| Korábbi cikkünkben említettük, hogy mire kell odafigyelni a letöltés alatt/után, így erre most nem térnénk ki bővebben, kulcsszavakban: az iso egy képmás fájl, és nem winrar archívum!
Először is látogassunk el az Ubuntu letöltés oldalára, és szedjük le az aktuális stabil kiadás iso állományát.
Amire figyeljünk a letöltésnél: Ugyan egyeseknek már van 64 bites gépe, azonban a "hétköznapi" Intel és AMD processzorral szerelt gépekhez az i386 kiadást kell letölteni.
Ha lejött és bootképesen kiírtuk, valamint eldöntöttük, hogy hogyan és hova akarjuk telepíteni (lásd két héttel ezelőtti cikkünk!), akkor vágjuk bele: helyezzük be a lemezt és indítsuk újra/el a gépet. Ha minden jól ment, akkor megjelenik egy üdvözlőképernyő, ahol a telepítés módját választhatjuk ki. Általában elég entert ütni, amennyiben nem akarunk pl. szerver környezetet csinálni rendszerünkből (speciális esetről az F1-F8 ad felvilágosítást).
Amennyiben ez nem történt meg, és az addig használt rendszerünk indul, két hiba lehet:
- A letöltött CD sérült volt, vagy nem képmásként írtuk ki.
- A számítógép boot sorrendjében előbb van a vincseszter, mint a CD-DVD olvasó. A sorrendet a BIOS-ban állíthatjuk át.
A telepítés nyelvének kiválasztása
Ezután rögtön beállíthatjuk a telepítés nyelvét és billentyűzetkiosztást, majd a telepítő megvizsgálja gépünket, eszközeink és megpróbálja a hálózatot beállítani (ezt telepítés után is könnyedén elvégezhetjük), illetve kérdez egyet: mi legyen a gép neve. Névnek kisbetűkből álló, ékezetet nem tartalmazó szót adjunk meg.
Eddig minden egyszerű, ezután következik a partícionálás. Itt kötelezően meg kell adni egy partíciót a / csatolási pontnak (gyökérkönyvtár) és célszerű a swap-nek létrehozni egy partíciót. Természetesen lehet variálni, hogy a /home könyvtárat (felhasználói fiókok) vagy a /usr könyvtárat (programok) más partícióra helyezzük, de ezzel a kérdéssel szintén foglalkoztunk már korábban.
Ez a partícionáló csak akkor hajtja végre a megadott feladatokat, ha a végén rábólintunk, hogy igen, végezd el amit mondtam (ellentétben más programokkal, melyek azonnal és végzetesen végreajtanak minden utasítást), azonban jól nézzük meg mit csinálunk, mert a leformázott adatokat visszaszerezni már egyszerű eszközökkel nem lehet!
Rövid formázást követően felmásolódnak az alaprendszer csomagjai körülbelül 10 perc alatt, majd újabb 10-20 perc alatt minden más (grafika, programok...), végül a felrakott csomagok konfigurálása következik. Ez idő alatt nincs semmi dolgunk, gyönyörködjünk a napsütésben, vagy a telepítő szép kék-szürke ablakában.
Ha ez megvan, néhány dolgot be kell állítanunk: meg kell adnunk egy felhasználót és a hozzá való jelszót, ki kell választanunk az időzónát, és hogy a rendszerválasztó (boot loader) hova települjön, majd újraindít a gép. Az egész telepítés körülbelül egy órát vesz igénybe (gyorsabb gépeken ennek a felét). Ha minden jól ment, akkor készen is vagyunk, a boot folyamat alatt kiválaszthatjuk, hogy melyik rendszert akarjuk elindítani.
Potenciális kérdések:
- Az időzónához: a rendszeróra nem UTC szerint jár általában, hanem a nekünk megfelő közép-európai idő szerint.
- A Grub rendszerválasztó megkérdezi hova települjön, amennyiben nem tudjuk mi is az az alapérték, hogy az MBR-be települ, válasszuk ezt.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
