Joggal kérdezhetitek ,hogy miért nem mentem Johannhoz aludni, nos azért mert ott voltak azok a par.asztok, + amugy sem mentem volna nem akartam zavarni.

Meg illetlenség lett volna.

Nos Bill végülis rájött ,hogy elég hüly.e volt, és elindult utánnam, de persze a többiek sem aludtak, ök sem bírtak mert aggódtak miattam, így ök is felkeltek.

-Hova mész?--Kérdezte Tom

-Melindához bocsánatot kell kérnem!--Bill

-De most szerintem már rég alszanak, mellesleg azt se tudod ,hogy hol lakik Johann.--Gustav

-Ha egyátalán ott van.--Georg

-Muszály, aggódom érte, mi van ha valami baj van?

És tudom ,hogy hol lakik Johann tegnap láttam ,hogy hova ment.--Bill

-REndben mi is megyünk!--Többiek

-Nem ez egyedül az én dolgom, maradjatok csak!--BIll

-De...

-Nincs semmi de!

Egyedül megyek és punk-tum!--Akadékoskodott Bill.

-Jólvan, de szólj ha valami baj van!--Tom

-Oké, sietek, remélem vissza már Melindával jövök!--Bill

-Mi is, siess--Gustav

-Ok!--Ezzel Bill ki is lépett az ajtón, és örült futásba kezdett.

Én eközben már nem sírtam csak ültem és néztem magam elé, és azon agyaltam, hogy most mi a fe.nét csináljak?!

Aztán mivel már nagyon fáradt voltam ledöltem a padra, nagyon hideg volt annak ellenére ,hogy nyár volt esténként rettentöen hideg volt, így csak azt mondogattam magamnak ,hogy nem alszom csak pihentetem a szememet, de csak elaludtam.

Bill közben már Johannál kopogott eszeveszettül.

Nem is inkább dörömbölt.

-Jövök már--Hallatszott a kómás válasz.

És csodák-csodájára ,de Johann nyitott ajtót, nos hát eléggé meglepödött, éppen már szólásra nyitotta volna a száját de Bill megakádályozta.

-Melindával szeretnék beszélni!--Hadarta gyorsan Bill.

-Az oké, de miért nálam keresed, ha jól tudom most éppen te melletted kellene ,hogy feküdjön, vagy valami baj van?

Mert nincs itt!--Aggodalmaskodott már Johann is.

-Öööö...nincs itt, de hát akkor hol van?

Jézus ugye nem esett semmi baja,mondd, mondd ,hogy nincs!!!!!!!!!!!!--Rázogatta Bill szinte már hisztérikusan Johannt.

-Nem...nem tudom, de mi történt?--Kérdezte Johann

-Az, hogy...-- És Bill gyorsan elhadart mindent.

-Ajjj te.te ...áhh mind1 gyere keressük meg, segítek!--Johann

-Oké kössz!--Bill

És elindultak megkeresni, futva ,pizsamában érdekes lehetett:D

Már az egész tábort felkutatták, amikor éppen leakartak ülni kicsit pihenni, és megtárgyalni ,hogy hol nem voltak még.

Egy padnál meg is álltak, már épp tették volna le magukat, amikor is nagy puffanásra lettek figyelmesek, és ,hogy valami beleütközött a lábukba.

Mert ugye leestem.

Erre én meg felnyögtem.(nem úgy)

-Áuccs hát ez?--Kérdeztem a lábakra nézve.

--Mi történt, és hol vagyok? Pfff de fázom!--Vacogtam

-Melcsi az ég szerelmére ,hogy végre megvagy, gyere menjünk "haza",(szállás, csak így nevezzük) nehogy megfázz! És bocsánat csak nagyon aggódtam érted, ugye nem haragszol bocsi,bocsi,bocsi!!!--Könyörgött Bill

-Jólvan megvan bocsájtva csak legközelebb gondolkozz, mielött beszélsz!--Mondtam

-Rendben, nah gyere ide mielött megfagysz!--Ölelt át Bill, most jól is jött, mert majd megfagytam.

-Nah gyerekek, én mentem, te meg többet ilyet ne csinálj, megijesztettél mindenkit!--Borzolta össze a hajam Johann.

-Okés apuci!--Mosolyogtam rá, majd elköszöntünk és elindultunk a házba.

Némán mentünk egymás mellett, majd elértünk a házhoz, bementünk a többiek elaludtak, mi is lefeküdtünk és aludtunk.

 Ezt a rész is meglepetésből raktam föl hugim(L)