- Talán ő az…. - Ismételte magában. - Nem..az nem lehet! - Állt fel,majd ment a saját szobájába.

-- -- --

Én eközben, elmentem a próba terembe,hiszen ma próbálunk a Cinem Bizarre-s fiúkkal.

- Sziasztok!!! - Köszöntem be mosolyogva.

- Áhh…Hello!!! - Jöttek oda,majd pusziltak meg.

- Naaaaaa kezdhetjük? - Kérdeztem teljesen bezsongva. A fiúk,csak elmosolyodtak majd nekiláttunk….

_________________________________________________________

A próba nagyon jól sikerült, a fiúk megvoltak lepődve,hogy mennyire megy minden. Így rögtön fel is vettük a dalt. A klipet majd holnap kezdjük el készíteni. Lassan elindultam. A házban teljes csend és nyugalom honolt, Lábujjhegyen mentem fel a szobámba,majd gyorsan lefürödtem,és bebújtam a meleg paplan alá, Szinte azonnal álomba merültem, nem is csodálom ez a mai nap elég hosszú volt.

Éjjel hatalmas viharra ébredtem, kinéztem az ablakon, az esőt mintha szénából öntötték volna.

Amolyan nyári zápor.

Felálltam az ágyból,és az ablakhoz sétáltam,majd kinyitottam. Kimentem a teraszra. Tudom sokan hülyének néztek volna, de engem ez nem érdekelt, imádom a vihart. Az sem érdekelt,hogy 2 perc múlva már csurom vizesen álltam ott. Imádom nézni, ahogy időnként az ezüstösen csillogó elektromos kisülés (villám) bevilágítja az est rejtelmeit. Imádom amikor az ég megdörren, ahogy kiráz tőle a hideg. Imádom ahogyan a szél csendes játékba kezd hajammal.

Imádom nézni és mindig is imádtam a természet furcsa,és rejtelmes játékait figyelni. Az egész egy hangulatos kis képet mutatott, mintha vihar táncot lejtett volna fákkal,bokrokkal. Igazán csak ilyenkor tudtam gondolkozni, mindent teljesen átgondolni. És erre most szükségem is volt. Teljesen kiürült a fejem, abban a pillanatban az egész lényem teljesen átszellemült, csak a vihar és én léteztem, teljesen kizártam a világot, pontosan úgy mint amikor Billel táncoltam….

Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan távozni is készült. A villámok ritkábban mutatták csodálatos fényüket, az eső már csak szemergett, a dörgés pedig teljesen abbamaradt. Én még mindig ott álltam.

Amíg eme csodálatos jelenséget figyeltem, valakit szintén felébresztett a nagy zaj. Lassan kinyitódott ajtóm, majd valaki beljebb lépett. Meglepve vette észre,hogy egy angyal szerű teremtés áll a teraszon az éj sötétjébe burkolózva, a vihar kellős közepén.

Fehér ruhája már csurom víz, megbabonázva figyelte amint a szél vad táncot lejt hosszú ében fekete hajával. A törékeny alak körül mintha halvány ezüst aurát vélt volna felfedezni, vagy csak a képzelete játszik vele? Annyira megbabonázta,hogy már képzelődik is?

Csodálattal figyelte amint a villám, olykor megvilágítja gyönyörűen ívelt arcát. Abban a pillanatban egy angyalt látott, ott a teraszon, egy gyönyörű, ám mégis ördögi angyalt. Egy természet feletti lényt. A természet űrnőjét….

Én még mindig a vihart figyeltem, amikor egy puha kéz értette meg vállamat. Nem fordultam hátra, hiszen tudtam ki az.

- Meg fogsz fázni. - Vont gyöngéd ölelésbe.

- Ne csináld ezt. - Suttogtam úgy,hogy senki ne hallja,de ő mégis meghallotta.

- Mit? - Kérdezte, és még szorosabban szorított. Sóhajtottam egyet, annyira jól esett. De rá kellett jönnöm,hogy ezt nem szabad, kiszabadultam ölelésébol,majd mivel a vihar teljesen elállt, besétáltam a szobába. Lassan kigomboltam fehér hálóingem, s az mint a selyem hullott le vállaimról a földre.

Bill megbabonázva figyelte minden mozdulatom. Élveztem,hogy megőrjítem. Lassan kimért léptekkel,elindultam a fürdő felé, az ajtóban megálltam, visszafordultam, és kacéran ránéztem Billre.

Kinek szemei eszeveszett gyorsasággal cikáztak végig testemen, minden egyes porcikámat, jól megnézve. Rámosolyogtam, Bill tétova megindult felém, de én ekkor beléptem a fürdőbe,és becsuktam az ajtót.

Bill csalódottan rogyott le az ágyra.

Én pedig, mosolyogva álltam be a forró víz alá.

Mire kész lettem, Bill az ágyamon összegubózva aludt, elmosolyodtam, betakartam, felvettem egy farmert, meg egy felsőt, majd kiléptem az ajtón. Hogy hova tartottam? Azt még én sem tudom.

Az utca teljesen kihalt volt, csak én sétáltam. Egyáltalán nem volt hideg, ez talán az esőnek köszönhető, friss illat rakodott mindenhol,a fákról apránként hullottak az ezüstös cseppek. Egyszerűen gyönyörű volt, szabadnak éreztem magam,túl sok volt mostanában a stressz. Egy idő után elértem egy magas házhoz, teljesen kihalt volt, szinte összedolni készült. Megpillantottam egy ajtót,bementem,és felsétáltam a lépcsőn, a tetőn kötöttem ki. Gyönyörű kilátás tárult elém, az egész város kivilágítva, a házak teljesen sötétbe burkolózva. Leültem a térdemre hajtottam fejem, majd lassan álomba merültem.