Öröm könnyek...

Nah szal ott tartottam ,hogy megláttam Bill aggódó képét:D

-Hol vagyok...és ti kik vagytok???--Én

-Hhhööööööööhhhh????????????--Mindenki

-Hahahhahhhhaaa......../majd megfulladok a röhögéstöl/...látnotok kéne magatokat ..ezeket a fejeket:D De most komolyan mi történt? Wáááááá és miért vagyok én másik ruhában, ki öltöztetett át???Megölöm!!!!--Én

-Öhhmm az utcán belémjöttél majd elájultál...és hát csurom víz voltál ..és é-én öltöztettelek át..kérlek ne ölj meg!--Bill a boci szemeivel.

-Hmmmm már emlékszem...Bill az az egy szerencséd van ,hogy nagyon fáj a fejem, de azé egyebként kössz!!!--Én

-De mi történt miért futottál az utcán szakadó esöben?--Tom

-Hát tudjátok/szipogás/ Cintyt elvitték--és már zokogok is.

-Miiiiii??? De-de hova, mikor, mi történt?--Georg

-Az ,hogy.....és elmagyáraztam nekik az egész történetet.

-Ohhhhhhhhhhhhh!!!--Mindenki

-De akkor most veled mi lesz?--Gustav

-Hát nem tudom, majd lesz valami, az biztos ,hogy most mindenki engem fog piszkálni + szekálni--Én

-Nah azt már nem, nekem van egy ötletem.--Bill

-????????--Mindenki

-Mi lenne ha, oda költöznél hozzánk?--Bill

-Mi? Ezt ,hogy gondolod?--Én

-Úgy ,hogy odaköltözöl hozzánk nah hát így ,ezt most ,hogy mondjam el??? De elötte anyuval megkellene beszélni szentem biztos ,hogy megengedné.--Bil

-Hát nem is tom.--Én

-Naaaaaaaaaaaaaa!!!--Bill és Tom

-Hát jó egy próbát megér, de csak akkor ha nem zavarok és majd énis szeretnék beszélni az anyutokkal.--Én

-Ok...akkor ööö gyere velünk csak elöször mi beszélünk vele ti meg megvártok minket kinn valahol ok?--Tom

-Ühüm--Gustav, Georg, és Én.

Elindultunk Billék bementek és beszélgettek, mi is kint.

-Tök jó lesz ,hogy itt fogsz lakni nem?--Gustav furán csillogó szemekkel.

-Jah...de ne éld bele magad annyira, még nem biztos.--Én

-De jó lenne...--Georg (gondolkódó fej)

Majd egyszer csak két nagy síkítás.

-Áhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh!!! Ezt nem hiszem el!!!--Tom és Bill.

-Nah ettöl féltem, biztos nem lett megengedve.:((--Én

-Hát nekem nem úgy hangzott, mint egy szomorú kiáltás!!!--Georg

-Jajah.--Gustav

Ekkor nagy ajtó csapódás és a fiúk sírva jönnek ki.

-Nah azé ne sírjatok annyira nem tragédia ,hogy nem lakhatok itt nem???--Én

-Mihh..nehem..azéhé sírunk MEGENGEDTE!!!!!!!!!!!!--Bill

-Mi? Ez komoly???--Én

-Iiiiiiggeeeeeeeeennnnnnnnnnnnnnn!!!!!!!!!!!!!!--Bill és annyira örült ,hogy közben ugrált és tapsolt majd egyszer csak megölelt és nyomott egy puszit az arcomra.

-Annyira örülök--Bill

-Öhömm én is, de ezt miért kaptam?--Én (tudniillik ez volt az első puszi amit kaptam, mert még nem olyan régóta vagyunk barátok, és ezért nem csináltunk semmi olyat.)

-Hát mert te vagy a legleslegjobb barátom és velem leszel egész életemben jjjjjuuuuuuuupppppiiiiiiii!!!!!!!--Bill

Itt már én is elmosolyodtam.

-Igen!!! --És én is megöleltem és megpusziltam.De most beszélek anyukátokkal.(már találkoztam vele) A többiek naon furin néztek minket de mosolyogtak és örültek.

-Ok--Tom és Bill

Bementem és megkerestem az anyukájukat.

-Csókolom!!!--Én

-Szerbusz tegezz csak nyugodtan, te vagy Melinda ugye? A fiúk rengeteget beszéltek rólad, ülj csak le kérsz valamit?--Kathi.(csak úgy dölt belőle a szó)

-Öhömm rendben, igen én vagyok, nem kérek semmit köszönöm, ööö...télleg meg tetszett engedni ,hogy itt lakjak, mert ha zavarok én szóval öhh...nem akarok zavarni + biztos a fiúkkal is sok baj van, és én sem vagyok egy angyal, szóval én nem...--Eléggé zavarban voltam

-Hát a fiúknak igazuk volt, nagyon aranyos, öszinte és szép kislány vagy. És ne aggódj én örülök az ötletnek mindig is akartam egy kislányt!!!--Kathi

-Biztos? Télleg ezt mondták a fiúk?--Én pirultan:D

-Persze tudod már most megkedveltelek, és igen egész nap csak rólad beszélnek ,hogy milyen bátor, okos, ügyes, aranyos, kedves, szeleburdi, cserfes, és ami a legtöbbször elhangzik ,hogy milyen szép vagy!--Kathi

-Ööö...--Csak ennyit tudtam kinyögni annyira belepirultam ,hogy ezért a fiúk mit fognak kapni:D

-Nahh most pedig nyomás az á.h-ba, cuccolj össze és ma már itt is alszol gyere!!!--Kathi és megfogta a kezem.

Boldog voltam igen nagyon boldog ,hogy végre van egy családom.

Az á.h.-ban minden rendben ment a Banya kifejezetten örült ,hogy végre elmegyek onnan:D De énis nagyon örültem ,hogy nem kell többet látnom azt az ocsmány képét!!!:D

Majd a házunk--(de jó ezt mondani:D) elött elbúcsúztunk Gustavtól és Georgtól majd bementünk.

-Nah gyere kicsim megmutatom a szobád.--Kathi (hallotátok kicsimnek szólított:D Hurrááá)

-Rendben.--Én

-Gondolom közel akarsz lenni a fiúkhoz, így úgy gondoltam ,hogy ezt a szobát kapod ami Bill mellett van. Jó lesz?--Kathi

-Igen csodás--Mi a fiúkkal egyszerre.

-Rendben akkor pakolj ki, én megcsinálom a vacsit, majd szólok ha kész van.Jah és holnap pedig elmegyünk vásárolni, veszünk pár jó ruhát neked, mit szólsz?--Kathi

-Köszönöm!!!--Én

Kathi elment majd én ördögien néztem a fiúkra.

-Fiúk beszélnem kell veletek.--Én sátáni hangon.

-Ööö...valami baj van, nem tetszik valami?--Bill ijedten.

-Nos nem mi az ,hogy EGÉSZ NAP RÓLAM BESZÉLTEK ANYÁTOKNAK????????--De itt már ordítottam és fortam a dühtől.

-Jajj ne anyu elmondta neki.--Suttogta Tom Billnek.

-Igen el!!!!--Én, majd elkezdtem öket kergetni az egész házban, Kathi csak mosolygott, majd amikor elkaptam öket rájukugrottam és csikizni kezdtem öket, Kathi már hangosan nevetett.

-Ejjjhnyeh...fihuúk...egy láháhány így el báháhnik velehetek?--Kathi

Nah miután fél órán keresztül, kínoztam öket, kész lett a vacsi, a fiúk az oldalukat fogva ettek én csak mosolyogtam mint a tejbetök.Majd elmentünk fürödni, és az új ágyamban aludtam el.

Este pedig...