A hajó építésének ötlete 1906-ban fogant Bruce J. Ismay, a White Star Line hajózási társaság igazgatójának fejében. Pontosabban 3 óceánjáró építését kezdeményezte Ismay: Olympic, Gigantic és Titanic. A cél az volt, hogy vállalata legyőzze a rivális Cunard Line-t, amely eddig leggyorsabban hajózta át az Atlanti-óceánt, így ő birtokolta a Kék szalagot. Az Olympic-et 1908-ban kezdték építeni, egy év múlva a Titanic-ot, 1910-ben pedig a Gigantic-ot. Érdekesség: A Titanic vesztét okozó jéghegy is 1909-ben indult útjára, miután leszakadt Grönland egyik jégtáblájáról... Egy hajótest építése 2 évig tartott, 1 évig pedig belülről rendezték be, a Titanic így 1912-re készült el.

A hajótest 46 328 tonna, hossza 268.8 m, szélessége 28m, a magassága az aljától a csónakfedélzetig 28m. Három óriási hajócsavarral rendelkezett, ezek 24 csomós (46 km/h-s) sebességet tettek lehetővé. A két szélső 8, a középső pedig 6 méter átmérővel rendelkezett, amit megis kellett hajtani: két darab 4-4 hengeres, négy emelet magas motor, és egy kisnyomású gőzturbina hajtotta őket. A energiát hat  kazánház szolgáltatta, 29 kazánnal, melyek magassága 5,2 m volt. A Titanic mérete mellett a vízzáró rekeszeiről is híres volt. A hajót 15 légmentesen záródó kamrával " látták el, melyek az "F fedélzetig értek. Ha ezek közül 4 egymás melletti megsérül, még akkor sem süllyed el. A gyártás alatt 15 000 munkás, 3 millió szegecset használt fel. A hajót Smith kapitány irányította, akkoriban az egyik legjobbnak számított. Úgy tervezte, hogy a Titanic első útja után visszavonul.

A harmadosztály olyan volt, mint máshol a másodosztály. A jegyek ennélfogva nagyon drágák voltak. Az első osztályon utazóknak sem lehetett okuk panaszra a hajón lévő szórakozási lehetőségeket látva. A hajón volt uszoda (hajón a világon elsőször), törökfürdő, gőzfürdő, teniszpálya és edzőterem.

A közönség először 1912. március 10-én láthatta a hajót Southamptonban. Délre befejezték a beszállást. A személyzet 891 emberből állt, míg 1316 utas volt. Estére már a franciaországi Cherbourgba ért, itt utasokat vett fel, majd az írországi Queenstownba ment, ahol szintén szálltak még fel. Ezután New York felé fordult, hogy 5 nap alatt áthajózza az óceánt és kiérdemelje a Kék szalagot.


A katasztrófa

Ismay nagy sebességet követelt, bár tudta, hogy ennyire északon sok a jéghegy. A hajó több figyelmeztetést is kapott. Április 14-én éjjel 23:40-kor egy jéghegyet pillantottak meg maguk előtt. Murdoch elsőtiszt kiadta a parancsot, hogy a Titanic forduljon balra. Az ütközés azonban elkerülhetelen volt. A jéghegy víz alatti része a hajó jobb oldalának elejét szakította fel. Az első 5 vízzáró rekesz sérült meg, a hajó csak négyet bírt ki, ezért süllyedni kezdett. A mentőcsónakokból kevés volt, senki sem gondolta volna, hogy ez fog történni. Az utasoknak csak a fele fért el a csónakopkban, ám kevesebben menekültek meg, mivel sokat kevés emberrel eresztettek le. Először a nők és a gyerekek jutottak le, ám Brucse J. Ismaynek sikerült az elsők között lejutnia, maga mögött hagyva 1500 embert. A rádiósok kétségbesetten küldték a segélyhívásokat. Az alacsonyabb osztályon utazókat nem engedték fel a fedélzetre, mikor megtudták ,hogy nincs több csónak,  kitört a lázadás. A hajó orra megtelt vízzel,a nagy teher miatt a Titanic függőleges helyzetbe állt. Ennyit nem bírt el és a hajótest kettétört. Az elülső részről miközben az óceánfenék felé haladt leszakadtak a kémények. A hátsó rész még egy ideig lebegett a vízen, majd 15-ém hajnali 2:20-kor ez is lemerült.

A legközelebb lévő hajó, a Carpathia csak hajnali fél négykor ért a katasztrófa helyére. A 2228 emberből 705 élte túl a tragédiát, 1523-an meghaltak.. 3 nap múlva érte el New York városát, nagy megdöbbenést keltve. A Titanic roncsait Robert D. Ballard fedezte fel.