Fej : se nem túl nagy, se nem túl pici. Élénk és érdekli minden, ami körülötte történik.
Fül : kicsi, előre mutató.
Szem : nagy, távol ülő, nyugodt, kifejezésteljes tekintet.
Nyak : ne legyen túl erős, a sörényél legyen kissé domború. A felső vonalán homorú nyakat szervasnyaknak hívjuk, ez felépítésbeli hiba.
Lapocka : a lovaglópóninak(lónak) a martól a vállbúbig dőlt a lapockája. Ha túl meredek vagy túl lapos, kényelmetlen lesz rajta a lovaglás.
Hát : rövid és erős, nincs túlzottan meghajolva.
Szügy : legyen széles.
Far : legyen jól izmolt, enyhén lejtős a keresztcsonttól a fartőig, de ne legyen csapott.
Láb : száraz nincsenek rajta hibák, duzzanatok, dagadások. A lábvégek és a paták legyenek hűvösek. Az elülső lábak elölről nézve álljanak távol egymástól. Hátulról nézve a csánkok legyenek egyenesek, ne forduljanak be egymás felé, ezt hívjuk gacsos vagy tehénállásnak. Az elülső lábak szárkörméretét közvetlenül a lábtő alatt mérjük : minél nagyobb, annál erősebb csontozatú a póni(ló).
Csüd : enyhén lejt, ne legyen túl hosszú és gyenge.
Pata : kerek, ne legyen túl szűk vagy túl meredek. Az elülső paták jobban szétterülnek, mint a hátulsók, ez természetes. Elölről és hátulról nézve is a paták egyenesen előre kell hogy álljanak, nem fordulhatnak sem befelé, sem kifelé.
Forrás : Sandy Ransford : Pónitulajdonosok kézikönyve
|