27. Rész:

Reggel finom illatokra ébredtem, leslattyogtam a lépcsön, majd be a konyhába, nos és ott…hát eléggé vicces látvány fogadott.
Gusti egy ilyen kukta sapival a fején,és egy kötényben sürgölödött a konyhában. A mosogatóban szinte égnek állt a mosatlan, az asztalon pedig rengeteg finomnál finomabb kaja.
Én csak meglepetten néztem, majd elmosolyodtam, és köszöntem.
-Jó reggelt Herr kukta:D--Én, de ugy néz ki kicsit hangos lehettem, mert szegény Gutti megijedt és akkorát ugrott, hogy a kezében lévö serpenyöt elhajitotta, aztán nekiment egy széknek, de abban elakadt és elesett,jobban mondva a lábam elött kötött ki.:D
Erre én elnevettem magam. Majd a nagy röhögés közepette megszólaltam.
-Nahhahaha gyeherehe, sehegíhetek!--Mondtam még mindig röhögve.
-Kössz!!!--Mondta Gutti pirultan.--Amugy neked is jó reggelt.--Gutti.
-Hi.hi mi ez a sok kaja vendégeket vársz???--Én.
-Nem dehogy csak gondoltam csinálok magunknak egy kis kaját.--Mondta nyugisan.
-Kis???--Néztem rá cinikusan.
-Hátsz….be voltam indulva, és nem tudtam abbahagyni.--Röhögött.
-Ehhh….--Röhögtem én is.--Na gyere lássunk neki.
-Oké!--Gutti.
Nekiláttunk, nagyon finom volt, nem is tudtam ,hogy Gustav ilyen jól tud fözni, nagy nehezen de megettük, majd segítettem neki elmosogatni, utána pedig elindultam fel a lépcsön öltözni.
-Hova mész?--Kérdezte.
-Öltözni.--Mondtam és mentem tovább.
-Várjál!!! Ne adjak valami ruhát??--Kérdezte tök aranyosan.
-Hátsz…..öhöm….--Mondtam félösen.
-Nah gyere!--Húzott be a szobába.
Adott egy terepszínü gatyát, egy terepszínü trikót, és egy terepszínü fejkendöt,és egy terepszinü kabit.:D
Tök jól álltak a cuccok, mert ezek kicsit kisebbek voltak, és így pont az én méretem volt, bár a gatya kicsit lógott rajtam, de tetszett, mert szeretem az ilyen deszkásgatyákat is, és igy ez tök olyan volt.
Nagyon vadul néztem ki:D Mint valami ösember:D
-Aztaaaaaa kiscsaj ez nagyon jól áll!!!--Mondta Gutti elképedve.
-Tudom.--Mondtam mosizva.
Délután tv-ztünk, DVD-t néztünk, meg hülyültünk, nagyon jól éreztem magam bár hiányoztak a többiek, Georg néha átjött és dumáltunk meg ökörködtünk, ö is titokban tartja ,hogy itt vagyok.
Így mentek a napok,már három napja ,hogy itt vagyok ,és elhatároztam magam,….bekapcsolom a telefonomat:D
Sípolás majd megjelenik a kijelzön, 103 nemfogadott hívás.
-Anyááááádddddd!!!!--Mondom.
-Mi az, mi történt???--Jött be Gusti és Georg.
-103 nemfogadott hívásom van!--Mondom meglepödve.
-Öhhh…és kik azok?--Gusti.
-Honnan tudjam,mi vagyok én elörelátó?--Kérdem hülyén.
-Te hülye nézdd meg!!!--Georg.
-Jahh….télleg! Ez eddig eszembe sem jutott.--Pirultam el.
-Aztaaaaaaa!!! Csak te lehetsz ilyen okos!--Gusti.
-Jó van! Nah…. Öh…. Mind….Tom, Bill és anya!….. Anyaaaaaaaaa? Már otthon van, vagy mi van??? Télleg ma jön haza!!! Akkor biztos tudja már.--Én.
-Huhhh eléggé aggódhatnak te csaj!!!--Georg.
-Jah-ja de felölem addig maradsz ameddig akarsz!--Gutti.
-Köszi, de ugy gondolom ,hogy…--Mondtam volna de ekkor megcsörrent a kezemben a telefonom.
-Halóóóó???--Én.
-Kicsim kérlek gyere haza! Hol,vagy??? Nincs semmi bajod? A fiúk nagyon aggódnak érted, és én is!
Miért mentél el??? Kicsim kérlek gyere haza!--Anyu sírva.
-Anyu ne sírj, jó megyek, de nem igérem ,hogy maradok is.Szia.--És letettem.
-Akkor mész???--Kérdezték a fiúk szomorúan.
-Igen de nem igérem ,hogy még nem jövök vissza.--Mosolyogtam rájuk.
-Juhhhhhhhéééééééééééé!!!! De jóóóóóóóó!!!--Gutti.
-Most minek örülsz ennyire? Annak ,hogy elmegyek?--Én szomin.
-Dehogy is, annak ,hogy nem biztos ,hogy ott is maradsz, hanem lehet ,hogy visszajössz!--Gutti.
-Akkor jó, de most megyek gyors összeszedem a cuccom.És átöltözöm.--Mondtam.
-Minek?--Kérdezte Gutti.
-Hát mert ez a te ruhád!!!--Én.
-Jahh neked adom, nekem ugy sem áll jól.--Gutti.
-Nah…de…bizti?--Én
-Igen!!! Nah de menj pakolj!--Gutti.
-Oké.--Én.
Majd felmentem és összepakoltam mindent, majd vissza ,hogy elköszönjek a fiúktól.
-Elkísérünk jó??--Gutti és Georg.
-Hát….biztosak vagytok benne??? Ki fognak nyirni titeket!--Én.
-Igen kis csaj!! Melletted állunk mindenben!--Georg.
-Rendben, köszi srácok, hát akkor..menjünk.--Én huzakodva.
Elindultunk majd odaértünk a házunkhoz,épp csöngettem volna amikor nyitódik az ajtó és egy kéz húz magához majd ölelésre von.(Ez szép volt nem?:D)
-Jajj kincsem végre itthon vagy, annyira aggódtam.Szeretlek!--Anyu könnnyezve. Majd nagynehezen elengedett.
-Szia, énis.--Már énis könnyeztem. És én is megöleltem.
-Anyu ki az???--Kérdezte egy kisírt hang anyu mögül.
Elengedtem anyum és a háta mögött megpillantottam Billt, és a kisírt szemeit.
-Istenem!--Mondta elhaló hangon. Nézett és csak állt ott, énis néztem, majd megiramodtam és megöleltem.
Nagyon meglepödött, majd kis idö múltán ö is átölelt. Belefurta a feját a hajamba,és csak álltunk ott,mind ketten bögve. Majd Billböl kitört minden.
-Sajnálom, soha többé egy ujjal sem nyúlok hozzád,igérem ,hogy békén hagylak, és járj csak Tommal, és…--Bill, de félbeszakítottam.
-Csssss.--Mondtam és az ujjamat a szájára tettem. Csak néztem azokat a szép barna szemeket, és ö is az enyémeket.
-Szeretlek.--Suttogta.
Én erre elmosolyodtam, és most elözször de énis kimondtam, teljes szívemböl.
-Énis szeretlek.--Sugtam a fülébe.
Ö megrökönyödve rámnézett én csak bólintottam ,majd megláttam Tomot, szipogott de amint meglátott, rohant felém, majd ugy megölelt ,hogy majdnem hátraestem volna ha Gustav nem tart meg:D
Ölelgetett még egy sort, mondta ,hogy aggódott meg minden, aztán jött az a kérdés amitöl féltem.
-Hát ti fiúk???--Nézett rájuk anya.
-Öhömmm….ök szóval…hát…--Én dadogtam, nem akartam öket bajba sodorni.
-Nálam volt!--Jelentette ki Gustav.
-Miiiiiii???? De …de voltunk nálad és és TE REJTEGETTED?!!!!!!!!!!!!!--Bill majd nekiment Gustavnak.
Elkezdte püfölni,meg lökdösni, nagyon ideges volt. És anyu és Tom csak ott álltak és nézték, gondolom kicsit ök is idegesek voltak rá.
-Bill…kérlek hagyd abba!! Én kértem meg rá!!! Bill könyörgöm.--Bögtem el magam. Erre Bill abbahagyta.
-Sajnálom, de megérdemelte.--Bill
-Nem Bill én kértem meg rá, és hálával tartoztok neki ,hogy vigyázott rám,és nem hagyta ,hogy hülyeséget csináljak, és ezért ne öt bántsátok hanem engem, mert én szöktem el,és én kértem meg ,hogy rejtegessen.--Én sírva.
-Rendben van, és igazad van, nah de mi ez a ruha rajtad??? Nem is láttam még, pedig milyen jól ál!--Terelte a témát anyu.
-Gustavé.--Itt rá mosolyogtam.
-Igen én adtam neki, és megis tarthatja.--Gustav.
-Óhhh köszönjük.--Anyu.
-Öhömm nem megyünk be????--Tom.
-De gyertek menjünk be, és meséljétek csak el, hogy mi volt ez az egész, bár a fiúk elmondták, jobban mondva csak Bill, nah de halljam töled is!--Anyu.
-Hát ugy volt….--És elmeséltem mindent--És most itt vagyok.
-Hát örülök ,hogy minden rendben van, és remélem ,hogy kibékültök Billel.--Anyu.
-Már megtörtént.--Mosolyogtam Billre,mire ö elpirult.
-Akkor maardsz is ugya??--Kérdezte anyu.
-Hátsz…azt hiszem igen!--Én.
-Örülök! Éhesek vagytok??? Csinálok vacsit,fiúk ma ti is itt alszotok?!--Kérdezte anyu,vagy inkább kijelentette?
-Hát…ha nem baj?--Georg és Gustav.
-Dehogy.--Mondtam.
-Bill?--Nézett Gustav Billre.
-Nem!--Felkelt majd odasétált Gustihoz.--Béke?--Kérdezte.
-Béke.--Gutti.
-Remek,na akkor megyek vacsit csinálni,ti pedig beszélgessetek vagy nem is tudom.--Anyu, majd ki ment a konyhába, és hatalmas csörömpöléssel nekilátott a vacsihoz.
Mi beszlélgettünk egy darabig,majd Bill rámnézett.
-Beszélnünk kéne!--Jelentette ki.
-Öhh..rendben…menjünk a szobámba.--Én.
A fiúk csak mosolyogtak, Tom kacsintott eggyet,mi pedig felsétáltunk.
A szobában komoly beszélgetésbe fogtunk.