20. Rész:

Reggel egyszerre keltünk Tommal, adott egy puszit a buksimra, majd kikászálódott az ágyból, engem pedig a kezemnél fogva húzva.
-Tooommmm!!! Kérlek még egy kicsit…--Kérleltem
De mivel ö nem akarta, így elengedte a kezem, felkapott és elkezdett levinni a konyhába.
-Tooooooom!!!!!!!!! Engedj el!!!!!!!!!! Tegyél leeeeeeeeeee!!! Lefugunk esni!!!!--Kiabáltam.
Erre anyu, és Bill (hogy-hogy a fenébe van ö fönt hamarabb, aaaaaaazt nem tudom?!) kirohant és Bill igen értetlen fejjel nézett, hogy most mi van, anyu meg sejtette mert Tom mindent elmondott ,hogy mit tervez.
-Jó reggelt!--Köszönt Tom, és mintha a világ legtermészetesebb dolga let volna ,bevitt a konyhába és beleültetett az ölébe.
-Ohhhh…látom kis fiam sikerrel jártál!--Mondta anyu nagy mosollyal az arcán.
-Ühüm…--Mondta Tom ezzel átkarolt, és szépen elhelyezte a kis buksiját a vállamon.
Én mivel még álmos voltam, fogtam magam és a fejemet a mellkahasára tettem, összekuporodtam, aztán lehunytam a szemem, de még anyunak odaszoltam.
-Csak addig, amig kész lesz a reggeli.--Én
-Rendben, az öt perc.--Mondta anyu, de én már rég durmoltam Tommal együtt.
-Most itt mi van?--Kérdezte Bill ránkmutatva, értetlen fejjel.
-Hááááááááááttttt…azt majd ök elmondják.--Mondta anyu sejtelmes mosollyal.
A reggeli mint anci mondta 5 perc múlva el is készült, elöször Tomot keltette fel, majd Tom engem, de valami nagyon tündérien.
-Kicsim…(itt Bill ugy odakapta a fejét ,hogy csak na)…cica ébredj! Kész a reggeli.--Mondta, de mivel ez nem jött össze fogta magát és megcsókolt.
Anyu csak mosolygott, Bill meg ugynézett mint aki szellemet lát. De vajon miért?
-Mmmmmmm…Fönnt vagyok.--Nyitottam ki a szemem. Majd én is megcsókoltam Tomot, de ebböl smárolás lett.
-Gyerekek….ha lehet a reggelit egyétek ne egymást:D--Nevetett anyu.
Hogy nekem milyen tündéri anyukám van, nem de?:D
-Ezt miért kaptam?--Kérdezte Tom nagy mosollyal.
-Mert szeretlek, amugy szia Bill, valami baj van?--Kérdeztem
-Mih? Heh? Ti…most…ööööööö…--Na egen ez Bill, és az értelmes “német” beszéd:D
-Jah télleg, (csapott fejéhez Tom) te még nem is tudod tesa!--Tom
-Tom és én járunk!--Jelentettem be boldogan ,de belül nem voltam teljesen az…
-Öööööööööööö…gratula…--Mondta szomorúan????? Nem értem -__-
A reggeli közben anyu és Tom egész végig beszéltek, én és Bill csak némám ettünk.
Majd miután mindannyian felöltöztünk, a fiúk elmentek próbálni, én meg elvittem Scotyt sétálni, gondolkoznom kellet, de nem sokra jutottam.
Majd este a fiúk is hazajöttek, Tom megint velem aludt, és nagyon aranyos volt, nem eröltetett semmit, tudta ,hogy én még fiatal vagyok, ennek nagyon örültem és kezdtem egyre jobban megszeretni, de még mindig nem voltam szerelmes…