Ő is leült mellém, és csak néztük az eget, én pedig hallgattam a madarak énekét. - De most viszont láthatod majd az ikred, úgy ,hogy ne legyél szomorú emiatt. - Mosolygott rám. - Igen tudom…de nem csak ez a baj. - Mondtam szomorúan - Hát akkor mi? - Tudod…áh mindegy. - Fordultam el más felé,hogy még véletlenül se keljen a szemébe néznem. - Értem. De ugye tudod ,hogy nekem mindent elmondhatsz? - Tette a kezét a kezemre. Én pedig érdekesen figyeltem ezt a mozdulatát. - Igen tudom. - Mosolyogtam rá, majd megszorítottam a kezét. - Csak nem igazán tudom,hogy ezt hogyan is mondhatnám el. Igazából hiányzik a magánéletem, hiányzik egy fiú ki esténként átölel,és tudom,hogy mindenben számíthatok rá, aki igazából szeret azért ami vagyok,nem pedig azért mert a Black Angel énekesnoje vagyok. Azt hiszem hiányzik a szerelem. - Néztem mind végig a szemét. - Haaajj … - Sóhajtott egy nagyot,majd tekintetét az égre emelte. - Ismerős, nekem is igazán ez hiányzik az életembol, csak sajnos ez nehéz,sosem tudni,hogy ki az aki magunkért szeret és nem a pénzért. - Hát igen, tudod néha kezd egy kicsit elegem lenni ebből a folytonos titkolózásból,a folytonos riporterekből a nyomomban, a sok paparazziból, a sok pletykából és még hagy ne soroljam,bár ezt te is tudod. Azon csodálkozom,hogy eddig még nem került az újságok címlapjára az,hogy veletek lakunk. - Hát igen ezen én is csodálkozom. - Mosolygott rám. - Gyere!!! - Álltam fel hirtelen, és húztam magammal. Majd elkezdtem rohanni. - Héy, héy, héy, várj hova rohanunk? - Futott mellettem. - Majd megtudod. - Vigyorogtam rá,és gyorsabban kezdtem el futni. Rengetegen hülyének néztek, két fiatal kézen fogva egymást rohan a főutca kellős közepén. Bár minket ez sem érdekelt, csak mosolyogtunk mind a ketten. - Itt is vagyunk. - Álltam meg egy tattoo bolt előtt. - Öööö…hm… mit akarsz itt? - Kérdezte Bill értetlenül. Én meg elkezdtem röhögni. - Bill te mégis mit szoktál egy tetkósnál csinálni? - Hátőő én tetkót. - Vágta az értelmetlen fejeket. - Na ugye. - Rángattam be. - Jó napot. - Köszöntem a benn lévő csajnak, kb. 18 éves lehetett hosszú szőke tépett haj, az alján feketére befestve, és felzselézve féloldalt, benne pedig egy piros masni. Egy combig éro pöttyös mini szoknya ,és egy fekete, fehér pöttyös kivágott fölső volt rajta. A kinézetéből ítélve én emonak néztem. - Hello - Mosolygott rám. - Mit szeretnétek. - Hát én két tetkót. - Feleltem. - Miiiii? - Valószínűleg most esett le Billnek a szitu. - Igen, most mi van? - Néztem rá értetlenül. - Hát… semmi. - Na és mi szeretnél, meg van a konkrét elképzelésed,vagy szeretnél választani. - Mutatott vagy 60 könyvet. - Meg van az elképzelésem. - Rendben, akkor gyere. - Mutatott be egy másik helyiségbe. - Be jössz velem? - Kérdeztem Billtől. - Szeretnéd? - Nézett rám aranyosan. - Ühüm. - Bólogattam. - Rendben. - Bementünk,én leültem, megmondtam hova szeretném,és a csaj mint kiderült Jess már csinálta is. Bill egész végig fogta a kezem, és mind végig mosolygott rám. Megnyugtató volt,és nem is fájt annyira :D :P Két óra múlva kész is lettem. Fizettem, elköszöntem Jess-től két puszival, ugyanis nagyon jól összehaverkodtunk ez alatt, majd kimentünk. - Na milyen? - Húztam fel a pólómat. Az alhasam jobb oldalán volt egy tűzben lévő fekvő kisördög. Aztán megfordultam, a hátam jobb felén fölül, pedig egy felhőn fekvő angyal volt. Azt hiszem ez a két rajz teljesen jellemez engem,ezért is csináltattam. ( amúgy ilyet téllég szeretnék,és mégis fogom csináltatni ) - Nagyon jó. - Mosolygott rám Bill miközben csillogó szemekkel figyelte a tetkóimat. - Tetszik? - Kérdeztem 5426317836145 wattos vigyorral a képemen. - Nagyon . - Nézett rám csillogó szemekkel. Aztán elindultunk “haza” . - Megjöttünk. - Kiáltottam be a konyhába, nagy trappolás a lépcsőről, majd a hat eszement beáll elénk, bosszús képpel. - Hol voltatok ennyi ideig? - Kérdezte Georg. - Vagy százszor hívtunk titeket!!! Miért nem tudjátok felvenni? És miért nem hívtatok ,hogy mikor jöttök? Úgy aggódtunk értetek! - Mondta szigorú szemekkel Gustav, aztán megölelt. Komolyan mintha az apámat hallanám. - Jól van nincs semmi bajunk, és a telefonunk le volt halkítva, valószínűleg ezért nem hallottuk. - Nyugtatgattam Gustit. - Ööö…hát mi már semmit nem tudunk mondani, Gustav mindent elmondott. - Röhögte el magát Dávid. - Azért aggódtunk. - Ölelt meg Tom is. - Ssszzz… - Szisszentem fel,ugyanis ügyesen hozzányúlt a tetkómhoz. - Mi a baj? - Nézett rám ijedten. - Hátőő… - Húztam fel a pólóm. - O_O - A fiúk csak kidüllesztett szemekkel meglepve figyelték a két kis lényt a bőrömön. - E…e…ez.. - Mutogatott eszeveszettül Alex a testemre - Ez…ezek…. - Mutogatott tovább Jo. - Mik ezek????????????????????? - Kérdezte elhűlve Dávid. - Hát…ez egy vagyis két tetkó, amint láthatjátok. - Mondtam nyugodtan, tudtam,hogy ki lesznek akadva -.- - De mi?? Na nem!!!! Mész és azonnal leszedeted ezt magadról!!!! - Szórt szikrákat Dávid szemei. - Persze. - Húztam le a pólóm, majd bementem a konyhába. - De figyelj…ezt nem teheted mit fog szólni a sajtó,ki lesz akadva és a menedzserünk???? Kifognak nyírni mindenki ezen fog csámcsogni, gondolj a sajtóra. Na nekem itt ment fel a pumpán… - Gondoljak a sajtóra??? Igen?????? A kur.va életbe is nem érdekel a ge.ci sajtó,had csináljam már azt amit akarok, én döntöm el,hogy mit csinálok a testemmel. Kit érdekel ,hogy ki mit gondol róla és ami utoljára érdekelni fog az a sajtó lesz!!!!!!!!!!!! - Ordítottam, aztán felrohantam a szobámba. - Na de… - Nézett utánam Dávid. - Igaza van. - Mondta Bill majd feljött utánam. Kop-kop kopogott valaki az ajtón, logikus -.- - Már nem élek. - Feleltem XD - Bejöhetek. - Kérdezte az a valaki, nem is figyelve az előző szólásomra. - Most ha azt mondom,hogy nem, akkor nem fogsz bejönni? - Hátőőő de -.- . - Mondta kis gondolkozás után. - Aha, és ki vagy? - Kérdeztem. - Bill, de bemehetek végre? - Jah, gyere. - És ő bejött /logika emberek az van, ja am. bocsika ,hogy itt beledumálok a tőribe,de most ehhez van kedvem,meg még lenne pl. ahhoz,hogy felgyújtsam a házat,de sajnos azt nem lehet, vagy ,hogy felgyújtsam a sulis könyveimet ugyanis ma megvettem őket pf…de szar… ja a story… ehe - . - / Na szal bejött és leült mellém az ágyra, vagyis próbált ugyanis elvoltam rajta terülve, a fejemet pedig a párnába fúrtam. / de lol, egyszer ezt ki fogom próbálni bele fúrom a fejem a párnába,és oda csavarozom, vajon fájna? Na jó igen folytatom/ - Figyelj, ne is foglalkozz vele, csak kicsit hamar jött ez nekik. - Simogatta a hátam. - Jaahh, blperllbsze (persze), jbmenélskjeélsn (menjen) bla (a) lbklhgfdhurblkjva (ku.rva) blkpivmslkcsákbldlba ( pic.sába) - Dörmögtem a párnából. - Jajj ugyan, figyeld meg,hogy mindjárt kopognak,bejönnek és bocsánatot fognak kérni. - Jahh bélpervsjksze (persze) … - És ekkor kopogtak. - Öm…bejöhetünk? - Kérdezték valakik. - Nem. - Feleltem. És bejöttek - . - mikor azt mondtam,hogy NEM!!! És tényleg Dávid, Jo és Alex volt az, ez a Bill elmehetne jósnőnek… oupsz akarom mondani jóóósnak hehe XD - Figyelj bocs, csak kicsit hirtelen jött ez, de végül is jó,bocsáss meg lééééci. - Könyörögtek. - Jó meg van bocsátva. - Néztem rájuk mosolyogva. - De jó, na akkor mi megyünk, Sziasztok. - Mentek is ki. - Én mondtam. - Mosolygott rám Bill. - Hehe… menj