Próbák meg valami…

A langymeleg hurrikán egy magányosan elkallódott ördögszekeret görgetett a homokszemek kavalkádos tánca közepette… azt ördögszekérnek hívják?... Aha… Jé, nem is tudtam… A szájbersivatag bús adatdűnéi között csupán három kósza legény (plusz mi ketten Frozival, jah meg Harry) volt talpon a vidéken.

- Tíz icipici mű guminudli menetel a sivatagban/ deee jönnek a törökök, és elvisznek egyet/ így már csak kilenc marad… kilenc icipici mű guminudli…

Később…

- Egy icipici mű guminudli menetel a sivatagban/ deee jön a felmentősereg!! Száz icipici…

- Nem ettünk mást, csak kukacos kenyeret három nyavalyás napja.

- Igen! Miért nem eszünk húst?? Mondjuk Harryt. Ez friss hús.

- A félszerzeteknek nem eshet bántódásuk.

- És… mi a helyzet a lábával? Arra nincs szüksége. Hmm finomnak látszik…

- …42 icipici mű guminudli menetel a siva…

- KUSS MÁ’ HARRY!!

Kussoltattuk be mindannyian Harryt, akinek agyára ment a nap. Meleg. Meg hogy menetelni kellett a sivatagban.
- Jajjajjj – sop-sop-aggodalmaskodott Mike, a cuki. – Amerre csak látok, sivatagot nézek. Így sose fogunk átmenetelni a sivatagon.

- De hát ez csak egy homokozó – jegyeztem meg én, felnézve Tulat arcából. Mer valami volt ott.

- Ja, tényleg – esett le mindenkinek, és átléptük a homokozót. Harry előtte még magához vett egy lapátot. Bo elismerően cöccögött, majd köpött egyet. Szfinx-szokás. – Hát jó, túléltétek az első próbát. De lássuk, meg lesz-e a második.

Azzal megváltozott a táj, és egy mocsolyás, ingoványos, tócsagazos, pocsolyás vidéken találtuk magunkat. Meg volt ott motor is, meg fánk. És tudtuk is mi a dolgunk.

Minden jel arra utalt, hogy az orrunkon kell egyensúlyozni a fánkokat. Felkászálódtunk hát a mopedekre, és elindultunk a fánkokkal… hegyeken át gyors iramban. Én persze Tulat mögött ültem, és jól átkaroltam hátulról, hogy le ne essek. Meg hogy érezzem a hátát. A kedvességet.

- Vigyázz Tulat! – navigáltam. – Balra, balra. Jobbra, jobbra. Körbe, körbe. Jaj ne, rámegy a pocsi a fánkra.

Miközben így koordináltam, láttam Harryt kuporogni az út szélén, és hogy a lapáttal belapátol a szájába egy halom útszéli bacis szedret. És akkor leesett. A motorról kómába.

- Úristen – álltak meg Froziék, akik eddig… motoroztak. – Harry kómába esett.

- Hm, aha, menjünk tovább. – Azzal tovahajtottunk a lemenő nap fényében, és elgázoltuk Harryt. Voldit viszont vem. Mer ő nem vót ott.

Átértünk a túlpartra, és megnéztük a zsákmányt. Néhány fánk pocsis volt ugyan, de azt belenyomtuk Harry széttrancsírozott szájába, ami tátongott. Missön komplítid.

Bo nem volt boldog.  

És akkor lenéztünk a sötétkék overallra.
P.RAKTIKER – hirdette a felirat. Azzal a ládákba kezdtem osztályozni a csempéket.
- Jöjjön csak fiatalember! – ragadta meg egy öreg néni Tultnak az ingujját, és jó erősen rámarkolt. – Pont magát kerestem, pakolja csak ezt be! – mutatott egy halom szétszóródott műtrágyára.

- De hát én csempész vagyok. Meg padlász isz – mutatott fel Tulat egy padló meg egy csempe darabkát.
- Én meg Erzsike néni – nyújtotta felé trágyás kezét a vénség.

 - Ugyan – tért ki Tulat a mozdulat elől, mely a néni magasságánál fogva férfiassága ellen intézett támadásnak minősült. – Maga nem tudja, milyen érzés itt dolgozni.

- De hát milyen érzés egyáltalán dolgozni?? – kérdeztem hirtelen közbe.
- Tényleg Kádi, hiszen mi nem is dolgozunk – villant be Frozinak.

- Ez egy illúzió!! – döntöttük el egyszerre. A csempés polcot, és ekkor ismét ott állt Bo. Durcásan.

- Keh… na jó akkor a kövi próba – jelentette. – Az a feladat, hogy meg kell szempillázni a másik hasát. Kivéve, ha inkább itt maradnátok 42 évig, mialatt megnő a szemöldökötök 42 centire (ergo: 1 év alatt 1 centit nő egy szemöldökszőrke, havi 1/12 centi, azaz egy nap: X (matekházi)) amit akkor befonhattok, és lehet csapkodni. – A szfinx teli torokból vigyorgott, mer olyan jónak és kúlnak találta ezt az ötletet. Nyilván 4242 évig gondolkozott rajta, míg kiötölte.

- Dehisz nem is nő olyan gyorsan egy szömöldök – okoskodott Harry, ami nem állt jól neki, mert kómában volt. Meg nem is volt okos.

- De te varázsló vagy Harry!!!!!

- Tényleg? Jé de dézsavüm van…. – azzal elvonult a sarokba gondolkozni, és evett még kicsit a szederből, hogy folytathassa a kómát. A 42-dik rész jött.

Míg mi a szempilla-öldök dolgon agyaltunk addig Bo rákezdett egy nótára.

- „Vrei sa pleci dar nu ma, nu ma iei,
Nu ma, nu ma iei, nu ma, nu ma, nu ma iei.
Chipul tau si dragostea din tei,
Mi-amintesc de ochii tai.”*

DE! Ez nem tetszett Májkinak, ezért számot váltott. Megnyomta azt a két kis nyíl meg utána egy kis függőleges vonal – gombot. Mire felharsant a kövi:

- „Unos, dos, tres, catorce [1,2,3,14]

Turn it up loud, captain!

Lights go down
It's dark
The jungle is your head
Can't rule your heart
I'm feeling so much stronger
Than I thought
Your eyes are wide
And though your soul
it can't be bought
your mind can wander

Hello, Hello
Hora hora
I'm at a place called vertigo (¿Dónde está?)
It's everything I wish I didn't know
Except you give me something I can feel
Feel”**

Ez nem volt túl jó húzás, mert ez egy akkora de baromira jó szám volt, hogy mindenki ilyen olyan táncot kezdett lejteni, kivéve Harryt, aki még mindig a sarokban volt kómában, viszont már volt nála egy rubikkocka. Amit nem tudott kirakni, ezért a szájába vett. Mert a kicsik mindent a szájukba vesznek… meg a kómások is…

A szfinx látta, hogy milyen jól táncolunk: Tulat téglát pakolt, Leokádia almát szedett, Draco slaggal locsolt, én meg Robotot imitáltam. Én a robot. XDDD És mikor mindezt a szfinx látta, mert látta, mert volt szeme, meg még mindenféle cucc a fején, de ezt most ne részletezzük, hanem aki kíváncsi, az nyissa ki a szfinxek kézikönyvét a 42. oldalon, és olvassa el, mert ott ismertetve van a részletes anatómia. Lehet hogy benne van egy olyan könyvbe is aminek Legendás lények gondozás a címe, de az a könyv téved. NÉZD MEG A GALAXIS UTIKALAUZBAN!!!!! AZ TÉVEDHETETLEN!!!! (A valóság gyakran pontatlan…)

Mindenestre annyira überül nyomtuk a bréksót, hogy a szfinxnek megenyhült a kis szíve, és nem adott több feladványt, hanem azt mondta:

- Hát jó, elengedlek titeket.

- Tényleg?

- Nem. Vicceltem. Inkább csavarjatok be egy szöget.

- Hé, ez nem fer!

- Milyen Feri?

Harry pedig felpattant, és a lapáttal leütötte Bót.

- Ezzel is megvolnánk – összegeztem tenyereim összecsapva, és vidáman megpaskoltam Tulat kis arcát. Mert olyan cuki volt. Legszívesebben ott helyben…

- Khm – köszörülte meg a torkát Draco, az a gaz.

- Jól van, na – néztem rá csufin, majd beléptünk a szuperszámítógép hiperszuper kiberátjáróján, ahonnan egyesen a Roxfortba tudtunk szublimálni…

Husssssss…

Hogy mi történt ezután, később kiderül... 

* O-Zone – Dragostea din tei

** U2 – Vertigo

BV