Megjegyzéseim mint mindig uygan azok,de a loposok kedvéért mégegyszer elmondom:ha tetszik szeretnéd látni az oldaladon,tedd ki a nevem+oldalam cimét!

Egy női alak rajzolodott ki az északában.Fekete csizmája térdéig ért.Egy zöld nadrág,felé pedig egy kivágot szoknya.Egy fekete topp,felette pedig egy piros cipzáros felső.Rózsaszin váláig érő haj és zöld szemek.Sakura az emlékekre gondolt.Most különösebben nem Sasuke-ra hanem egy régi barátra.Egy barátra aki sokat jelentett számára.Aki megmutatta neki mi is az igazi barátság.Sok barátra tett szert.És ezt csakis neki köszönheti.Annak aki már nagyon hiányzott neki.Akivel nem oszthatja meg a gondjait,élményeit,örömét,bánatát.Bármit megtett volna azért,hogy ujra lássa.De tudta ezt már sosem teheti meg.A fájdalmas emlékek egytől-egyig bevillanak.Mikor megigérik egymásnak,hogy sosem fognak vesziteni a másik ellen.A chuunnin vizsgai harcuk.A sok veszekedés és csúfolodás.Minden ami fájdalmas.Vissza gondolva ezekre az emlékekre,könny cseppek gördülnek végig arcán.Szépen,lassan könny fólyóvá duzzadnak.Arca feldagatt már a sirástól.Állt egy helyben.A hideg rászhatta vagy a sirás nem tudni.Csak sirt és sirt.Mintha mást nem is tudna csinálni.Jó emlékei egyáltalán nem voltak.Végülis bisztos volt neki,de hirtelen egy sem jutott eszébe.Még mindig állt egy helyben.Nem tudott megmozdulni.Hiába is próbálkozott az lett az eredménye,hogy elesett.A poros földön feküdt.A piszok ráragadt piros arcára,amit egy helyen meg is vágott.Nagy nehezen feltérdelt.Tenyereit is csúnyán megvágta.A lábáról nem is beszélve.Egy nagy horzsolás.Az arcán ejtett seb vérezni kezdett.Szinte csiga lassúsággal folyt végig arcán.Le a tenyerére.Mikor meglátta a vért arca eltorzult.Már igy is koszos volt és szomorkás,de most még szomorúbbá tette azt.Pár másoderc múlva újra sirni kezdett.Órákon át sirt és sirt.Nem tudta abba hagyni.Olyan más volt.Mióta ő nincs nem az a határozott Sakura.Egy törékeny és depressziós.Még mindig nem fokta fel igazán.Ő nincs már többé.Elment és nem jönn vissza.Soha.Végleg elhagyta ezt a világot.És a többiek úgy tesznek mintha semmi sem történt volna.Ő már nem él.És nem is fog.Ekkor újabb sirás hullám vette át felette a hatalmat.Nem tudni mióta sir,de egy jó ideje biztos.És nem tudja abba hagyni.Ennyi fájdalmas emléket egy ember sem érdemel meg.Azt a sok kint és szenvedést.A fálydalmat és a hiányt.Ha valaki hiányzik.És úgy érzed nincs melletted senki.Senki az ég adtta világon.Aki melleted álna.Kiálna érted és a gondolataidért.Aki támogatna és segitene mindenben.Aki látta ott a porban ülni és sirni biztos megszakadt a szive.Sziv szoritó látványt nyujtott.Egy emlék...egy nagyon fájdalmas emlék amit biztos,hogy soha sem felejt el.Az ő hibája volt minden.Nem segitett neki ,csak nézte.Nézte hogyan ölik meg a legjobbarátját.

Remélem tetszet mindenkinek!
Konkrétan nem irtam oda kit öltek meg és miért mert az már egy másik fejezett!Kritikákat szivesen fogadok!;)