- Kérlek. - Nézett a szemembe, majd újra megcsókolt és én hagytam is. De ekkor eszembe jutott az a fiú,olyan érzésem volt mintha megcsalnám, ismét ellöktem Billt.

- Sajnálom nem megy. - Bújtam ki karjai közül,majd el sétáltam. Nem jött utánam…

Ahogy beértem a házba a CB-os fiúk már nem voltak ott, mindenki értelmetlenül nézte könny áztatta arcomat,de én nem is foglalkozva velük,felmentem a szobámba, majd levetettem magam az ágyra,maxra fel a zenét,(Tokio Hotel - Wenn nichts mer geht) és sírtam.

Majd álomba sírtam magam.

Reggel fejfájásra és hányingerre keltem, rögtön rohantam is a WC-be. Letusoltam, felvettem vlmi kényelmes ruhát,ami most egy melegítő volt. Összefogtam a hajam,majd lebattyogtam a lépcsőn.

A fiúk már lenn voltak, kivéve Billt. Mindegyik ijedten nézett rám.

- Jól vagy? - Kérdezte Gustav.

- Persze! - Próbáltam mosolyogni. Elmentem az asztal mellett,amikor is annyira megszédültem,hogy elestem volna, ha Tom nem kap el.

- Héjj kicsilány, te nagyon nem vagy jól. - Ültetett le a helyére,majd kezét a homlokomhoz emelte. - Úúúú neked nagyon forró a homlokod! - Nézet rám aggódóan,mire a többiek is eléggé rémült fejet vágtak.

- Ugyan nincs nekem semmi bajom!!! - Erősködtem,majd felálltam de megint összecsuklottam.

- Hát ezt erősen kétlem. - Kapott el megint Tom, és ezúttal a karjaiba is vett.

- De én tényleg jól vagyok. - Beszéltem egyre halkabban,majd behunytam szemeimet.

- Na jó, hívjátok az orvost,én addig felviszem és lefürdetem. - Mondta majd elindult velem felfelé.

- Hé Tom ne csináljam inkább én? Én úgyis láttam már meztelenül! - Nézett utána aggódva Dávid.

- Nem,hagyd csak,nyugi nem lesz semmi baj,nem fogom megerőszakolni. - Próbált poénkodni,de senki sem nevetett.

- Mi történt? - Kérdezte Bill mikor meglátott minket.

- Beteg. Láza van,és nem néz ki vlmi túl jól. Megyek és lefürdetem.

- Segitsek? - Kérdezte Bill.

- Ha gondolod.

Bill nem válaszolt,csak feszülten követte Tomot. (milyen édesek,hogy ennyire féltenek :D na visszatérve ez most nagyon is komoly hiszen beteg vagyok)

Tom lassan lefektetett az ágyra, majd levette a cipzáros felsőm,és a nadrágom, Bill addig forró vizet engedett. Tom újra felvett, immár csak fehérnemű volt rajtam, majd bevitt a fürdőbe.

Lassan betett a kádba.

- Nem lesz semmi baj. - Kezdett el finoman dörzsölgetni.

Megfürdetett, majd betekert egy törülközőbe, Bill pedig finoman megtörölt,addig Tom megcsinálta az ágyam.

Lefektettek, Tom lement Bill pedig ott maradt velem.

Egy ideig csak nézett, majd az arcomhoz nyúlt és finoman simogatni kezdte perzselő bőrömet.

- Annyira hasonlítasz rá. - Suttogta. - A szemed,az arcod, a szád… - Húzta finoman végig ujjait száraz számon. - A mozdulataid, a viselkedésed. Mintha teljesen őt látnám. Vajon mi lehet most veled? Hol lehetsz most? - Suttogott, miközben a számat nézte, majd közelhajolt és finom puszit lehelt ajkaimra.

- Hhhhmhhhmmmm - Dörmögtem,majd lassan kinyitottam a szemem.

Bill egy kissé megijedt és el is pirult.

- Mi történt? Áhh de fáj a fejem. - Nyúltam a fejemhez.

- Beteg vagy. Mindjárt jön az orvos. - Felelte.

- Dehogy vagyok én beteg!!! Nem kell nekem orvos!!! - Keltem volna, fel de Bill finoman visszalökött.

- Nem mész te sehova, itt maradsz és punk-tum!!! Nem vagy jól!!! - Takargatott be. - Tessék pihenni,és aludni.

- Okés apuci. - Mondtam gúnyosan. Majd elfordultam, és behunytam a szemem. Azt hittem,hogy el fog menni egy idő után, de nem, ő továbbra is ott ült,és éreztem,hogy egyfolytában néz. Majd finoman simogatni kezdte a kezem. Jól esett nagyon. Egy ideig hagytam,majd megfordultam,és a szemébe néztem.

- Bill. - Szólaltam meg halkan. Egy kissé megijedt, és el is pirult,amint meglátta,hogy fenn vagyok.

- Tessék? - Kérdezte ő is halkan.

- Sajnálom. - Néztem a szemében.

- Nincs semmi baj,csak azt mondd el,hogy miért? - Kérdezte szomorúan.

- Emlékszel még arra a fiúra akiről meséltem? - Ő bólintott. - Miatta van,nem bírom elfelejteni, és egyszerűen úgy érzem,hogy megcsalom tudom hülyeség,de sajnos nem tudok ellene tenni. Bocsáss meg! - Simogattam meg a kezét.

- Megértem, ugyanez van velem, nekem is volt egy ilyen lány, emlékszel meséltem, csak tudod, veled azért próbáltam,mert annyira hasonlítasz rá. - Simogatta meg az arcom. - Kérhetek valamit? - Hajolt közelebb, egyszerűen teljesen megbabonázott,én csak bólintottam. - Csak még egy utolsó csókot, kérlek. - Suttogta, majd lágyan megcsókolt. Ez egy nagyon hosszú és érzelmes,szenvedélyes, érzelemmel teli csók volt, majd elválltunk. - Köszönöm. - Suttogta,majd felállt, és kiment.

Szomorúan néztem utána, majd egy könny cseppet töröltem le arcomról,és álomba szenderültem.