Emlékezz!

Egy hideg, harmatos hajnalon
Felébredsz, és kinézel az ablakon,
Kezeddel az arcodat megtapogatod,
Az ablak tükrében döbbenten látod meg ráncod.

Csak állsz az ablak előtt és nézel a semmibe,
gyerekkori emlékek járnak a fejedbe,
szemed csillogásában szinte látni lehet
a képet, mit más rajtad kívül nem érthet,
Szemed csillogásából lassan könny fakad,
az emlék, a szívben örökre megmarad,
emlékezz a múltra, a jövő nem számít,
a múlt örök, a jövő hozhat bármit.

Emlékezz arra, mi volt régen
emlékezz, hogy égett a tűz szerelmed szemébe
emlékezz, hogy bíztál a barátokban,
akik veled voltak jóban-rosszban.

Ne hagyd, hogy elkopjon az emlék,
szívedben örökké égjen egy-két kép,
ne felejtsd el azokat, kik mindig szerettek,
ennyivel tartozol nekik, mert el soha nem engedtek,

S miután szívedben élt minden emlék,
ejts egy könnycseppet a szeretetért,
e könnycsepp csillogásában benne lesz minden,
mindaz, mi rejtőzik szívedben.

Bármi volt, és bármi lesz,
soha ne feledd, mindig emlékezz,
mert az emlék szívedben él,
s ami a szívben él, az örökké él!

Meg kell tanulnom nélküled élni,
Tőled többé semmit sem kérni.
Meg kelltanulnom nélküled álmodni,
Szerető szívedből örökké távozni.
Meg kelltanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni.
Meg kell tanulnomnélküled élni,
Pokol tüzében nélküled égni.
Meg kell tanulnom nélküledálmodni,
Szép álmokból többé fel nem ébredni.
Meg kell tanulnom nélküledmosolyogni,
Miattad többé már nem szomorkodni.
Meg kell tanulnom nélküledélni,
Távollétedtől többé nem félni.
Meg kell tanulnom nélküledálmodni,
Boldog napjainkat többé nemszámolni..."

Az élet remény, küzdelem és bukás,

                  Sírig tartó, nagyversenyfutás.

                  Keresni a jót, a szépet,

                  S meg nem találni,

                  Ez az élet.

Oly szomorú mindig így egyedül lenni,

Valakitmindig, hiába keresni.

Valakit várni,ki nem jön vissza többé,

Valakitszeretni titokban, örökké.

"Meg kell tanulnom nélküled élni,
Tőled többé semmit sem kérni.
Meg kelltanulnom nélküled álmodni,
Szerető szívedből örökké távozni.
Meg kelltanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni.
Meg kell tanulnomnélküled élni,
Pokol tüzében nélküled égni.
Meg kell tanulnom nélküledálmodni,
Szép álmokból többé fel nem ébredni.
Meg kell tanulnom nélküledmosolyogni,
Miattad többé már nem szomorkodni.
Meg kell tanulnom nélküledélni,
Távollétedtől többé nem félni.
Meg kell tanulnom nélküledálmodni,
Boldog napjainkat többé nemszámolni..."

"AZ IDŐ
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendeznek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít

“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.”

A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.

Csak egy percig szeress, amig elmondom imádlak. Csak egy óraig szeress, amig megsúgom, kivánlak. Szeress egy napig, amíg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én mindig szeretni foglak.

Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok

Hiába tagadnám régóta szeretlek,
könnyeim titokban teérted peregnek.
Kértem a jó Istent tanítson feledni,
válasza az volt:
Téged kell szeretni!!

Öröm és bánat együtt van a
szívemben, egy könnycsepp
csillan meg a szememben. Ha
megkérdeznéd mi bajom,csak
annyit mondanék:
HIÁNYZOL,de nagyon!!!!

Kezem,kezed nélkül,mint virág
illat nélkül,ajkam ajkad nélkül,
mint hajnal harmat nélkül,
üresvagyok nélküled, mint víz
nélkül a tengerek.

Szeretlek és szeretni is foglak,
míg át nem adlak egy néma sírnak,
igaz ott is van élet,de én ott sem
fogok mást szeretni CSAK TÉGED!!!

Ha egy könnycsep legördül arcomon,
az azért van, mert hiányzol nagyon,
a hiányod megszokni soha se fogom,
mert itt élsz szívemben, s ez jó nagyon!!

Szeretnék Veled lenni egy éjszakán,
bevallani, hogy szeretlek igazán!
Nézni csendben két gyönyörű
szemed, egy forró csók után
bevallani,hogy nem tudok élni
nélküled!

Bárhol is jársz, melletted ott
vagyok, vigyázok Rád, ha alszik
angyalod. Egydül nem hagylak
sohasem, ígérd meg Te is ezt
nekem!

Nem mondom, hogy szeress, azt
sem, hogy gondolj rám! Ha a
szíved nem mondja, én miért
mondanám?

Üres az ágy, és nem jön az álom,
nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet,
rám tör egy érzés:
SZERETLEK TÉGED!

Tudnálak Téged mindörökké szeretni,
melletted bút, bánatot feledni.
Nélküled céltalan az életem,csak
Te kellesz nekem ebben az életben!

Szeretném ha tudnád szeretlek Téged.
Szeretném ha tudnád,csak Miattad
élek.Szeretnék a szemedbe mélyen
belenézni és elmondani:nem tudok
Nélküled élni.

Te vagy az egyetlen ki örömet okoz,
nélküled az életem egy bezárt doboz.
Várom a percet mikor újra látlak, s
a dobozból kitörnek a titkos vágyak...

Meséld el, ha bánt valami,
hisz te számomra vagy valaki.
Én mindig meghallgatlak, még
meg is vigasztallak.Bár tudom,
hogy mi bánt téged, mégis
oszd meg velem, kélek.

Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk,
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
De akkor majd búsan lehajtod a fejed.
Megállnál ezerszer, ám mégis tovább lépsz:
Mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz!

Minden éjjel azt álmodom,
hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra,
forró csókra vágysz,
Simogató pillantásod érzem arcomon,
Olyan mint a valóság, kár,
hogy csak álmodom.

Az élet túl rövid... csókolj lassan, neves őrülten, szeress igazán és bocsáss meg gyorsan."

SMS-ek:

 Tudod, hosszú álom az élet. Valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.

Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a te neved!

Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled felhős az ég. Csak veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem tudod!

Búcsúzom tőled , kit talán először szerettem igazán! Búcsúzom tőled, mert a sors így hozta, lehet hogy a búcsút a szerelem okozta. Szerettelek téged igaz szerelemmel, és most fájó szívvel mindent feledni kell. Üdvözöl, ki téged most is szeret, őt soha-soha el ne feledd!

Gyűlölöm a napot, mert érinthet téged. Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel. Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet. Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged.

Ez dalszöveg de akkor is oan széép x)

Children of Distance : Emlékezz rám

Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat
Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod, majd a hangomat
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye
De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz aki felvegye
Így egy kicsit megkésve, itthagyom most emlékbe
Mindazt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre
Létezésem értéke, és elmúlásom rémképe
Beolvadt a zenémbe, de lehet, hogy nem kéne
Mert mért ne, kit érdekel, minek mi a mértéke
Úgyis por és hamu lesz mindegyikünk a végére
Ha szerencsém van, esetleg még azt a kort is megérem
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem
Hogy tovább él az emlékem, a barátaim lelkében.

Refrén[Kriszta, Horus]
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

[Carp-E]
Emlékem, majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem
De pont azért, hogy te is értsd, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Hogy tükörben az életem vajon most a látszat eltakarja
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzom
Vajon szeretnek, majd akkor is ha néha én is hibázok
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy így néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékül, most így dalban hallható
Mily szeretettel adom ezt, remélem érzed, hogy ez neked szól
Hozzád, és ezt azért írtam, majd veled lesz ha elalszol.

Refrén[Kriszta, Horus]
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem

[Horus]
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre
Egyszer megígértem, szeretni foglak téged mindörökre
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek
Nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek
Még mindig hiányzol, mindennap gondolok rád
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem
Dallamok mögé rejtőzöm, mert mind idáig féltem
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek, emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.

Refrén[Kriszta, Horus]
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

[Shady]
Szavam szívekbe furódó, dalból indítható rakéta
Mi nyomot hagy az éterben, megérzi a Planéta
De ki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem
Aki nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám hogy megértsen
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt
Így az idő távlatából, már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem
Születtem nyolcvan, éltem halálomig
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

Refrén[Kriszta, Horus]
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.