22. Rész:

Anyáék egész este kerestek, az esö is ugy esett mintha dézsából öntenék,de öket ez nem zavarta kerestek tovább, engem sem zavart, én pizsamában ott ültem és fagyoskodtam de nem érdekelt eldöntöttem ,hogy ma nem megyek haza ,ha törik ,ha szakad.
Már éjfél is elmúlt és anya ugydöntött ,hogy visszamennek, nehogy megfázzanak, de azért otthon még minden barátot, és ismeröst végigtelefonáltak de semmi sem volt.
Este senki sem tudott aludni.
Anya és Tom azért mert nagyon féltettek.
Bill pedig azért mert lelkiismeret furdalása volt, nah meg azért ö is féltett.
Én sem aludtam nem is tudtam volna mert majdnem megfagytam, csak ültem ott dideregve és gondolkoztam, majd lassan eljött a reggel.
És én sokra jutottam, mostmár biztos szerelmes vagyok Billbe, nehéz kimondani de szeretem.
De ugy döntöttem ,hogy továbbra is maradok Tommal, nem akarom megbántani, látom ,hogy szeret és ezért nem akarok neki fájdalmat okozni, ahoz túl önzönek kellene ,hogy legyek, és én nem vagyok az. (Ez az életben is igy van)
Így inkább én szenvedek, de Billel megpróbálok ujra összebarátkozni, legalább ennyi öröm legyen.
Otthon anyuék már sörügtek-forogtak és éppen indultak volna tovább keresni, amikor megszólalt a csengö.
Mivel olyan okos voltam ,hogy nem vittem kulcsot.
Mind a hárman rohantak az ajtóhoz, lenyomodott a kilincs majd az ajtó kinyilt (mij meglepö :D )
Én pedig ott álltam dideregve, jól elázva és holt sápadtan, az még haggyám ,hogy az este majd megfagytam, el is áztam de tegnap semmit sem ettem, és ez meg is látszot.
-Sziasztok--Nyögtem ki elhaló hangon, majd minden elsötétült.
Majd arra ébredtem ,hogy két aggodó fej hajol fölöttem és a nevemet mondogatják.
Kinyitottam a szemem és megláttam anya és Tom pofiját. Kicsit csalódtam ,hogy Bill nincs is itt és ,hogy nem is aggódik értem.
Halványan elmosolyodtam, majd felültem és körülnéztem.
-Mi történt?--Én kérdön
-Jaj kincsem, ilyet soha többet ne csinálj halálra aggódtam magam miattad!--Ölelgetett össze-vissza anyu.
-Feléberedt???????--Rohant be Bill a szobába egy pohárral a kezében.
Ránéztem halványan elmosolyodtam majd könnybelábadt a szemem. Erre ö szánakozó arccal odajött és a kezembe nyomta a poharat.
-Jól vagy nincs semmi bajod??? Annyira agódtam érted!!!--Fogta meg a kezemet Tom.
De én csak Bill gyönyörű barna szemét néztem, és nem is foglalkoztam mással.
Ö is az én könnyes szememet nézte, és kutatott benne, ahogy én is az övében.
Sok mindent olvastam ki belöle.
Aggódást, féltékenységet?, szerelmet?, reményt, és egy kis örömöt, de a legtöbb a fájdalom volt.
Valyon mi történhetett, megbántottam? Kérdeztem magamban.
-Kicsim! Itt vagy??--Kérdezte Tom
-Mi? Jah igen persze!--Mondtam Tom-nak és rámosolyogtam.
-Nahh mindjárt itt lesz az orvos, addig is meséld csak elnekünk ,hogy hol is voltál és ,hogy mi történt!--Mondta anyu.
Mindent elmondtam nekik, azt nem ,hogy hol voltam,mert az az én kis titkos helyem. Figyelmesen végighalgattak, majd kikötötték ,hogy ilyet soha többet ne csináljak, és én mint jó kislány módjára meg is igértem.
Megjött az orvos, megvizsgált és megállapította ,hogy megfáztam, de nem komoly, csak egy kis pihenésre van szükségem.
Elment én pedig berobbantam a konyhába és minden ehetö dolgot fölfaltam.
A többiek csak néztek és mosolyogtak.
Majd lefürödtem és felmentem a szobánkba, Tom még lennt tévézett így egyedül voltam, de nem is baj nem akartam ,hogy fagasson.
Már éppen elaludtam volna amikor hallom ,hogy nyitódik az ajtó.
-Beszélhetnénk??--Kérdezte az a bizonyos valaki.
Megijedtem ,hogy most mi lesz, de nagy nehezen kinyögtem.
-Ööööö…hátsz…igen.--Én
-Rendben.--Fölkapcsolta a villanyt és leült az ágyamra.
-Miattam mentél el,igaz???--Kérdezte Bill.
-Igen!--Hajtottam le a fejem.
-De…de…miért sírtál? Reggel hallottad ugye?--Kérdezte Bill, bűnbánó arccal.
-Igen…sajnálom nem akartam hallgatózni, de ezt nem lehetett nem hallani.--Én
-Jó…értem, és sajnálom.--Bill
-Hát nem mondom ,hogy semmi, mert fájt amit mondtál,de azt nem értem,hogy miért baj az ,hogy én Tommal járok?--Én kérdön.
-Hát…az ,hogy öööööö…látszik ,hogy nem szereted őt! Meg…--Bill
-Bill! Én igenis szeretem őt!!!--Hazudok.
-Nem nem szereted!!!! DE ha szeretnéd is, akkor sem tetszene hogy jársz vele!--Bill
-De miért???--Én
-Mert…mert…SZERETLEK!!!!!!--Bill
Nah itt megállt bennem az ütö, ez mindent megmagyaráz, de…de mi van ha csak ugrat?!
Nem ez nem lehet, nem szerethet engem.
Nem tudom miért,de megijedtem.,mindig erre vártam, de most ,hogy kimondta egyátalán nem örülök neki, söt félek.
Mindegy ez ugyse igaz.
-HAZUDSZ!!!--Kiabáltam rá.
-NEM EZ NEM IGAZ!!! NEM HAZUDOK!!!!--Bill is kiabált és felált.
-DE IGEN!!!! EZT CSAK AZÉRT MONDOD MERT FÉLTÉKENY VAGY ,HOGY TOM ÉS ÉN BOLDOGOK VAGYUNK, ÉS MERT SZERETJÜK EGYMÁST.--Én
-NEM ÉN TÉLLEG SZERETLEK! ÉS TUDOM ,HOGY TE IS! VALD BE!!!--Bill és megragadott, nagyon erösen szorított.
-BILL ENGEDJ EL! EZ NAGYON FÁJ!!!--Mondtam nyöszörögve.
-NEM ADDIG NEM, AMIG BE NEM VALLOD ,HOGY SZERETSZ!--Bill, és még erösebben szorított, majd ledöntött az ágyra és meg csókolt.
Én elképedtem, de ezt nem akartam mert ezzel megcsalom Tomot, és azt nem akarom.
Ellöktem magamtól és megpofoztam, könnyek gyűltek a szemembe, majd elordítottam magam.
-MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL????? TAKARODJ KI A SZOBÁMBÓL MOST!!!!!!--Én sírva.
Bill szó nélkül kisétált a szobámból, én pedig elkezdtem sírni.
Majd álomba sírtam magam.