26. Rész:

Mondta Gustav.
-Bi…hi.hill!!!--Én bögve.
-Jajjjj mit csinált már megint??? Gyere üljünk le!!!! És meséld el!!!--Gustav és átkarolt..
Besétáltunk, aztán leültünk és én mindent elmeséltem neki.
-Értem….És akkor most, itt akarsz maradni????--Gustav kérdön.
-Hát….ha nem lenne baj??? De mehetek máshova is!--Álltam fel.
-Nem, szó sem lehet róla a-a!!! Maradsz itt, és majd én alszom a földön, te meg az ágyamban.--Gustav.
-Ugyan felölem aludhatunk együtt is! Elég nagy az ágyad, és már sokszor aludtunk együtt, engem nem zavarna, tudod ,hogy én…--Én,de Gustav félbeszakított.
-Igen tudom! De mi lesz a ruháiddal??? Tudod mit?? Majd én adok neked, lehet ,hogy egy kicsit nagyobbak lesznek, de az nem baj! Aztán majd valamikor elcsensz párat!--Gustav.
-Oké, de csak ha nem gond! Akkor!--Én.
-Persze ,hogy nem!--Gustav.
De ekkor valaki örülten elkezdett csöngetni.
Megremegtem, és erösen megszorítottam Gustav kezét.
-Bujj el!--Suttogta.
Majd kiment és ajtót nyitott.
-Itt van???--Bill és Tom (idöközben hazajött) idegesen.
-KI???--Tette Gustav a hülyét..
-Hát a Melcsi!!! Elszaladt és már csak te maradtál!! Nincs itt sem????--Bill.
-Nincs!--Gustav tök nyugisan.
-Hát azért köszz. És hívj ha láttad valahol okés?--Tom
-Ahha.--Gustav.
Majd elmentek, gondolom tovább kerestek, kicsit lelkiismeret fudalásom van, hogy engem keresnek mikor itt vagyok, nah meg amiatt is ,hogy Gustavot belerángattam ebbe az egészbe.
-Köszönöm.--Mondtam hálásan Gustinak.--És bocsi ,hogy belerángatalak ebbe az egészbe, ha ezt megtudják, jujj remélem nem fogják megtudni ,hogy nálad vagyok..--Én
-Hátssz….szívesen, és én is remélem, de ne aggódj megvédem én magam.--Gusti mosolygósan.
-Okés….öhömm…--Mondtam volna a sóhalyomat de a gyomrom megelözött, ugyanis korgott egy hatalmasat.
Erre Gustav nevetésben tört ki, én meg olyan lettem mint a föttrák.
-Nahh gyehere ehegyünk valamit!!!--Röhögött Gusti.
-Nem vicces, reggel óta nem ettem.--Én durcizva.
-Jól van na!!! Nem kell durcizni!--Gusti.
Ettünk, majd elmentünk fürödni külön-külön Gusti adott egy boxert meg egy pólót, tök jól nézett ki!
Aztán lefeküdtünk ALUDNI!
-Köszönöm! Szeretlek, tudod olyan vagy nekem mint a báttyám!--Én.
-Öhömmm énis szeretlek, de én,én szerelemmel.--Mondta szomorúan.
Elképedtem, hisz eddig miért nem mondta vagy…
-Öhömm…ezt eddig miért nem mondtad???--Én
-Hátsz….mert nem mertem.--Gutti.
-Értem, de tudod ,hogy én Billt szeretem, és mint mondtam én csak ugy tudok rád tekinteni mint a báttyámra, Tom mellett persze, bár iránta mást is érzek azt hiszem.--Én
-Rendben hugi!!! Ájhhhhhhhhhh!!! De aludjunk mostmár!--Gutti.
-Oké jó8!--Én
-Neked is!--Gutti.
Reggel….