42. Rész.

Igazándibol egyáltalán nem haragudtam rá, de én azért szeretem ezt egy kis ideig csinálni
Hazaertünk, ugye ez most nem tartott olyan sokáig mint a multkori,mert most nem voltunk annyira berugva, jo tény és valo ,hogy volt bennünk valamennyi, de nem olyan sok.
Billnél volt a kulcs igy ö nyitotta az ajtot, azaz csak nyitotta volna.
Ugyanis nem talált bele a kulcslyukba:D
- Na add ide te szerencsétlen! - Kezdtem idegeskedni mert már fél orája probálkozott.
- Nem! És nem vagyok szerencsétlen, akkor is ki fogom nyitni. - Makacskodott.
- Jajjj már fél orája azt probálod az isten szerelmére add ide!
- Nem! - Kezdett el hadakozni a kulccsal. De én rest voltam és kikaptam a kezéböl.
- Add ide! - Kapkodott a kulcs után.
- Nem én nyitom ki, na vigyázz! - Akartam oda menni az ajtohoz de nem engedett.
- Ne akard,hogy …- Nézett rám sunyin.
- Hogy? Ugyan már! Na engedj! - Nem vettem komolyan.
- Nem! Na add ide! Én megmondtam. - Kezdett el csikizni. És mivel én nagyon de nagyon nem szeretem ,hogy ha csikiznek igy elkezdtem rohanni a kulccsal együtt. Bill pedig futott utánam. De én gyorsabb voltam háhá…:P Gusti és Chris csak meglepödve nézett. Mi pedig futottunk tovább, csak volt egy kis gond vagy kettö… Nagyon sötét volt és alig láttam plusz még valami xar lyukba is beleestem igy akkorát tanyáltam…áhhh…és Bill mivel nem tudott megállni rám esett. Ku.rva jo volt mondhatom…én hasaltam a földön ö meg rajtam…oké ,hogy nem olyan sulyos a gyerek de azért…és ami a legjobb ,hogy Gusti és Chris majd megszakadt a röhögéstöl.
- Bill…öhh…te figy. Nem akarnál leszállni rolam? - Kérdeztem.
- Öszintén? NEM! - Mondta röhögve.
- Örülök…és akkor egész reggeli itt fogsz rajtam tehénkedni? - Kérdeztem kicsit felháborodottan.
- Ezt értsem ugy ,hogy kövér vagyok? - Kicit ideges volt a drága :P
- Öööö….- Huztam az agyát.
- Igen??????????? Jol van…. - Szállt le rolam, majd nem ,hogy segitett volna áá… minek szépen sértödve elvonult az ajtohoz. Chris és Gusti szotlanul nézték.
Sohajtottam egyet majd nehezen felálltam ( nem kell rosszra gondolni ugye Reni? :D ) De hirtelen akkora fájdalom hasitott a lábamba ,hogy visszaestem volna ha meg nem tartom magam  Igy nem volt ANNYIRA észrevehetö. Nagy nehezen oda sántikáltam az ajtohoz….
- Na ne má ennyire sulyos lennék? - Kérdezte cinikusan Bill.
Én erre inkább meg sem szolaltam, csak megprobáltam kinyitni az ajtot ami sikerült is  Gyorsan be is léptem, mert ugy éreztem ,hogy ha nem ülök le elesek, támogatva magam eljutottam a kanapéig és leültem.
-Uhh… - Fogtam meg a lábam.
- Jol vagy? - Jött oda Gusti.
- Aha…asszem…mindenesetre megyek aludni. Jo éjt! - Indultam el…ami igen nehéz volt, meg is billentem.
- Tudod mit inkább segitek. - Fogott meg Gusti.
- Kösz - Mosolyogtam rá. - Sziasztok! - Köszöntem még 1x
- Jo éjt! - Köszönt Chris.
Bill meg sem szolalt, elég xarul esett de am. nem nagyon érdekelt, inkább a lábam. Lassan felértünk, betámogatott a szobába ott pedig leültem.
- Segitsek még valamiben? - Kérdezte aranyosan, és aggodva.
- Köszi innen már menni fog asszem…  - Pusziltam meg. - Jo éjt!
- Neked is! - Mosolygott rám, majd kiment. Én pedig lassan de elintéztem minden dolgom, majd lefeküdtem, Chris nem tudom, hogy hol aludhatott, de nem velem az biztos, kicsit jo is volt igy legalább gondolkoztam, aludni amugy sem tudtam annyira fájt a lábam, de ezt betudtam csak egy kis rándulásnak…( ilyen van egyáltalán? Mind 1! :D ) Végülis valamikor mégis sikerült elaludnom, pontosan nem tudom,hogy mikor.
Reggel valaki puszival ébresztett…még nem nyitottam ki a szemem de igy is tudtam ki az…hagytam egy kicsit kiváncsi voltam mit csinál…közel huzott egy széket, leült az ágyam mellé és nézett O_O
Mondom oké ha neki ez jo… kis idö múlva azt éreztem ,hogy simogatja a kezem… ezen eléggé meglepödtem mert ilyet még nem tapasztaltam töle…aztán megfordult és nézelödött az asztalomon…
- MICSINÁLSZ? - Kiáltottam rá. Kicsit megijedt :D Majdnem leesett a székröl :D
- Te fenn vagy? - Nézett rám ijedten Tom :P ( Bocsi Reni, de ezt nem hagyhattam ki :P Az én drága kici Tom babymet :P )
- Már miota… de te mit keresel itt? - Kérdeztem.
- Öhhhh… - Hajtotta le a fejét és elpirult. ( Nem tudtam ,hogy ö ilyet is szokott… :D )
- ? - Néztem rá kérdön.
- Beszélni akartam veled… - Mondta kicsit bátortalanul.
- Miért csak akartál? Most nem tudsz?
- Hát öhh…de….
- Akkor! Na hallgatlak!
- Szoval én…tegnap….tudod emlékszel volt az a lány csapat és én…
- A lényeget! - Kiáltottam rá.
- Jo-jo és szoval én….lefeküdtem az egyikkel… - Mondta ki lehajtott fejjel.
- Hahahahahaha…. - Törtem ki nevetésbe. - És most mi a baj? - Kérdeztem a szememet törölgetve.
- Hát…öm…azt hittem ,hogy baj lesz…. - Nézett rám.
- Ugyan…már miért lenne baj?
- Nem tudom.
- Na akkor ezt meg is beszéltük ugye? - Nyomtam egy puszit az arcára.
- Igen. - Mosolygott rám.
- És jo volt legalább? - Kacsintottam rá.
- Hát…. Ja.
- Na örülök. De szeretnék felöltözni.
- Oké. Már megyek is. - Puszilt meg és ment ki.
Én pedig álltam volna fel az ágybol fel is álltam de rögtön össze is estem. Eléggé megijedtem mert nem tudtam ,hogy most mi van, csak ültem a földön és néztem. Gondolom elég hangos lehettem mert valaki kopogott.
- Minden rendben? - Kérdezte valaki az ajto mögül.
- Hát….sszzz… - Probáltam volna felállni. De ekkor az a valaki benyitott.
- Jézus! Hogy kerültél te oda le? - Ijedt meg Bill, és segitett felállni.
- Sszzz…ovatosan jo?! Ahhh…- Ültem fel az ágyra.
- Mi a baj? - Kérdezte, és leült mellém
- A lábam. Tegnap amikor elestem, azért estem el mert beleléptem egy lyukba. Nem az volt a baj ,hogy nehéz vagy hanem a lábam. - Mondtam.
- Uristen! Akkor ez az én hibám? - Kérdezte kétségbeesetten.
- Nem dehogy is! Segitenél? Éhes vagyok, és le szeretnék menni. - Néztem fel.
- Nem dehogy is hozok fel kaját! - Indult volna el. De én megragadtam a kezét.
- Nem hozol fel te semmit! Majd én le megyek, ha kell a segitséged nélkül! - Utálom ha ki vagyok szolgáltatva ezért nem engedtem, igy álltam volna fel, de megint majdnem elestem még jo ,hogy Bill megfogott.
- Oké! Akkor gyere segítek! - Karolta át a derekam, kicsit el is pirultam jol esett a közelsége, olyan ismerös érzés kapott el…