Üzenet J. K. Rowlingnak

Ön azt mondja, hogy nem tudja, hogyan jutott eszébe a Harry Potter történet, mivel csak úgy kipattant a fejéből, teljesen készen. Nem úgy volt, hogy Pallasz Athéné is teljes fegyverzetében pattant ki apja, Zeusz fejéből? Tudjuk, mit gondol a véletlen egybeesésekről…

Ezeket a könyveket olvasni a legszórakoztatóbb ( és a legtöbb munkát adó) betűfalás volt életünkben. Akárhányszor is rágtuk át magunkat rajta, akárhány nyomot is találtunk, még mindig nem állt össze a kép (lehet, hogy értesítenünk kellene Mr Weasley ügyosztályát). Előfordult, hogy már tizenkettedszerre olvastunk egy részt, de még mindig annyira megfogott minket a stílus, hogy elfelejtettük, hogy valójában nyomok után kutakodunk. Ha ilyen sebességgel haladunk, kölcsön kell kérnünk Dumbledore szemüvegét, mert már kezd kigúvadni a szemünk. (Persze akkor már nem is lenne többé titok semmi sem, ugyebár?)

E könyv fő szerzője, Galadriel, egy évvel ezelőtt kezdett dolgozni rajta, mikor éppen munka nélkül volt. (Mintha már lett volna egy híres író, aki ugyanígy kezdte…) Észrevette, hogy a rajongók ugyan állandóan újabb nyomok után kutakodnak, de valahogy sehogy sem találják meg őket. Elkeveredtek a labirintusban. (Szóljatok Ariadnénank, hogy elfogyott a fonal!) Ármányos terve bevált, hölgyem: csapdába estünk. Minél több mindenre jövünk rá, annál több a kérdésünk. Az Ön rajongói teljesen felvillanyozódnak a rejtélyektől, és rohannak újraolvasni az összes könyvet. Sokkal több házi feladatot adott fel nekünk, mint gondoltuk. Örültünk, hogy legalább kaptunk egy kis időt rá.

Mi az Ön rajongói vagyunk, és reméljük, értékeli a jó szándékot az elemzéseink mögött, és megbocsátja, ha ritkán gúny is vegyül belé. Hogy néhány skót barátunkat idézzük:

Kérjük ne öljön meg minket! ;)