52. Rész:
Reggel a telefon csipogására ébredtem, kinyitottam szemeim ránéztem nagy nehezen megállapítottam, ,hogy fél tizenkettő,aztán kinyomtam és visszafeküdtem. Kb. fél óra múlva ajtó nyitódásra ébredtem.
- Te szerinted még alszik? - Numeró 1.
- Nem tudom. Biztos nagyon fáradt lehet. - Numeró 2.
Ekkor dübörgést hallottam.
- Gyááááááááááááááááááááááááá!!!! - Futott be a három idióta,majd ráugrottak az ágyamra,és ugrálni kezdtek.
- Jaaaaaaaaaaaaj neeee!!!! - Dünnyögtem a paplan alól.
- Jó reggelt… - Alex.
- Csipkerózsika! - Jo
- Szabad egy csókot? - Dávid.
Mondták felváltva, miközben le nem szálltak volna az ágyról.
- Mmmm… - Ez volt válaszom majd fordultam egyet, ezzel lelökve őket.
- Na ne lustulj már!!! - Rázogatott Alex, vagyis inkább…azt hittem ágyrengés :D van. Kirázta belőlem azt a csöppnyi észt is.
- Bllllllrlllll … - Akartam volna mondani, csak ugye a rázkódástól nem ment :D
- Gyerünk felkellni!!! - Húzta le rólam a takarót Jo. Én meg csak egy szál toppban és bugyiban becsukott szemmel összekuporodtam és aludtam volna tovább.
- Na jó!!! Katonák!!! Felkészülni a hadműveltre!!! A visszaszámlálás után támadunk!!! - Kiabált Dávid.
- Igenis parancsnok!!! - Vágták magukat haptákba, és tisztelegtek a fiúk.
Én már épp szólni akartam volna, de Dávid visszaszámolt, így nem volt időm,mert következett a támadás.
- 3...2...1 TÁÁÁÁÁMADÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁSSSSSSSSSSSSS!!!! - Kiáltottál egyszerre, majd rám vetették magukat és el kezdtek csikizni.
- Áháháháháhháááááááááááááááá neeheheheeeeeeeeeeeeeeee csaaahahakkk ezt neheeheheeeeeeeeeeeeeeeeeee… - Röhögtem mint atom. ( mint a Tom, ez két értelmű szó, atom..a Tom….értitek? )
- De….de… - Dávid.
- Legalább…- Jo
- Felkelsz…- Alex, komolyan mondom mintha hármas ikrek lennének.
- Hihihihihihihiiiii…. - Ez volt értelmes válaszom. Eközben félszemmel láttam,hogy az ajtóban Tom és Bill áll minket figyelve, ezek szerint ők dumálhattak…. Eléggé meg voltak lepődve, de hát istenem ez nálunk minden napos….
- Na felkeltél már? - Kérdezte Alex. Majd mind a hárman levágódtak mellém és lihegtek.
- Ahahaaaaaaaaa… - Lihegtem én is.
- Ööö… - Tom.
- Izé. - Bill. Igen le sem tagadhatnák,hogy ikrek.
- Jóh Regehelt. - Lihegtem még mindig.
- Hali. - Jöttek be ők is majd leültek.
- Ez nálatok mindig így megy? - Kérdezte vigyorogva Tomci.
- Áhhh… - Legyintettem. - Na én kajás vok!!! Húzzunk!!! - Ugráltam ki az ágyból,majd kezdtem el kifelé is ugrálni,csakhogy megbotlottam a paplanba, és elestem, mivel jók a reflexszeim megkapaszkodtam valamiben, ami most Bill volt :D De ő meg megfogta ijedtében Tomot, Tom lehúzta az ágyról Alexet, Alex Jo-t Jo meg Dávidot. Így úgy néztünk ki, hogy én fekszek hason alul,rajtam hason Bill, rajta keresztbe Tom, aztán Alex, Jo és a legtetején Dávid. :D
- Uhhh…leh lehh…leszállnátok rólam? - Kérdeztem. ( Am . Ez téllég olyan sz.ar, egy gyerek már tehénkedett rám így :S majdnem megfulladtam…hülye Ricsi :@….emlékszel Reni? :D :P )
- Grr…heh…huh… - Nyögdécselt felettem Bill.
- Gyerekek reggeli!!! - Jött be Simone, de ő is megbotlott a takaróban, így ő is ránk esett, a kezében lévő vizes rongy meg Tom fejére pottyant :D vicces volt:D
- Uhhhhhhhh… - Nyögtük egyszerre Simone alatt.
- Jajj bocsánat!!! DE ti miért fetrengtek a földön??? - Kellt fel gyorsan Simone.
- Hát az úgy volt, hogy… - Mesélte el szépen Dávid még mindig rajtúnk fekve. Én má nem is próbálkoztam feladtam utolsó reményem is, és már kipurcanni készültem magamban már a végrendeletem is írni kezdtem, és búcsúztam az élettől.
- Viszlát Bill . - Nyögtem neki. Gondolom ő is valami ilyesmin agyalhatott, mert már neki is elég szenvedő feje volt.
- Viszlát!!! Gondoltad volna,hogy együtt fogunk meghalni? - Nyögte ő is.
- Heheheeee… - Röhögött Simone…na szép… - Jól van,de leszállhatnátok mert a fiam és Angi már kezd kipurcanni. Heheeee - Röhögött tovább :@
A fiúk pedig lassan feltápászkodtak, Bill csak fogta magát,és legördült mellém. Komolyan el sem hittem,hogy levegőhöz jutok. Elterültünk majd egymás mellett lihegtünk. A fiúk álltak bár ők is levegő után kapkodtak, kivéve persze Dávidot :@
- Na menjünk enni! - Mondta,majd indult lefelé, a többiek pedig utána, szépen sorban átlépkedtek rajtunk. Mi meg csak feküdtünk és lihegtünk :D
- Huuuuuuuuuuuuuuuuu. - Sóhajtottam egy nagyot. - Komolyan má a végrendeletemet írtam magamban.
- Te is? - Mosolygott rám Bill.
- Ahaaaaaaaaaam. - Fújtam ki magam,aztán feltápászkodtam. - Na gyere! - Nyújtottam a kezem Billnek majd felhúztam,és mi és szépen lebattyogtunk.
- Na végre!!! - Felelték a többiek,minket meglátva, mi csak egymásra mosolyogtunk, majd leültünk.
Mindenki megreggelizett, aztán leültünk a nappaliba punnyadni.
- Na legyen má valami!!! - Pattantam fel, fél óra csend után.
- De mi? - Nézett rám Alex.
- Nem tudom,de ne punnyadjunk itt!!! - Ugrott mellém Tom.
- Mekkora nagy az egyetértés… - Ásított Dávid.
- De igazuk van!!! - Ugrott Bill is mellénk.
- Lázadjunk a punnyadás ellen!!!! - Ugrott Georg is és felemelte a kezét.
- Igen!!!!!!!!!!! - Ordítottunk.
- Ezek hülyék? Vagy csak úgy tesznek mintha? - Kérdezte Jo.
Gustav má félig aludt. Épp készültem felébreszteni…
- Haaaaaaaaa - Vettem nagy levegőt. - Guuuuuuuuussss … Csöööööööörrrrrrrr… - Kezdtem volna éppen ordítani a fülébe, amikor megszólalt a telóm.
- Mondja mi a gondja. - Vettem fel.
- Íííííííííííííííííííííííííííííííííí ssssssssszzzzzziiiiiiiiiiijaaaaaaaaaaaa - Visított valaki a telefonba. Rögtön el is tartottam a fülem mellől, a fiúk csak hülye pofákat vágva figyeltek.
- Öööö…öööö….hello….te ki vagy? - Kérdeztem, bár sejtettem… a fiúk továbbra is vágták a hülye pofákat,mert a beszélgetés magyarul zajlott.
- Pff… - Hallottam egy nagy koppanást a telefon másik végéből. - Nem hiszem hogy nem ismered meg a saját tulajdon ikredet!!!! - Hallottam egy nyávogós hangot…
- Jaaaaaaaaaaj… - Vert ki a víz, és az ájulás szintjén voltam. - Hát ,hogy felejthettem volna el az én drága ikrecskémet… - Mondtam gúnyosan. Nem az nagyon is szeretem,sőt imádom,csak néha olyan hülye,hogy majdnem túl szárnyal engem is… de azé nem :D
- De jó!!! Tudtam én, és ,hogy vagy? Miért nem hívtál? Mé ne mondtad,hogy a Th-val vagy együtt? Milyenek élőben? Összejöttél valamelyikkel? Hogy smárol Tom? Bill tényleg nagyon vékony? Lefeküdtél valamelyikkel? Melyik a barátod? Milyen volt a koncert? Mikor jössz haza? Vagy én mennyek? Na válaszolsz már????
- Öhhh… ez egy hosszú beszélgetés lesz amint hallom… Na adjatok helyet srácok!!! - Ültem le Bill és Tom közé.
- Na??? Ők is ott vannak? Úrrrrrrrrriiiiiiiistennnnnnn!!! Ááááááááááá!!! - Sikított bele a telóba. A fiúk megilletődve néztek rá, mármint a télóra.
- Igen itt vannak ,de ha kérhetném egy kicsit halkabban beszélj, mert halláskárosodást fogok kapni.
- Oké-oké na mondd már!!!! - Sürgetett.
- Oké, tehát akkor… jól vagyok ,köszi, elfelejtettem bocsi, azt is elfelejtettem bocsi, ugyanolyanok mint a tv-ben,aranyosak,kedvesek,helyesek, nem,nem jöttem össze egyikkel sem, jól smárol Tom…nagyon jól. Igen Bill tényleg vékony, nem nem feküdtem le egyikkel sem, egyik sem a barátom, jó volt a koncert, nem tudom,soká, felőlem jöhecc… és igen válaszoltam :D - Hadartam el neki.
- Öööööööööööö&... lehetett volna kicsit lassabban? De nem baj, értettem én ,hiszen csak az ikred vok. Na és várjunk....miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii???? Te smároltál Tommal??? - Esett le neki a tantusz.
- Jah. - Feleltem unottan.
- Úristen ... ezt nem tudom egyszerűen el hinni!!! Áhhhh az ikrem smárolt Tommal úristennn!!!! - Sipákolt ismét.
- Ki az??? - Bökdösött Tom.
- Az ikertesóm... - Válszoltam unottan.
- Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii?????????????????? - Nézett rám egyszerre Bill, Tom, Gustav, És Georg.
- Ja van egy ikertesója, és ezek ketten komolyan nagyon készek. - Felelte Dávid.
- Aha... - Bámult előre Tom.
- És ööö...,hogy hívják??? - Kérdezte Gusti, úgy néz ki ő fogta fel először.
- ..... - Válaszoltam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Menü 