Még kicsit morcik voltak a fiúk, deh aztán már ök is röhögtek saját magukon, ahogy elmondtuk nekik.

Így már együtt nevettünk, aztán kopogtak.

Bill ment ajtót nyitni, és nos hát elég fura fejet vágott, mert az ajtóban Johann állt.

-Öööö...hello... Bill, ugye??? Melinda itt van?--Johann

-Öhhh...igen deh miért jöt...--Bill

-Ki az???--Léptem én is az ajtóhoz.-Áhh Johann szia, gyere be!--Én

-Szia!--Johann--Reggel nagyon jó kedvetek volt, mitöl?--Nézett Billre és rám.

-Háááttttt.........--Kezdtem volna bele, de Tom, Georg és Gustav.

-Meg ne próbáld!!!!!!!!!!!--Kiáltottak rám.

-De amugy te mit keresel itt, hogy nem a haverjaiddal lógsz???--Kérdezte gúnyosan Tom.

-Tom!!! Attól ,hogy azok olyanok, az még nem biztos ,hogy Johann is olyan! Egyebként én hívtam meg, még tegnap!--Mondtam

-Jóvan na!!!--Tom durcizva

-Áhhhh istenem, Johann nem megyünk el sétálni, vagy valami, szeretnélek megismerni?!!!--Mondtam

-Deh persze, ugyis akartam veled beszélgetni, me nagyon jófej csajnak tünsz!--Johann

-Akkor oké, sziasztok srácok! Majd jövök.--MOndtam

Sétálgattunk, és rengeteget beszélgettünk, Johann nagyon kedves,vicces, aranyos és megértö srác, elmondtam ,hogy hogyan ismerkedtem meg Billel + ,hogy ö a legjobbarátom, Johannal is nagyon jól összehaverkodtam, este visszakísért és megdumáltuk ,hogy majd holnap együtt elmegyünk a srácokkal fürcsizni.

-Megjöttem!--Kiabáltam.

De senki se szólt vissza csak megvetöen néztek rám, Billt meg sehol se láttam. csak egy nagy dudort a paplan alatt.

-Most meg mi a bajotok?--Kérdeztem értetlen fejjel.

-Hát az ,hogy reggel elmész, itthagysz minket és elmész azzal a..a Johannal és csak este jössz vissza!--Gustav kicsit mérgesen

-Ohh má bocsánat...amugy egyebként hol van Bill?--Ez most jobban érdekelt, mint az ,hogy magyarászkodjak

-Itt vagyok!--Mondta szipogva Bill a takaró alól.

-Jesszus neked meg mi a bajod?--Rántottam róla le a takarót.

-Semmi--Szipogott--Csak nagyon aggódta miattad, hogy hol vagy--Kiabált Bill

-Te mindig kiabálsz ha valami bajod van? És különben is mondtam hova megyek, és nem tartozik rátok ,hogy kivel és mikor, meg amugy is mi közötök hozzá? És mi a bajotok Johannal?--Kérdeztem már én is kiabálva.

-Nem nem kiabálok, és igenis sok közünk van hozzá, ha jól tudom mi vagyunk a barátaid, és a fogadott tesóid is! Erre te itt hagysz minket és eltünsz egész napra!--Bill

-Akkor most mit csinálsz? És különben is, mindig csak veletek kell ,hogy legyek, nem vagyok hozzátok láncolva, és nekem is lehet magánéletem, és mással is barátkozhatom vagy nem?--Ordibáltam tovább.

A fiúk csak ültek és hol Billre hol pedig rám néztek ,és kapkodták a fejüket.

-Igen???? Akkor menj és aludj is nála mert itt nem fogsz, menj csak a szerelmedhez!!!!!!!!!!!!--Bill

-Jólvan rendben, te akartad,elmegyek de egy valamit had mondjak el! NEM A SZERELMEM, ÉS EGY VALAMIT IGAZÁN MEGTANULHATNÁTOK A SZERELEM ÉS A BARÁTSÁG TELJESEN KÉT KÜLÖNBÖZÖ DOLOG!--Ezzel becsaptam az ajtót, és sírtam de a méregtöl, elfutottam, és leültem egy padra és ott bögtem.

-Öhhh...Bill...ezt lehet ,hogy nem kellet volna!--Tom

-Végülis azért valamennyire igaza volt!--Georg

-Jah neki is lehetnek más barátai.--Gustav

-Nem érdekel azért szólhatott volna, és különben is, menjen és aludjon a szerelmével!--Mondta Bill és visszafeküdt, az ágyba.--Jó éjt!

-Neked is de azért azt mondta ,hogy nem a szerelme.--Tom

-Nem érdekel, remélem jól mulatnak az este, és mostmár szeretnék aludni!--Bill

A többiek csak rázták a fejüket, és ök is lefeküdtek aludni,(kedvesek mi?) Mondjuk abban a tudatban voltak ,hogy én Johannal alszom, de ehelyett, én kint kuksoltam a padon és közben majd megfagytam, egy szál szoknyában és toppban.

Eközben Bill, és a többiek nyugodtan szunyókáltak, vagy mégsem?

Nem, Bill nem szúnyokált, csak ugy tett, mert közben nagyon is aggódott és rájött ,hogy nem volt igaza(mindig nekem van igazam:D), csak ezt nem merte bevallani magában, ezért még örlödött rajta egy sort:D

 Ezt a részt muníciós ikerhugimnak raktam föl remélem örülsz:D