- Reninek. - Válaszoltam. ( Na babám meglepődtél mi? :D :P )

- Óhhh? És eddig nekünk miért nem meséltél róla? - Kérdezte Bill.

- Mert ne kérdeztétek. - Feleltem.

- Hééé figyelnél rám??? - Kérdezte Reni.

- Jahh…mondjad. - Feleltem megint unottan.

- Most miért vagy velem ilyen? Nem is hiányoztam,vagy mi az isten? Olyan undok vagy!!! - Nyivákolt.

- De hiányoztál, csak éppen nem vok valami jó kedvemben mert szét unom az agyam. De anyuék ,hogy vannak? - Kérdeztem.

- Jól vannak, és puszilnak, meg üzenik ,hogy szeretnek. Jajj de annyira hiányzoooll!!! - Váltott normális hangnemre,nekem pedig meglágyult a szívem,hiszen még is csak az egy szem ikertesóm.

- Jajj te is nekem. - Mondtam.

- Annyira szeretnélek már látni? Mikor foglak? - Kérdezte szomorúan.

- Hát mikor érsz rá? - Kérdeztem.

- Most már mindig,mert szünet vaaan!!!! - Mondta boldogan.

- Jól van akkor három nap múlva várlak!!! - Feleltem boldogan.

- Hééé nem kéne erről Billéket is megkérdezni? - Okoskodott Dávid.

- Nem!!! - Válaszoltam neki.

- Áááááááááááá ez most komoly?????? - Kérdezte drága ikrem.

- Aham, na akarsz jönni vagy nem?

- Hát persze ,hogy akarok!!!! De úristen három nap, elkell mennem vásárolni,be kell csomagolnom, úhh akkor le is teszem, majd este még hívlak szia pusz,puszilom a srácokat is. - Tette le,meg sem várva,hogy még mondjak vmit.

- Ööö szija. - Néztem a telefonomra,majd leb.asztam az ágyra. - Nah srácok készüljetek fel,jön a tesóm. - Mondtam nyugodtan.

- Miiiiiiiiiiiii???? - Ez volt a fiúk reakciója.

- Jah…baj?

- Hátőőőőőőőő nein. - Felelte elgondolkozva Bill.

- Na én is így gondoltam. Na én most megyek hy. - Léptem ki.

- Ennek meg mi a baja? - Nézett Dávidra Bill.

- Hhhhö?! - Vonta meg a vállát.

- Hmm… - Vágott gondolkozó fejet,majd felvette a kabátját, és elindult utánam.

Én meg sietősen sétáltam (pf…ilyet meg ,hogy kell?!) és hallottam,hogy valaki lohol utánam. De én csak azért sem álltam meg, mentem szépen tovább.

- Hehhh várjáhhál már megheg!!! - Lihegett Bill. Erre megfordultam ő pont ekkor ért elém.

- Hmm? - Néztem le rá, miközben ő a térdét támasztva lihegett.

- Utánad jöttem nem baj ugye? - Nézett rám olyan éééééééééédin.

- Nem. - Mosolyogtam rá. Majd elindultam, ő pedig jött mellettem, csak sétáltunk,de Bill (debill hehe pedig Bill egyátalán nem debill XD) na szal Bill folyton engem nézett, és őszintén már egy kicsit, nagyon kezdtem unni.

- Mi baj? Van rajtam valami? - Kérdeztem, és közbe nézegettem magam.

- Neeeeem! Csak olyan furi vagy mióta hívott az ikred. - Nézett rám, azokkal az gyönyörű szemeivel.

- Hjajhhh hiányzik a családom. - Mondtam szomin. - Leginkább a tesóim.

- Értem. - Nyögte ki nehezen, majd átölelt, én pedig visszaöleltem, olyan jól esett a közelsége, őszintén szólva nem csak ez volt a bajom ,hanem az is ,hogy nincs egy pasim,akire mindig számíthatók és aki tényleg szeret. Igen hiányzott a szerelem. Nagy nehezen elengedtem, majd levágódtam egy fa tövébe a fűbe, ja a parkba voltunk. …