51. Rész:

- Szeretlek!!! - Mondta ki elpirulva.
- Én is, te vagy a legjobb barátom! - Öleltem magamhoz. (azt hittétek mi? Hehe-kac-kac)
Bill egy kicsit csalódott fejet vágott de azért visszaölelt.
- Nekem is! - Mondta. Majd felállt (na…ne tessék perverzkedni! Lol ) aztán segített nekem is, a slag lassan elállt, mi pedig Scottyval együtt bebattyogtunk, Simone nem kis örömére az egész házat összevizeztük…lol
- Hogy az a menydörgős kibaxo…. - (Ööööööööööö…nem jut eszembe az a szóóó…basszus…igen ez vagyok én…hogy is mondta Ramóna? Agyilagszőkékforever? Lol …áhá megvan ikszdé ) káromkodott Simone ,így még sosem hallottam… majd Billel benéztünk a konyhába, ugyanis eddig Scottyt fürdettük,de mi az ég világ szerelmére sem öltöztünk volna át, nem ám!
- Mi a baj anyu? - Kérdezte mit sem sejtve Bill.
- Hogy mi a baj drága fiam? Hogy mi? Bill Kaulitz Trümper!!! És Angel Milliárd Liliom. ( pfáháháhááá ilyen hülye nevet is csak én tok kitalálni, de szentem tök jól hangzik, ja am ez csak ál név,hogy a rajongók ne ismerjenek fel. ) mi az istent csináltatok ti? És,hogy a fenébe néztek ki? - Tört ki röhögésbe Simone. Hát én meglepetten néztem a 40 éves anyukát aki tök fiatalos és itt szakad a röhögéstől,nem ,hogy ordítana velünk. Bill is meglepetten nézett, aztán rám pillantott végig nézett rajtam majd magán, én ugyanezt tettem, és mi is elkezdtünk röhögni, hátsz igen tényleg szépen néztünk ki. Mind a kettőnk totál belőtt haja vizesen és kócosan omlott vállainkra (né má csaje igazi költő szaporodott el bennem lol) a sminkünk elfojt a ruhánkból pedig csavarni lehetett a vizet.
Ekkor Tom csoszogott le ismét alsógatyában szemét dörzsölgetve.
- Itt mi folyik? - Kérdezte meglepetten.
- Itt kérlek drága Tom nem folyik semmi, esetleg víz a ruháinkból. - Feleltem magamra meg Billre mutogatva
- Öööö… nem pont így értettem…akkor miért röhögtök?
- Hát magunkon. - Felelte most Bill szintén mutogatva.
- Aha. Jó én mentem aludni. Jó8! - Ment felfelé.
- Várj!!! - Rohantam utána, ami igen csak nehéz volt, mert ugye a vizes cucc nem éppen túl könnyű.
- Hm? - Fordult hátra kaján mosollyal. - Befejezzük amit abbahagytunk? - Indult el felém,majd közel húzott magához.
- Nem. - Toltam el. - Gyere beszélnünk kell!!! - Fogtam meg a kezét és húztam magam után.
- Miről? - Kérdezte.
- Na ülj le! - Löktem le az ágyra, majd becsuktam az ajtót és én is leültem. - Szóval…nem tudom mi ütött beléd az előbb,meg belém se,de én nem akarok veled lefeküdni,és azt sem tudom miért hagytam,és szeretném leszögezni,hogy mi nem járunk,és nem is szeretnék, persze jól esik amikor puszilgatsz meg csókolgatsz, de semmi többet nem szeretnék oké? - Hadartam el gyorsan,majd Tomra néztem határozottan.
- Öööö… - Ez volt értelmes válasza. - Khm… ja aha oké…de azért megcsókolnom szabad? - Kérdezte kicsit szomorúan és ledöbbenve.
- Aha. De ha látod ,hogy nem na akarom akkor léci hagyjál.
- Okey. És most lehet? - Jött oda hozzám, majd megfogta a derekam,és magához húzott. Én erre csak megcsókoltam.
- Na én meg aludni. - Húzódtam el tőle.
- Várj egy picit,csak annyit mondj,hogy miért nem szeretnéd? - Kérdezte.
- Hát…
- Más teccik ugye?
- Hát igen… - Válaszoltam fejem lehajtva.
- És ki az? - Kérdezte kíváncsian.
- Az titok. - Mosolyogtam,majd nyomtam egy puszit arcára és kilibbentem.
Elmentem fürödni végre… Aztán bebújtam a puha finom ágyikómba, elővettem laptopom, fel néztem pár oldalra, egy két fórumra majd írni kezdtem egy dalszöveget.

Ha véget ér a varázs

Újból itt vagyok
Még mindig rólad álmodom
De már másként
Nem vagy velem
Nem hiányzol
Nem kellesz már
Más ember lettem
Más,hogy gondolkozom
Kezemet a szívemre teszem
És kimondom amit akarok

Véget ért a varázs
Hisz már nincs szükségem rád
Nem akarlak látni
Nem akarlak szeretni
Nem akarok veled lenni
Ha véget ér a varázs
Te sem kellesz már.

Nincs értelme,hogy álmodozzak
Hisz úgysem valósulhat meg
Gyerek szívvel azt gondolom
Miért ne lehetne?
De egy hang a szívem mélyéről
Mégis mást kiált
Nem! Nem! Nem! Nem!
Nem lehet!
Csak fájdalmat okozol
Hát parancsolom tűnj el az életemből!

Véget ért a varázs
Hisz már nincs szükségem rád
Nem akarlak látni
Nem akarlak szeretni
Nem akarok veled lenni
Ha véget ér a varázs
Te sem kellesz már.

Véget ért a varázs
Nem szeretlek már
Tűnj el! Menj már!
Miért nem sikerül?
Pedig én szeretném
Hogy véget érjen a varázs…

( Nem koppintani saját szerzemény :P )

Még írtam az utolsó sorokat, mikor valaki kopogott.
- Tessék. - Mondtam halkan. Az illető bejött egy szál boxiban odasétált hozzám és leült az ágy szélére,én érdeklődve figyeltem,hogy mit is akar.
- Mit csinálsz? - Kérdezte, és a laptopomra mutatott.
- Ö…írok. - Néztem rá érdekesen.
- És mit? - Hajolt be a képernyő elé.
- Hát így,hogy nem látom már semmit,de egy dalszöveget. - Írtam tovább,úgy ,hogy nem láttam a billentyűket.
- Te tudsz így írni? - Kérdezte és a kezemre mutatott.
- Aha. - Mosolyogtam rá, a billentyűt még mindig nem nézve.
- Elolvashatom? - Kérdezte aranyosan.
- El. - Fejeztem be az írást,majd odafordítottam felé a gépet.
Ő pedig el kezdte olvasni, néha húzogatta a szemöldökét néha pedig hümmögött.
- Ez nagyon jó! - Nézett rám mosolyogva.
- Köszi! - Mosolyogtam rá én is, majd lecsuktam a laptopot. - De miért is jöttél? - Kérdeztem.
- Hát…mit beszéltél Tommal?
- Csak elmondtam neki ,hogy nem akarok tőle semmit.
- Aha, az jó. - Mosolygott rám. Majd csak néztük egymást hangtalanul. - Na én megyek is. - Állt fel az ÁGYRÓL!!! Majd adott egy puszit, és kilépett az ajtón.
- Jó éjt!!! - Mondta még utoljára.
- Jó éjt Bill!!! - Mondtam én is, majd lehunytam szemeim.