Wartburg vára Türingiában (Németország) található, Eisenach városa mellett, 411 méter magasságban.
Története
Wartburg vára a leghíresebb a Ludowinger nemesi család várai közül. A család őse, Szakállas Ludwig (Ludwig der Bärtige) (†1056), a mainzi érsek kegyeltje volt. Az ő támogatásával alapított Eisenachban uradalmat és építette fel Schauenburg várát Friedrichroda mellett.
Fia, Ludwig der Springer (†1123) áthelyezte székhelyét a Wartburgra. A várhegy domináns fekvése és neve arra engednek következtetni, hogy már a feudális vár alapítása előtt lehetett ott egy erődítés vagy egy megfigyelőhely. A legrégebbi várról mindeddig nem találtak maradványokat. A vár első említése 1080-ból származik, amikor a várbeliek megtámadták IV. Henrik német-római császár katonáit.
1113-ban az V. Henrik elleni felkelésben részes Ludwig der Springer át kellett adja a várat a császárnak, hogy cserébe visszanyerje szabadságát.
A mainzi érsek pártjához tartozó Ludowingok hatalma és jelentősége gyorsan növekedett. 1131-ben Ludwig der Springer fia, I. Ludwig tartományi grófi rangot kapott III. Lothár német-római császártól és ezzel a hercegekkel egyenrangúvá vált. A császári házhoz való közeledés egyben a mainzi érsektől való elfordulást is jelentette. A következő időszakban a tartományi grófok az érsek kárára terjeszkedtek Türingiában. Az ekkori várból csak minimális rész maradt fenn; valószínűleg a vár lényeges részei fából épültek.
II. Ludwig tartományi gróf (1140-1172) volt a Ludowingok közül a leghatalmasabb úr. Jelentős a hatása az akkori vár építésére is. Az ő vezetése alatt épült 1156-1162 körül a kultúrtörténeti szempontból rendkívül értékes palota, egy különálló reprezentatív lakóépület. A palota mellett a keleti fal és a kapu egyes részei is a 12. századból származnak. Az öregtorony, amely a mai torony helyén állt, de lényegesen nagyobb volt, nem élte túl az évszázadokat.
I. Hermann idejében (1190-1216) a Wartburg a német költészet egyik fellegvára, a legendás wartburgi dalnokverseny színhelye volt.
Az utolsó Ludowing, IV. Henrik, 1227 és 1247 között uralkodott. A várat egyedüli székhelyeként használta, ezzel megelőzve korát. Előtte az volt a szokás, hogy amikor az udvartartás kimerítette a helyi erőforrásokat, akkor egyik várból a másikba költöztek.
IV. Henrik halála és az azt követő örökösödési háború után a vár a Wettinerek kezére került. Miután Türingia a meisseni őrgófok kezére került, Elfajzott Albert ismét a wartburgi várba tette át székhelyét.
1318-ban egy villámcsapást követő tűzvész komoly károkat okozott a várban. 1319-ben Békés Frigyes őrgróf kijavíttatta a palotát és az öregtornyot, és egy nagy fűthető épületet emeltetett a vár központjában. Többek között a déli torony is ebből a korszakból származik.
Türingiai Baltazár tartományi gróf 1406-ban bekövetkezett halála után a vár a 15. században ismét mellékszékhellyé vált. Ez a szerényebb építkezéseken is meglátszott. Ebből az időből maradt fenn a kapubejárat, a lovagház és a várnagyház (1480).
Wartburg vára szorosan összefonódott a német történelemmel. 1221 és 1227 között itt élt Szent Erzsébet. 1521/22 között itt rejtőzütt "György lovag" álnéven Martin Luther, és itt fordította németre az Újszövetséget. Johann Wolfgang von Goethe többször is megfordult itt, először 1777-ben. A 19. században a vár nemzeti emlékműnek számított. Széleskörű vitát követően 1853-ban a várat historizáló stíliusban újjáépítették.
Az új öregtorony 1853 és 1859 között épült. Az alapozáskor feltárták a középkori öregtorony maradványait.
Az 1950-es évektől kezdve átfogó restaurálás kezdődött. A kor szellemének megfelelően sok 19. századi építményt eltávolítottak. A historizáló stílus csak a legutóbbi években nyert önálló létjogosultságot.
Épületek
A vár egy keskeny, meredek sziklaormon emelkedik, 220 méterrel Eisenach városa felett.
Wartburg vára eredetileg négy szakaszból állt, amelyekből mára csak az elő- és fővár maradt meg. Virágzásának korában a vár a következőképpen nézett ki:
- Az első várszakasz ott állt, ahol ma a sánc jelzi a vár bejáratát. Itt helyezkedtek el a védőépítmények. A Halásztorony maradványait a kilencvenes években tárták fel és azóta a négyzetalakú lyuk megtekinthető. A szakasz épületei, amelyek Goethe korában még fedett védőfolyosóként láthatók voltak, már nem léteznek.
- Az elővárba a felvonóhídon és a kapu épületén keresztül lehet bejutni. A kapu épülete eredetileg kaputorony volt, de később átépítették. A kapuépülethez balról csatlakozó épületek ("lovagház", "várnagyház") a késő középkorból származnak. A vár első udvarában álló kút nem középkori, mert akkor a vizet még teherhordó állatok biztosították. A körfalat, amely részben még a 12. századból származik, a 15. században fedték be. A nyugati részt "Margit-folyosónak", a keletit "Erzsébet-folyosónak" nevezik.
- A fő várat a 19. század második feléből származó épületek szegélyezik. Az itt álló középkori épületek már Goethe korában tönkrementek és széthordták őket, így a középkori állapotra csak következtetni lehet. A fő várat a késő román stílusú palota uralja, amely a déli toronnyal együtt a fővár kevés megmaradt középkori épületeinek egyike. A ma vendéglőként használt épület ugyan régi alapokon áll, de későbbi dátumú.
- A vár déli szakaszát valószínűleg fal választotta el a mai fő vártól. Ennek a szakasznak a legdélebbi részén áll a déli torony, amely még a várépítés korából maradt fenn.
- A palota főépülete, a tartományi gróf háza, eredetileg a 12. századból származik és bizánci stílusban épült. Ez az egyedüli hercegi kastély, amely az építőművészetnek ebből a korszakából fennmaradt. 1847-70 között Carl-Alexander nagyherceg megbízásából Hugo von Ritgen építész átfogó restaurálást végzett.
- Az alsó három emeletre a bejárat a valamikori fegyverszobán keresztül vezet. Ehhez csatlakozik az étkező, a régi tartományi grófok valódi lakóhelye. A második emeletre a gróf szobájából lehet jutni, amelyet Moritz von Schwind freskói díszítenek. Az épület eredeti főterme a dalterem volt, ahol a költők egy magasított színpadon előadták a dalaikat.
- A dalteremből az Erzsébet-folyosón keresztül a kápolnába visz az út. A folyosót szintén Moritz von Schwinds freskói ékítik, amelyek Szent Erzsébet életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A harmadik emeleten van a 40 méter hosszú lovagterem.
- A várnagyházban található a Luther-szoba, itt lakott a reformáció elindítója 1521. május 4-től 1522. március 1-jéig és a Biblia fordításán dolgozott. A "nürnbergi erkély" eredetileg egy nürnbergi patríciusházban állt és utólag építették be.
Érdekességek
- II. Lajos bajor király Wartburg várát vette mintának az Allgäu-ban építendő Neuschwanstein kastélyához. A kastély és a vár nem csak a körvonalaikban hasonlítanak, hanem a dalnokok termét is lemásolták.
- Wartburg vára több műben is színhelyként szerepel, a legismertebb ezek közül Richard Wagner Tannhäuser című operája.
- Wartburgi ünnep: 1817. október 18-án ülték meg a németországi egyetemek protestáns ifjúsági egyesületei a reformáció 300. évfordulóját és egyúttal a lipcsei csata emlékét. A többség már feloszlott, midőn néhány diák autodafét rendezett s számos németellenes avagy reakcionárius munkát (Schmalz, Kamptz, Ancillon, Haller, Kotzebue, Dabelow stb. munkáit), továbbá a Code Napoleont, egy mellfűzőt (amilyent akkoriban a katonatisztek viseltek), egy hajfonatot s egy káplári pálcát elégettek. E dolgok nagy feltűnést keltettek nemcsak Németországban, de egész Európában. Az érintett írók hevesen tiltakoztak, a porosz és különösen az osztrák kormány (Metternich) erélyes rendőri intézkedést tett a résztvevők ellen és országszerte megkezdődött az egyetemek ellenőrzése és a szabadelvűek üldözése.
AJÁNLOM AZ OLDALT
