13.fejezet

-Mi ..mi az?-kérédezte kómás hangon Janka

-Szerintem megérkeztünk!- mondta Bill és hatalmasat ásított.

-Úgy bizony srácok, itthon vagytok!-dugta be az ajtón a fejét, egy mosolygós fiatal srác,akiben Janka Davidet ismerte fel.

-Szia, hát te ki vagy?-kérdezte tőle David

-Én…csak Bill szóval apa Bill anyujának a barátnője!És Bill megengedte, hogy elkísérjem, őt a turnéra…Persze, csak, ha nem baj…-pironkodott Janka

-Nem dehogy!-mondta David mosolyogva és kezet rázott Jankával.

Bill és a lány lassan kimáztak a kocsiból, míg ültek nem is nagyon tűnt fel nekik, hogy mennyire lefáradtak, de mikor kiszálltak Janka allig bírt megállni a lábán.Bill belekarolt és rámosolygott:

-Csak óvatosan tesó!-vigyorgott

Bill,Tom Mili és Janka aznap Billék házában aludtak, szülők nélkül…

Bill amint haza értek egyből bevezette a szobájába Jankát.

-Hát ez lenne, az én szobám…-mosolyogott

-Kiri!-azzal Janka lehuppant az ágyra-Annxira nem ilyennek képzeltem el!

Bill erre nem felet semmit, csak levetette a pólóját:

-Mit csinálsz Bill?-kérdezte Janka

-Csak átöltözök, mert eléggé álmos vagyok és ha nem baj akkor aludni szeretnék!-nevetett

-Nem,dehogy én is álmos vagyok, szóval aludhatunk!-mondta Janka

-Nehogy elhidd!-nevetett Bill és beugrott az ágyba, hogy lennék kb 8 óra kocsikázás után amit végigaludtam álmos?-nevetett Bill

Janka csak megvonta a vállát.Bill leült mögé, a lány pedig az ölébe hajtotta a fejét.

-SZERETLEK!-mondta Bill

-Én, is, de David előtt majdnem elszóltam magam!

-Végülis gondolkodtam!-kezdett bele Bill-Nem vagyunk vér szerinti rokonok, szóval egyáltalán az sem biztos, hogy anyáék sokáig együtt maradnak…Nem hinném, hogy ha lelepleznénk magunkat, akkor abból olyan nagy botrány lenne, hisz…azt leszámítva, hogy anya és Laci együtt vannak..mi nem lettünk tesók!

-Jó ez addig rendben van míg apa és Simone össze nem házasodnak, de utána már fura lesz…Hisz akkor már végül is mostohatestvérek leszünk!-mondta Janka

-Akkor nincs más választás, meg kell beszélnünk, a dolgot anyuékkal…-elmélkedett Bill-Biztosan meg fogják érteni, majd max annyi lesz rá a reakciójuk, hogy idővel kinőjük…-

-Lehet, de ahogy én apát ismerem…Igazl, hogy állandóan poénkodik, meg minden, de régebben azt akarta, hogy 18 éves koromig ne legyen pasim…

-Most ez komyol...?-kérdezte Bill, és közben a szemöldöke az egekig szaladt

-Hát…tudod, hogy van ez anya nem volt akkor már régóta velünk, és apa még a náthától is féltette nemhogy egy hús-vér két lábon járó élő pasitól…-nevetett Janka

-Akkor nem beszéljük meg velük, de akkor mi legyen…?

-Hagyjuk majd az idő eldönti…-mosolyogott Janka és közelebb húzódott Billhez,aki csak átkarolta, nem akart egy percet sem elpazarolni, de tzduta, hogy a koncertek állandó próbák és inetjúk miatt ezt nehéz lesz megoldania…És nem tud úgy megmaradni Janka közelében, hogy úgy nézzen rá, mint egy testvérre, „ez a fotósoknak egyből fel fog majd tűnni”-gondolta Bill. Ekkor Mili robogott be a szobába. Látta, hogy Bill és Janka nagyon elvannak ezért inkább úgy döntött, nem zavar, de Janka barátnője után szólt:

-Várj Mili!- mondta

Mili visszalépett, és elmosolyodott.

-Csak azt akartam mondani, hogy holnap reggel hétkor David fog kelteni minket, és nektek- itt Billre nézett interjúra kell mennetek, David azt mondta, hogy mi inkább oda ne menjünk, ezért addig mi a turnébuszban leszünk!- mondta végig Mili, majd még hozzá tette- Csak Tom, én és Ti vagyunk!- kacsintott majd kiment.

-Istenem!- mondta Bill

Janka kérdőn nézett fel Billre az öléből

-Csak, már előre félek a holnapi naptól!- mondta Bill- Az interjún biztos megint kitérnek a „Mondcsak Bill van-e barátnőd” kérdésre is…

- Nyugodtan mond azt, hogy nincs!- mosolygott Janka

-De olyan szar érzés lesz!- mondta Bill

-Nyugi…Majd eljön az idő, amikor mondhatod, azt, hogy „Igen van!”!- és Janka bátorítóan Billre mosolygott- Addig meg örüljünk, hogy csak négyen vagyunk!, mondta azzal, felült Bill mellé az ágyra. Pár percig csak némán ültek egymás mellett, majd Bill Jankához fordult, és óvatosan megcsókolta. Annyira vigyázott, hogy nehogy valamit rosszul csináljon, annyira akarta, hogy Jankának semmi ne legyen rossz…Janka érezte Bill piercingjének a hidegét a szájában, és akaratlanul is elmosolyodott. A szemeik csukva voltak, mégis tudták, hogy a másik most milyen boldog, és mosolyog. Bill óvatosan ledöntötte Jankát az ágyra, azt akarta, hogy minden tökéletes legyen, és hogy csak ők ketten legyenek egymásnak, ahogy megcsókolta Jankát, olyan fura bizsergést érzett, amit az előtt még soha, szinte égett az ajka, ahogy a lányhoz ért…Lassan levette a pólóját, és elkezdte csókolgatni a hasát, érezte, hogy ez az este különleges lesz mindkettőjük számára, és lehet, hogy legközelebb csak egy hónap múlva lesz alkamuk „így” együtt lenni, tehát megpróbált mindent bele adni.

-Szeretlek!- mondta Janka miközben egyik kezével Bill hajába „kapszkodott” másikkal pedig a hátát simogatta.

-Én is!- mondta Bill, majd elkezdte csókolgatni a lány nyakát, és egyre lejjebb haladt…Janka óvatosan levette Bill nadrágját, majd szépen minden más ruhanemű is lekerült róluk… Valóban tökéletes volt, úgy, ahogy Bill eltervezte. Másfél órával később pihegve feküdtek le egymás mellé. Bill a kezébe vette Janka egy göndör barna hajtincsét, és elkezdett vele játszadozni…A takaró alatt a kezük összekulcsolódott, olyan szorosan, mintha soha többet nem akarnák elengedni egymást. Aztán szépen lassan elaludtak. Szavak nélkül, de így volt jó…felseleges is lett volna bármit is mondani, mert úgyis tudták, ezt szavakban nem lehet kifejezni…