- Szija. - Lépett be bizonytalanul.

- Mindent hallottál ugye? - Kérdeztem.

- Hátőőőőőő… - Nézelődött zavartan a szobámba.

- Nyugodtan mondd csak meg.

- Hát jó…igen. - Pirult el, nagyon édes volt.

- Értem. Ülj csak le. - Mutattam a fotelra,de ő inkább mellém ült.

- Figyelj… -

_________________________________________________________________________

- Figyelj szerintem nem kell foglalkoznod Tommal, biztos csak féltékeny,bár szerintem biztos,hogy az, csak nem értem,hogy miért, nem hiszem,hogy tetszenék neked. - Mosolygott.

Ezen én is elmosolyodtam.

- Ki mondta,hogy nem? - Kacsintottam rá. - Bár azt nem értem,hogy miért lenne féltékeny, hiszen már régen megmondtam neki ,hogy nem lehet köztünk semmi.

- Hát attól,hogy te megmondtad neki,az még nem jelenti azt,hogy ő elvesztette a reményt. De hogy értetted azt? - Kérdezte.

- Mit? - Húztam az agyát.

- Hááát. - Ült közelebb hozzám.

- Mh? - Néztem bele a szemeibe.

- Háát… - Hajolt hozzám nagyon közel,majd egyre csak közelített, majd puha ajkait hozzáérintette az enyémekhez. Aztán egyre bátrabb lett, résnyire nyitottam az ajkaim jelezve,hogy nincs semmi baj. Ő pedig átcsúsztatta nyelvét. Már épp kezdtünk volna belemerülni még jobban,mikor valaki hirtelen kinyitotta az ajtót.

- Figyelj…. - Nyitott be Bill. De el is hallgatott rögtön. - Látom Tomnak igaza volt. - Rohant el, majd jól Beba.szta maga után az ajtót.

- O_O - Ez volt Kiro reakciója. - Várj kitalálom neki is tetszel. - Nézett rám.

- Ne ezt kétlem. Ajj most megint mehetek utána. - Álltam fel (nem úúúúúgy) Nem baj? - Néztem rá kérdőn.

- Nem dehogy, menj csak!

Én pedig mentem is, ki az utcára, és az első dolgom a parkba vezetett.

Szépen lassan haladtam valahogy éreztem,hogy itt lesz,és igen meg is pillantottam egy padon üldögélve,zenét hallgatva. Olyan volt mintha sírt volna, de ezt a gondolatot gyorsan el is hessegettem.

Leültem mellé, tudtam,hogy észrevett de mégsem nézett rám. Kis idő eltelte után lassan kivettem a füléből a dugót.

- Mi a baj? - Kérdeztem halkan.

- Semmi. - Mondta,de rám sem nézett,csak az mp3-ját fürkészte,majd kikapcsolta és zsebre rakta.

- Miért mondod ezt,tudod ,hogy nekem mindent elmondhatsz azt hittem barátok vagyunk. - Fogtam meg a kezét és összekulcsoltam az enyémmel.

Ő hagyta is.

- Tomnak igaza volt, tényleg teccik neked ez a Kiro?! - Mondta szomorúan.

- Nos hát igen, de nem akarok tőle semmi komolyat azt hiszem. De nektek miért baj ez? - Mondtam kicsit bizonytalanul.

Billre néztem és valami igen furát láttam, elszántságot, és hatalmas nagy akaratot.

Olyan “ezt most meg kell tennem” láng lobogott a szemében.

- Ezért. - Mondta, majd felém fordult, én közben érdekes figyeltem mert nem nagyon értettem, aztán hirtelen forró ajkakat éreztem az enyémeken. Nem kicsit lepődtem meg. Lassan lehunytam a szemem.

Ő csak finom puszikat lehelt ajkaimra, de nekem ennyi nem volt elég, résnyire nyitottam ajkaimat. Ő pedig felbátorodva becsúsztatta forró nyelvét. Lassan járta körbe számat,majd finoman dörgölte nyelvét enyémhez. Engem pedig kirázott a hideg,annyira ismerős volt, és csak egy olyan embert ismertem akinek a csókjától a hideg rázott ki…de az nem lehet.

Majd rájöttem,hogy mit is csinálunk és ijedten löktem el magamtól Billt.

- Öm…öhm….én…én…ez….sajnálom. - Nyögtem ki nagy nehezen majd elrohantam.

- Várj!!!! - Futott utánam.

Csak futottam tovább,de egy idő után a távolság csökkeni kezdett és éreztem,hogy megragadja a kezem,majd szembe fordít magával és ölelésébe vonzz.

- Kérlek hagyjál. - Gyengülök el teljesen karjaiban. Nem értem mi van velem.

- Mi a baj? - Kérdezte finoman.

- Én…én nem tudom..ez nem helyes.. - Dadogtam.

- Miért? - Szorított még jobban magához.

- Mert ez csak egy fellángolás és úgy sem tudnánk össze egyeztetni az időnket.

- Kérlek. - Nézett a szemembe, majd újra megcsókolt és én hagytam is. De ekkor eszembe jutott az a fiú,olyan érzésem volt mintha megcsalnám, ismét ellöktem Billt.

- Sajnálom nem megy. - Bújtam ki karjai közül,majd el sétáltam. Nem jött utánam…

Ahogy beértem a házba a CB-os fiúk már nem voltak ott, mindenki értelmetlenül nézte könny áztatta arcomat,de én nem is foglalkozva velük,felmentem a szobámba, majd levetettem magam az ágyra,maxra fel a zenét,(Tokio Hotel - Wenn nichts mer geht) és sírtam.