18. rész:

Otthon:
-Hol vannak már, nem ugy ,volt ,hogy nyolcra itt lesznek?--Anyu idegesen.
-De…de igen ,jajjj tudtam ,hogy nem Billt kellett volna elküldeni vele.--Tom a körmét rágva.

-Bill várjál már meg,hadd vegyem le a cipöm!--Én
-Nah végre megjöttek!--Gustav.
-Psszzzzzzzzztttt!!! Kapcsold le a villanyt.--Georg
Lekapcsolták a villanyt.
-Én bemegyek és szólok anyunak ,hogy megjöttünk, te addig vedd le a cipöd!--Bill
-De….(már be ment)…jó--Mondtam magamban.
Nem értem mire ez a nagy izgalom, jól van ez, vagy mi van?
Kérdeztem magamtól értetlenül. Teljesen elfelejtettem ,hogy esetleg valamit szervezhetnének.
Annyira örültem ,hogy Bill ilyen ari volt egész nap, meg minden, hogy másra nem is tudtam gondolni.
Levettem a cipöm, és beléptem, a szobában teljesen sötét volt.
Nah itt meg mivan?--Kérdeztem magamban.
-Hahóóóóó?Hol vagytok? Kérlek….Tudjátok, hogy félek a sötétben! Bill? Tom? Valaki?…--Má kezdtem nagyon-nagyon besza.rni, nagyon félek a sötétben. (Kicsi koromban ez igaz is volt,most már nem söt…öszintén imádom a sötétet, megnyuktat.)
Ekkor felkapcsolódott a villany és elordították magukat.
-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!!!!!!!!!!!!!!--Kiáltották.
Mindenki ott volt akit szerettem,a fiúk, a barátaim, anyu,mindenki.
Nagyon meglepödtem, és már rögtön elisfelejtettem szomrúságot, meg a haragomat.
Mindenki megölelt,és puszit adott,Bill nagy mosollyal odajött megölelt ,megpuszilt és belesúgta a fülembe:
-Látod ezért mentem utánnad! Boldog születésnapot!--Mondta Bill.
Én csak nagy mosollyal megpusziltam. Aztán jött Tom, annyira arin mosolygott, odajött megölelt, megpuszilt majd ö is a fülembe súgott.
-A buli után beszélni szeretnék veled,elkell mondanom valamit.--Mondta és rámkacsintott, én egy bologatással feleltem,hogy rendben.
Fogalmam sem volt ,hogy vajon mit akarhat mondani, ezért nagyon kiváncsi lettem és az egész este ezen gondolkoztam.
Rengeteg ajándékot kaptam, mindneki valami ojat vett,amit már rég szerettem volna, és aminek nagyon örültem.
Anyutól egy új számítógépet és egy mobilt kaptam.
Nagyon jó volt a buli, sokat hülyéskedtünk,játszottunk,táncoltunk,meg minden, persze inni azért nem ittunk, csak egy kis pezsgöt.
Aztán lassan szálingózni kezdtek a vendégek, már csak öten maradtunk: Bill, Tom, Gustav, Georg és én.
Ugy beszéltük meg ,hogy a fiúk ottalszanak nálunk.
Mindenki gyorsan elment fürdeni, aztán ment a szobájába.
Én már majdnem elaludtam amikor nyitódik az ajtóm, nem láttam ,hogy ki az, odajött és csak nézett,val.szeg azthitte ,hogy alszom, egy darabig türtem, vártam hátha kiderül ,hogy ki az, de nem nah ekkor megfordultam.
-Nem unod ,hogy ennyi ideje nézel?--Kérdeztem.
-Jesszus!!!! Te…te fenntvagy?--Kérdezte, mint mostmár kiderült Tom.
-Ahha…de miért jöttél?--Én
-Nem emlékszel, mondta m,hogy beszélni szeretnék veled.--Tom
-Jah…de mondd!--Ekkor felültem és felkapcsoltam a kislámpát.
-Szóval….. Izéééééééé…. azt akarom mondani ,hogy tudod én már rég…..--Tom