Mire kész lettem, Bill az ágyamon összegubózva aludt, elmosolyodtam, betakartam, felvettem egy farmert, meg egy felsőt, majd kiléptem az ajtón. Hogy hova tartottam? Azt még én sem tudom.

Az utca teljesen kihalt volt, csak én sétáltam. Egyáltalán nem volt hideg, ez talán az esőnek köszönhető, friss illat rakodott mindenhol,a fákról apránként hullottak az ezüstös cseppek. Egyszerűen gyönyörű volt, szabadnak éreztem magam,túl sok volt mostanában a stressz. Egy idő után elértem egy magas házhoz, teljesen kihalt volt, szinte összedolni készült. Megpillantottam egy ajtót,bementem,és felsétáltam a lépcsőn, a tetőn kötöttem ki. Gyönyörű kilátás tárult elém, az egész város kivilágítva, a házak teljesen sötétbe burkolózva. Leültem a térdemre hajtottam fejem, majd lassan álomba merültem.

Reggel Angel ágyában ébredtem, körülnéztem, sehol senki, visszagondoltam az elmúlt estére, úgy ált ott mint egy angyal, teljesen megbabonázott. Majd mikor belépett a szobába, mintha ördöggé változott volna,ahogy lassan omlott le vállairól a hálóing, még most is kiráz a hideg. De vajon ő hol lehet most?

Keltem fel az ágyból,majd levánszorogtam a lépcsőn, körbejártam az egész házat,de sehol senki.

- Jó reggelt. - Jött le Tom egy szál alsógatyában, feltűnően vigyorogva.

- Hol van Angel? - Támadtam le rögtön.

- Mi? Honnan tudjam? Biztos alszik még! - Válaszolt.

- Nem!!! Nincs a házban! - Idegeskedett Bill.

- Mi történt? - Jött le Reni Tom pólójában. Miiiiiiiiii??? Tom pólójában??????????? Áhááááá már értem miért volt ennyire vidám Tom, mindegy engem most az érdekel,hogy hol van Angel?!

- Kicsim, nem tudod,hol van Angel? - Adott egy csókot Tóm a szájára.

- Nem! Miért nincs itthon? - Kérdezte rémülten.

- Nincs, és szerintem az este sem aludt itthon. - Kezdett el kapkodni Bill.

- Mi? Honnan veszed? - Kérdezte Reni.

- Úgy ,hogy este vele voltam, megyek megkeresem. - Csapódott az ajtó Bill után.

Reni ijedten nézett Tomra.

- Jól van ugye? - Kérdezte könnyes szemekkel.

- Nyugi kicsim, biztosan jól van, tud ő magára vigyázni. - Puszilta szájon.

Lassan felébredtem, a nap már gyönyörűen világított, úgy gondoltam ideje haza indulni. Tegnap mindent eldöntöttem, elfelejtem Billt örökre,és megkeresem őt, azt a fiút.

Éppen indulni készültem,amikor a tető másik felében egy lányt pillantottam meg.

Hosszú barna haja volt, feje a térdére hajtva. Odamentem hozzá, megérintettem a vállát. Ő felnézett. Zöldes barna szeme volt, mint egy egzotikus szépség: hosszú barna haj, élénk zöld szem, vékony testalak,hosszú lábak.

- Jól vagy? - Kérdeztem tőle.

- Persze. - Mosolygott rám.

- Ö…mit csinálsz itt? - Kérdeztem.

- Hát tegnap itt aludtam,feljöttem gondolkozni,de lassan haza kéne mennem. - Nézett az órájára. - És te?

- Hát ugyanazt mint te :D És épp én is haza készültem, gyere! Am. Angel vagyok. - Nyújtottam neki kezet, és segítettem felállni.

- Engem Boginak hívnak. - Mosolygott rám. (igen Bogi ez te vagy, megígértem,hogy beleraklak, remélem nem baj,hogy én így írtalak le, de semmire nem emlékszem,hogy mit beszéltünk,hogyan nézzél ki meg ilyenek :S :D ) - Am. Tudom ki vagy :D Felismertelek. De te miért aludtál itt? - Kérdezte.

- Áh…sok volt a stressz,és egy kicsit kellett gondolkoznom. Ennyi az egész. Na és te? - Kérdeztem most én.

- Áh. Én sokat járok ide, csak a csillagokat nézni,és gondolkozni az élet nagy dolgairól, ez is egy ilyen este volt. - Mosolygott.

- Értem. - Mosolyogtam én is. - Nincs kedved eljönni hozzánk? - Kérdeztem.

- Hátőőm…nem akarok zavarni, meg ugye ott lesz a th is… - Pirult.

- Te honnan tudsz erről?????? - Tágultak ki a szemeim.

- Hát az mindegy. - Mosolygott sunyin :D - De nem akarok zavarni.

- Nem fogsz!!! Jössz és kész!!!! - Ragadtam meg a kezét,és kezdtem el húzni.

- Hát azt hiszem nincs választásom. - Vigyorgott.

- Pontosan!!! - Engedtem el, és csak sétáltunk egymás mellett. Már egy ideje mentünk,miközben beszélgettünk, majd észrevettünk egy rohanó alakot,aki mindenkit félre lök a járdán.

- Hát ez meg? Ki ez az őrült? - Kérdezte Bogi.

- Öhm…nekem ismerős…. - Mosolyogtam kínosan, nem volt nehéz felismerni,vékony alakjáról,és felálló :D hajáról.

Majd pár másodperc múlva egy zihált Billel találtuk szembe magunkat,amint épp kifújja magát,térdeire támaszkodva.

- Hol a fenébe voltál? - Kérdezte miután kifújta magát.

- Gondolkodtam. - Mondta nemes egyszerűséggel.

- És azt nem lehetett volna otthon? - Kérdezte meglepő nyugodtsággal.

- Öm…én nem tudok ott gondolkodni,eljöttem sétálni aztán elaludtam,és megismerkedtem Bogival, ja tényleg, Bogi ő itt Bill, Bill ő itt Bogi. - Mutattam be őket egymásnak.

- Szija. - Köszöntek egymásnak, aztán pár pill után már egy csüngő Billt éreztem nyakamba.

- Annyira megijedtem. - Fojtogatott. Bogi meg csak röhögött, azon amilyen fejeket vágtam,nem is csodálom…majd megfulladtam.

- Öhm…Bill.

- Jah bocsi. - Mosolygott. - Na de akkor mennyünk haza, a többiek már aggódnak. Ja képzeld Reni meg Tom összejöttek.

- Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii??? - Tágultak ki a szemeim. - Úhhh csak kapjam a kezeim közé Tomot, úgy megverem, úúúhhh…. - Tördeltem a kezem.

Bill meg Bogi csak vigyorgott. Az út további részében Bill és Bogi ismerkedtek,én pedig magamban már azt tervezgettem,hogy hogyan is fogom Tomot kinyírni.

- Megérkeztünk. - Vázolta a tényeket Bill. Kinyitotta az ajtót, amint beléptünk mindenki ott állt, az ajtóba,és ár kezdtek volna fojtogatni,amikor belépett mögöttem Bogi.

- Teeeeeeeeeee??? - Kérdezte Georg ledöbbenve.

- Öhm…hát…izé…igen…öhm…én. - Habogott-hebegett össze-vissza Bogi.

- Mit keresel te itt? Nem meg mondtam,hogy soha többe nem akarlak látni?! Vagy a pénz kell? - Ordibált Georg.

- Ájjj-ájjj-ájjj. Mi bajod van? Bogi velem van, ma találkoztam vele, és gondoltam bemutatom nektek, de úgy látom ti már ismeritek egymást. - Néztem kettőjükre.

- Hát igen, de jobb ha én megyek. - Mondta Bogi zavartan.

- Igen jobb is lesz. - Felelte Georg.

- Na itt volt elég!!!! - Kiáltottam egy nagyot, útálom ha valamiről nem tudok,és úgy nézem itt valamit most nem tudok!!!