44. Rész:

Felálltam közel léptem hozzá majd kinyitottam a számat.
- Aludj velem! - Kimondtam majd hozzátettem még - Léccives.
Billnek kitágultak a szemei.
- Tessék? - Nézett rám.
- Léccives aludj velem! Nagyon fáj a lábam és….öm….jó lenne ha valaki lenne mellettem….legalább dumálhatnánk…. - “Kicsit” bizonytalan voltam.
- Öm…okey… - Mondta bizonytalanul. Még láttam ,hogy valamit akar mondani, de inkább nem mondta ki.
- Tényleg? - Kérdeztem meglepödötten.
- Igen! Miért is ne?! De már most mondom rengeteget forgolódom, és csak egy szál alsógatyában alszom…remélem nem fog zavarni…. - Vigyorgott rám.
- Engem? Ugyan! Hidd el volt már szerencsém tapasztalni mind a kettöt :D - Itt persze egyetlen egy fiura gondoltam, aki nagyon közel állt hozzám…na de mind1...
- Oké! És ki volt az a szerencsés? - Kérdezte majd leült az ágyra. Én is odatipegtem és óvatosan leültem mellé.
- Hát….kis koromban egy fiu…az elsö igaz szerelmem…- Én.
- Értem…igaz szerelem? Neked olyan is volt? - Kérdezte viccelödve.
- Igen! És még mindig az….vagyis hát….rég volt…. - Mondtam bizonytalanul…
- Értem…szerintem még mindig szereted….
- Honnan veszed? - Tágultak ki a szemeim.
- Ahogy beszélsz róla….a szemed…furán csillog. - Mondta. Én erre rá néztem.
- És most mit veszel ki a szememböl? - Kérdeztem rá nézve, közben huncuttan mosolyogtam.
- Öhm….hát….öhm…. Sz.… - Mondta volna, de ekkor valaki berontott az ajtón, én pedig forrtam a dühtöl.
- Heló csajszi na…. Öhm megzavartam valamit? - Kérdezte Tom.
- Nem! - Néztem rá vérben forgó szemekkel és éppen felfalni készültem… ( bocsi Reni)
- Öhm….biztos? - Nézett Billre.
- Jha… - Mondta lelombozva? ( hihi….más is lehet lelombozódva ) ( Ugye Reni??? :D )
- Na és… te ,hogy hogy itt vagy? - Nézett Billre, majd leült a székbe.
- Hát … itt fogok aludni. - Mondta Bill, majd rám vigyorgott.
- Waaaaaasssssssssssss??????????? ( Gyengébbek kedvéért mmmmmmmmmiiiiiiiii????? ) Na de hogyan?
- Hát ugy ,hogy megkértem. - Mondtam nemes egyszerüséggel.
- Aha…értem. - Mondta kissé lelombozódva.
- Na és miért is jöttél? - Kérdeztem.
- Hát csak ugy! Megnézni,hogy hogy vagy? Fáj még a lábad? - Kérdezte ö IS! Bill már fancsali pofát vágott, tudta,hogy erre most egy KICSIT ideges leszek. De gondoltam egyet és ugy találtam,hogy inkább meglepem, és nem orditok.
- Hát. Igen eléggé fáj, am köszi! - Feleltem. Bill csak nézett, én meg rá mosolyogtam.
- Óh te szegény! Adjak rá puszit? - Kérdezte huncuttan Tom.
- Hihi. Köszi nem kell. - Mondtam neki nyelvet nyujtva.
- Oké! Oké! Te tudod! - Szomorodott el.
- Jajjj…meg ne sértödj nekem, jó na gyere kérem azt a puszit! - Mosolyogtam rá.
- Oké! - Vigyorodott el. Odahajolt és nyomott egy puszit a térdemre, lényegtelen ,hogy nem ott fáj :D Aztán utána fogta magát és adott egy puszit az arcomra is, majd nem félre csúszott, kicsit el is pirultam :D
Ö meg csak mosolygott. Bill meg kicsit furcsán nézett, nem értem…
- Na jó skacok, hagylak is titeket asszem én lépek! - Mondta Tom. Majd nyomott még egy puszit az arcomra és kilépett az ajtón. - Jó éjt!
- Jó éjt! Feleltük egyszerre Billel.
- Hajjj! - Sóhajtottam egy nagyot. -Auuu! - Sikitottam fel, hirtelen valami belenyilallt a lábamba.
- Mi a baj? - Kapta oda Bill a fejét.
- Nem tudom! De nagyon fáj. - Tapogattam a lábam. - Most mit csináljak? Iszonyuan fáááááájjjjjj! - Vinyákoltam.
- Hát be kell kenni! Este is be kell! De van egy olyan érzésem,hogy te direkt elsumákoltad, hát tessék, itt az eredménye! - Mondta kissé mérgesen, majd hozta az asztalomról azt a büdös xar krémet.
- De nee! Az olyan büdi és csip is! - Mondtam sajnálkozva.
- Na elég! Akarsz koncertezni vagy nem?
- Persze ,hogy akarok!
- Akkor!? Na had kenjem be!
- Jó! De majd én!
- Ezt nem hiszem el! Csitt legyen most már! - Hajolt le a lábamhoz, én meg elpirultam (nem értem magam, mi van velem? ) Kinyomott egy jó nagy adag krémet a kezére majd ráfektette a lábamra.
- Ssz!! Ez hideg! - Erre ö csak rám nézett, hogy fogjam már be. Én meg be is fogtam. :D
Lassan masszirozni kezdte, nagyon finoman csinálta az egészet, én meg egyszerüen beleremegtem, nem tudom miért, de nem tudtam a testemnek parancsolni,addig masszirozta mig teljesen be nem ivódott a börömbe. Majd felnézett.
- Ennyire hideg volt, hogy igy remegsz? - Kérdezte, majd visszatette a krémet a helyére, és leült mellém.
- Öhm…nem…. - Nagyon zavarban voltam.
- Hát akkor? - Nézett rám.
- Öhh…nem tudom.
- Nagyon fura vagy te! Nem vagy lázas? Tiszta piros az arcod, remegsz is! - Tette a kezét a fejemre, és én még jobban elpirultam, olyan közel hajolt hozzám, sok erö kellett hozzá ,hogy ne csókoljam meg. - Hmm…pedig lázas nem vagy! Nem értem… - Gondolkozott irtó cuki volt.
- Nincs nekem semmi bajom, csak csupán fáj a lábam, ennyi! - Hajoltam el töle. “Kicsit” idegesen mondtam, pedig hát nincs semmi bajom, csak megijedtem magamtól sajnos fogalmam sincs ,hogy mi történik velem, nem szoktam én ilyen lenni, biztos ettöl az átkozott fájdalom miatt van.
- Oké! Oké! Már aggódni sem lehet? - Kérdezte kissé megilletödve.
- De…bocsi…. - Mondtam lehajtott fejjel.
- Semmi baj! - Borzolta meg a hajam.
- Héj!!! - Erre nagyon allergiás vagyok. És ö ezen az egészen csak röhögött, micsoda sértés. Most nem?!
- Hihi! Na jól van, én asszem huzok fürödni. Baj ha itt fürdök vagy mennyek le? - Kérdezte.
- Nekem nem baj! Felölem fürödhetsz itt is! Csak vigyázz be ne törjek! - Huncutkodtam, közben ördögien mosolyogtam.
- Áh…ugyan! Nem félek én attól! Alig tudsz felállni! - Vigyorgott ö is, majd bement. Belém pedig belém bujt a kis ördög… ( Belém bujt a kisördög éjjel nappal bökdösött…ööö…nem tudom tovább : ( Ha valaki nem tudná mi ez Sári Évi és Dukai Regina énekelte ) Nagy nehezen felálltam, kimentem és átkopogtam Tomhoz. Ö pedig kinyitotta az ajtót és meglepödve nézett,hogy én vagyok az.
- Valami baj van? - Kérdezte.
- Nem! De segitened kell! - Mondtam ördögien.
- Oké! De miben?
- Hát…Bill fürdik, és valamivel meg kellene szivatni.
- Hm…De kis izé vagy. Ö segit neked ,veled alszik ,te meg megakarod szivatni? Ejnye nem is rossz! - Vigyorgott.
- Oké! De mi legyen az? Gyorsan kéne kitalálni, sietnünk kell, valószinüleg siet.
- Hm…hát nem is tudom. - Gondolkozott. Tényleg ikrek, mert ö is nagyon cuki volt:D
- Én viszont lehet,hogy igen. Bill nagyon fél a bogaraktól nem? Mi lenne ha valami bogár félét be raknánk neki na?
- Nem is rossz! De milyen bogarat? - Törte azt az apró kis buksiját. - Várjunk csak! - Ment be a szobába, az az rohant, kutatott a fiókjában, majd amikor megtalálta azt a valamit ördögien elmosolyodott. - Ne ,hogy megijedj nekem! - Mondta, majd jött felém és az orrom elött elöhuzott a háta mögül egy hatalmas nagy fekete pókot!
- Á……….. - Sikitottam volna de befogta a szám.
- Csssssss!!! Ugye nem akarod,hogy Bill meghallja?
- Nblem. - Ráztam a fejem, mivel szólni nem nagyon tudtam.
- Oké! - És elengedte a szám.
- Ez nagyon jó:D - Örültem a fejemnek.
- Megnézed? - Kérdezte és lóbálta elöttem.
- Mhhh…Nem köszi! Undoritó! - Finyákoltam
- Miért? Tök ari! És különben is ez csak gumiból van! - Nyugtatott.
- Még jó! - Akadtam ki. - Na gyere! - Indultam el bicegve.
- Várj egy kicsit! - Mondta, én pedig megálltam, és láttam,hogy hozza a kamerát is. - Ezt fel kell venni! - Röhögött.
- Hihi!!! Jaja! Segitesz? - Kérdeztem.
- Persze! - Mondta, majd átkarolt és eltámogatott a szobámig. - Hát akkor ,hogy is csináljuk? - Suttogott, miközben fel alá járkált.
- Hát. Szentem le kellene lógatni az orra alá. - Adtam az ötletet.
- Hmm….