam, én nem lettem jobb.

-Na ne viccelj! Az nagyon szép már, hogy tudod irányítani, és…

-Épp ez a baj! Mostanában nem tudom irányítani!

Naruto elgondolkodott.

-Mi lenne, ha veled mennék?

-Mi?

-Jól hallottad! Veled megyek!- jelentette ki Naruto.

-De hát!- Kita nem tudott mit kitalálni, hogy miért ne jöhetne vele és szerette volna, ha van mellette valaki.

-Csak egy megbízást kéne kapnom, hogy le tudjak innen lépni. De majd kitalálok valamit.

Kita nem tudja mire vélni ezt a határtalan kedvességet és jóindulatot.

-Hogy hívnak?

Naruto hírtelen zavart képet vágott.

-Ja, tényleg, be sem mutatkoztam!- vakargatta a tarkólyát.- A nevem Uzumaki Naruto, és az álmom, hogy én legyek a hokage!

Kitát meglepte ez a bejelentés.

-A hokage, mi?- mosolygott- Hát, Uzumaki Naruto. Miért vagy hozzám ilyen kedves?

-Hát- mondta zavartan a fiú- Én igazából csak… Sasuke a barátom, és hát… tudom, mit érzel és hát…

-Már tudom, hogy ki vagy!- ugrott be Kitának- A róka kölyök!

-Hé! Én nem vagyok kölyök!- sértődött meg Naruto.

-Jaj, bocsánat, csak a sárkány démon szokott így becézni és…

-Semmi baj…

-Naruto!- szólt lentről valaki.

Naruto lenézett Sakura volt az.

-Gyere le! Tshunade-sama beszélni szeretne veled!

-Megyek!- kiáltott le, aztán Kitához fordult- gyorsan változz át valami állattá, macskává, vagy törött szárnyú madárrá, vagy valamivé!

-De nem merem.

-De menni fog!

-De nem tudom!

-Majd visszafogod magad! Gyerünk! Találkozzunk Konohán kívül a közeli tisztás szélén.

-De…

-Gyerünk!

Kita átváltozott egy kiscicává, Naruto megfogta és leugrott vele Sakura mellé.

-Bocsi, csak fönnragadt ez a kis dög és lehoztam- vigyorgott Naruto. A macskát letette a földre, az elszaladt.

-Mióta szoktál te macskákat menteni?- kérdezte gyanakodva Sakura.

-Nem szoktam, csak ez már idegesített a nyávogásával.

-Mi bajod a macskákkal?

-Nekem semmi! Miért?

-Akkor miért beszélsz róluk így?

-Mit is mondtál? Tshunade nagyi hív?- tért el a tárgytól Naruto.

-Igen.- mondta, aztán bebokszolt egy jó nagyot Naruto fejébe- MONTAM MÁR HOGY NE NAGYÍZD A MESTEREMET!

Naruto repült vagy 10 métert, aztán fejre esett, végül csúszott még pár métert.

-Sakura.- nyögdicsélt- ez már túlzás volt.

Sakura talpra állította a földön fekvő fiút, aztán indultak az ötödikhez, közben Naruto erősen szorongatta bal arc féltekét, végül Sakura megsajnálta és meggyógyította neki a sérülést.

VII. rész

Narutot, csak azért hívták, hogy jelentsen a kinti helyzetről, miután ez megtörtént ( azt mondta, hogy nem tapasztalt semmi szokatlan dolgot), Naruto másról kezdett el beszélni.

-Öhm, a múlt héten kaptam egy levelet az egyik barátomtól, hogy szeretné, ha meglátogatnám, és hát gondoltam, hogy holnap elindulnék.

-Rendben, jóváhagyom a kérésedet, meddig leszel távol?

-Hát, nem is tudom, mivel nyár van, talán ott töltök egy kis időt és kipihenem a küldetéseket.

-Vagyis kérdőjelezett időpontig szabadságot vennél ki?

-Aha.

A hokage sóhajtott egyet. Nem szívesen engedné el a fiút, mivel remek, kifogyhatatlan energia volt a srác és bármilyen küldetést kész volt elvégezni, még akkor is, ha éppen abban a pillanatban kell indulni, amikor megérkezett, egy nehéz küldetésről. Bár be kell vallania mostanában, tényleg elég sok, nehéz küldetésre küldte Narutot és lehet, hogy energia tartalékai kifogytak e napok alatt.

-Rendben, pihend ki magad, aztán rögtön gyere vissza.

-Rendben, és köszönöm!- Naruto már szaladt is összepakolni.

Pár perccel később Iruka-sensei jelent meg a hokage ajtajában.

-Elnézést kérek a zavarásért, de sehol sem találom Narutot és kéne a segítsége, hogy…

-Szabadságra ment.

-Mi? Mióta szokott, Naruto szabadságot kérni? Az a gyerek, kész energia.

-Igen, én is így gondoltam, de hát láthatod.

-Igen, értem, akkor keresek valaki mást. Köszönöm.

Másnap Naruto hajnalban indult, amikor még mindenki ágyban volt. Az utcákon néma csönd volt, sehol egy ember, vagy egy szekér. A nagykapunál visszanézett az alvóvárosra, úgy érezte, hogy most sok ideig nem fogja látni ezt a helyet.

Az említett tisztás szélén Kita már várta Narutot, mikor a fiú oda ért ezt kérdezte:

-Biztos, hogy velem akarsz jönni?

-Persze, most egy ideig, úgy sem fognak keresni, azt mondtam, hogy ellátogatok egy barátomhoz, azt nem mondtam, hogy mikor jövök, de, ha túl sok ideig is lennék távol, nem tudnák, hogy hol vagyok, mert hát külföldi barátokból is van pár, úgyhogy ez már le van tudva.- vigyorgott a fiú.

-Ilyen sok barátod van?- hitetlenkedett a lány- nekem egy sincs.- tette hozzá alig hallhatóan.

-Dehogy nem! Egy biztos van már, ha engem nem gondolsz senkinek, mert én nem vagyok senki! Én Uzumaki Naruto vagyok, a következő hokage.

Kita meghatódott, és mosolygott, hogy már megint a hokage szövegével jön elő. Szemeiből egy könnycsepp gördült le az arcán.

-Köszönöm.

Naruto fura fejet vágott.

-Jé, azt hittem olyan vagy, mint Sasuke.

-Miért, ő milyen?

-Semmit sem szokott megköszönni.- vigyorgott tovább a fiú.

Naruto és Kita elkezdtek sétálni az erdőben.

-Ja, és merre is megyünk?- kérdezte Naruto.

-Nem tudom.

-Hát akkor miért is kellet, olyan sürgősen lelépni?

-Mert ki fog törni belőlem, és szeretnék valami teljesen lakatlan vidékre menni, ahol nem bánthatok senkit.

Naruto lesütötte a szemét.

-Melyik?

Kita sóhajtott egyet.

-Tudod, a sárkányok, mindig is a szabadságot kedvelték, ezért nem hagyja magát ilyen könnyen bezárva tartani.

-Értem. Ismerem a herceg fiát a Hold-szigeteken, Hikarunak hívják. Megkérdezzük, hogy ott lenne egy lakatlan sziget, ahol kitombolhatod magad.

-Biztos, hogy el akarod mondani, egy herceg fiának, hogy…

-Áh, dehogy mondom el neki, majd azt mondjuk, hogy nyaralunk, hisz nyár van!- az utolsó három mondatot direkt kihangsúlyozta Naruto, hogy valami hatása legyen a lányra. Lett is.

-Igazad van! Nyár van!- elkezdett vigyorogni- és már olyan régen nem szórakoztam!

-Na akkor mi lesz? Feszengve várjuk, amíg kitör belőled az a démon, vagy feszengve várjuk, hogy kitörjön belőled az a démon, és közben remekül szórakozunk?

Kita vigyorgott, és ezeket gondolta magában; elképesztő ez a srác! Tegnap még nem is gondoltam volna, hogy ma egyáltalán mosolyogni fogok, és most itt vigyorgok, és éppen egy fergeteges vakációra készülők. Eddig rettegtem, és félem a bennem lévő démonoktól, de hogy itt van mellettem Naruto, alig várom, hogy előjöjjenek!

-Szerintem egyértelmű, hogy melyiket választom!

-Nagyszerű!- emelte fel a magasba a kezét Naruto- Nem messze van egy kis falu, ahol ismerek egy nagyszerű éttermet! Velem tartasz?

-Ühm.

Miközben sétáltak Kita elgondolkozott.

Sasuke épp hazaért a keresésből. Hulla fáradt volt. Letusolt aztán lefeküdt aludni. Késő este, hirtelen felébredt, nem nyitotta ki a szemét, helyette fülelt.

-Szia Sasuke.- suttogta egy ismerős hang.

A fiú kinyitotta a szemét. Kita a plafonon guggolt és őt nézte.

-Kita? Mit keresel itt? Azt hittem, hogy elmentél!

-El fogok menni, gondoltam, jobb, ha szólok.

-De miért akarsz elmenni? Itt is remekül elférsz! És még csak most találkoztunk!- Sasuke felült az ágyán.

Kita fölállt a plafonon, így egyvonalban volt a két fiatal arca, csak Kitáé volt fejjel lefelé. A lány rátette Sasuke szájára a mutatóujját.

-Most jól figyelj rám! Pár perc múlva elhagyom a várost, szükségem van a nyugalomra, nyugtalankodik bennem a szörny. Ma rájöttem, hogy az egyiket kordában tudom tartani és az nem fog engem gyötörni, megmutattam neki, hogy én nála erősebb vagyok, ezért engedelmeskedik. A másikkal már más a helyzet. Ki akar törni belőlem és ez bármelyik pillanatban előfordulhat. Elmegyek a város biztonságáért. Amint elintézem ezt az ügyet, visszajövök hozzád. Szólj a barátaidra rá, hogy ne zavarjanak, ne keressenek, és ne figyeltessenek, ha megteszik, elpusztítom a várost, amit úgy szeretnek. És ne hidd, vagy ne higgyék, hogy nem vagyok rá képes.- Kita megpuszilta Sasuke arcát- szeretlek bátyuskám.

Kita mint, ha itt sem lett volna eltűnt.

-Várj! Had mennyek veled!- kiabálta a semmibe Sasuke. Egyszer csak Sasuke éles fájdalmat érzett, aztán elájult.

-Jut eszembe, Sasukétől elbúcsúztál?- kérdezte Naruto.

-Igen, olyasmi.

-És mit mondott?

-Velem akart jönni.

-És erre mit szóltál?

-Semmit, leütöttem és elmentem.

-Nem lehetett volna, valami enyhébb megoldást választani?

-Nekem sem volt könnyű döntés.- sóhajtott Kita.

-A lányok durvák.- állapította meg Naruto.

-Miért?- húzta össze a szemét Kita közben huncutul mosolygott.

-Mert azok.

-Fogadjunk, hogy most a barátnődre gondolsz.

-Kire? Sakurára?

-Ühm.

-Ja, ő nem a barátnőm- vigyorgott zavartan Naruto- csak egy csapattárs, egyébként is ő tényleg vérszomjas!

-Tényleg? Pedig kedvesnek tűnt.

-A látszat néha csal.

Kita elnevette magát.

-Na jó, azért kedves is tud lenni, és elfogadnám, ha úgy alakulna.

-Hogy?

-Tudod, Sakura, Sasukébe van beleesve.- mondta kisé bánatosan Naruto.

-Tényleg? Honnan tudod?

-Látszik rajta, egyfolytában Sasuke, Sasuke, Sasuke! Kezdem unni.- mondta megsértődött hangon.

Kita mosolygott, és Naruto vállára tette a kezét.

-Rengeteg lány vár rád még a nagyvilágban!- közben a vízszintesen kinyújtott kezét elhúzta Naruto előtt- Ki tudja? Lehet, hogy a mi kis kalandunk alatt megismersz egy helyes lányt.- veregette meg a vállát.

Naruto csodálkozó tekintettel nézett Kitára, közben ezeket gondolta; hihetetlen! Tegnap még merő búbánat volt ez a lány, és most az én lányos ügyeimről beszél szórakozva, ennek tetejében, úgy bánik velem, mint ha évek óta ismerne, de hisz én is úgy bánok vele- mosolyodott- lehet, hogy erről a személyiségéről mesélt Sasuke?

-Miért nézel így rám?- jött zavarba Kita.- Van valami az arcomon?

-Ja, semmi, csak elbambultam.

-Akkor oké.

 Folytatása következik…