25. Rész:

-Igen?!--Szóltam ki, hüppögve.
-Öhmmm…bejöhetek?--Bill félve.
Kicsit gondolkoztam, hát végülis mostmár tök mind1 nem?
-Gyere.--Mondtam KEDVESEN.
-Öhhhmmm……….sajnálom!!!!--Bill meglepetten.
-Mit????--Én értetlenkedve.
-Hát tudod Tom…--Bill, de közbe vágtam.
-Jah ahha,már te is tudod?--Én.
-Igen, Tom felhívott ,hogy idézem: “Szabad a pálya tesóóó!!!”--Bill mosolyogva.
Erre bennem felment a pumpa, mi az ,hogy szabad a pálya, ilyen könnyen dob??? Ezt el sem hiszem, ennyit értenm én neki??? Persze szeret mi??? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok röpködtek a fejemben, és elkezdtek potyogni a könnyeim.
-I (hüpp) ily (hüpp) ilyen (hüpp) könny (hüpp) en (hüpp) dob (hüpp) ot (hüpp) , és
(hüpp) ö (hüpp) szer (hüpp) et (hüpp) mi???? (hüpp) .--Én bögve.
-Nem hallottad volna, sírt még sosem hallottam Tomot sírni, de most…..--Bill--Én télleg sajnálom, látom ,hogy télleg te is szereted!!! Ez az egész csak miattam van, és ha akarod meg kérhetem ,hogy újra járjatok.--Bill szomorúan.
-Bill..(hüpp) ..köszi nagyon aranyos vagy meg minden…(hüpp) ...de én szal…(hüpp) ...igazad volt (hüpp) …--Folytattam volna, de Bill félbeszakított.
-Mi???? Ezt ,hogy érted??? Miben volt igazam????--Kérdezte kicsit idegesen.
-Abban ,hogy (hüpp) én…télleg nem szeretem (hüpp) mármint ,hogy szeretem csak nem szerelemmel (hüpp) …de ez mégis fájjj…(hüpp) mert ezt csak miatta tettem ,hogy boldog legyen, amíg én….--Én, de megint félbeszakított.
-Amíg te szenvedtél??? Ugye???--Kérdezte gúnyosan.--Te kihasználtad!!!!!--Bill ordibálva és idegesen.
-NEM ÉN NEM HASZNÁLTAM KI ÉRTSD MÁR MEG, CSAKIS MIATTA TETTEM EZT AZ EGÉSZET!!!!--Én--NEM ÉRTED???? NEM AKARTAM NEKI FÁJDALMAT OKOZNI, AZTHITTEM ,HOGY MEGTUDOM MAJD SZERETNI, DE NEM!!!! AZT HITTEM ,HOGY ELTUDOM TOMMAIL FELEJTENI A SZERELMEMET, TÉGED….--De itt a szám elé kaptam.
-Mi???? Ezt ,hogyan érted???? Te te télleg szeretsz engem?????--Bill meglepetten.
-Igen….--Én
-Akkor most ,hogy Tommal szakítottatok, jársz velem????--Kérdezte Bill.
Nah itt megint megakadtam, hogy leeht ilyen szemét??? Most szakítottam a testvérével, erre most meg arra kér ,hogy járjak vele…húúúú…szeretem …de nekem ehhez idö kell, nem tudom ,hogy mit érzek, mert nagyon megrázott ez az egész.
-MIT KÉPZEKLSZ TE MAGADRÓL???? HE???? NEKEM EZ MOST NEM MEGY BILL!!!! EZ AZ EGÉSZ NAGYON MEGRÁZOTT.--Én
-DE HÁT NEM AZT MNODTAD ,HOGY ENGEM SZERETSZ????--Bill már kiabálva.
-DE IGEN ÉS BE IS ISMEREM, DE NEM TUDOM…--Én, és kirohantam..
Lementem a konyhába, és gyorsan csináltam egy kakaót, hogy megnyugodjak, hamar felhörpintettem., aztán elindultam felfelé.
Bill épp ekkor jött le a lépcsön, láttam a szemében, a szomorúságot, a szerelmet, és az elszántságot, és ,hogy valamit meg akar tenni. Nagyon elszántnak tünt.
Kezdtem megijedni ,hogy nem ám valami hülyeséget csinál.
Elhaladt mellettem. Már éppen fellélegeztem volna, amikor megfordult, nekilökött a falnak én egy hatalmasat nyögtem, mert eléggé fájt, és leszorította a kezem.
Anya közben bejött és meglátta ,hogy mi van, látta ,hogy fáj nekem.
-Bill mit csinálsz? Engedd el!!!--Anyu
-Anyu ebbe most ne szólj bele!!--Mondta Bill, de egy percre sem engedett el.
Belenézett a szemembe, és egyre csak közeledett.már majd nem összeért a szánk, amikor:
-Nem teheted ezt velem érted??? Szeretlek!--Bill, majd teljes erejével odanyomott a falhoz, és ö hozzámdörgölözött, majd eröszakosan megcsókolt.
Már könnyeztem, nem akartam ezt, nem tudom mi van velem. És azt sem tudtam ,hogy most mit tegyek.
Bill nyelve, már feszegette a számat,hogy átjusson, de én megharaptam a nyelvét.
Erre elengedett, és a nyelvét fogdosta.
-Ezt mégegyszer soha érted?--Én, majd lerohantam.
Most tudtam hova megyek, és azt is ,hogy pár napig ott is maradok. És eldöntöm ,hogy mi legyen.
Megáltam a bizonyos hát elött, majd bekopogtam.
Az eggyik legjobb barátom kinyitotta az ajtót, és furin nézett rám, majd:
-Melinda mi a baj??? Gyere be!!!--Mondta….