A Tokio Hotel Németország leghíresebb pop-rockzenekara. A banda története a Kaulitz-ikrekkel kezdődik, akik már kicsi koruk óta érdeklődtek a zene iránt - nem csekély ebben a mostohaapjuk, Gordon Trümper hatása, aki maga is gitáriskolát vezet és saját rockcsapata is van. (Az ikrek szülei - a Georgéhoz hasonlóan - sajnos korán elváltak.)

Bill nyolc-kilenc éves kora óta ír verseket (a hangszerekhez nincs sok tehetsége, ezt rövid próbálkozás után bebizonyította), Tom pedig ekkor kezdett el gitározni.
Fellépéseket vállaltak falujukban, Loitschében, és a környéken, és egy magdeburgi koncert után, 2001-ben találkoztak és ismerkedtek össze Gustavval és Georggal, akik ugyanabban a zeneiskolában tanultak.
Megalapították a Black Questionmark nevű bandájukat, amit később Devilish-re kereszteltek át, sokat próbáltak, egyre több minikoncertet adtak, és demofelvételekkel próbálkoztak különböző lemezcégeknél.

2003-ban Bill második helyezést ért el egy televíziós tehetségkutató versenyen, a Star Search-ben, itt fedezte fel őt Peter Hoffmann menedzser. A Sony BMG cég szerződtette a bandát, Hoffmann pedig maga mellé vette David Jostot és Pat Benznert, akik segítettek a fiúknak a zeneszerzésben és a dalszövegírásban.
A dalszövegeket Bill írta Hoffmann, Jost és Benzner segítségével - egyedül az Unendlichkeit című dalukat egyedül írta, a zenét pedig a négy fiú együtt szerezte.
Ekkor már a Tokio Hotel nevet viselték - Tokió az egyik kedvenc városuk, ahol mindig pezseg az élet, a Hotel pedig emlékül a sok szálloda miatt, ahol a fellépéseik idején aludtak.
Nem sokkal az első album megjelenése előtt a Sony szerződést bontott a bandával, ám hamarosan, 2005-ben a Universal Music Group kiadó szárnyai alá kerültek, akik a marketinget is az irányításuk alá vették.
2005. augusztus 15-én megjelent az első kislemez, a Durch Den Monsun, amely hihetetlen gyorsasággal meghódította a tinilányokat és a slágerlistákat (ugyanakkor rengeteg ellenséget és irigyet is szereztek, akiknek száma folyton nő).
Augusztus 20-án már a 15. helyen álltak, öt nappal később pedig az első helyre kerültek! A Schrei című album és az azt követő kislemezek hasonló sikerrel szerepeltek, ahogyan teltek a hónapok, egyre több díjjal büszkélkedhetett a négy magdeburgi srác.

A Tokio Hotel a nulláról indult és szinte pillanatok alatt az első helyre került a slágerlistákon, minden létező díjat és elismerést besöpörtek, mindenki ismerte a nevüket és sikerült annyira megosztaniuk az embereket, hogy számtalan Tokio Hotel és anti-Tokio Hotel klub alakult, nemcsak honlapok formájában, hanem közösségi oldalakon is.
Senki nem tud közömbös lenni irántuk: erről gondoskodik Bill, a mindig stílusos és extravagáns, ugyanakkor tehetséges énekes, valamint a zene, amit élőben ugyanolyan szenvedéllyel és minőséggel játszanak, mint a több millió eladott CD-lemezeiken.

A divatikon Bill mellett karizmatikus bátyja, a gitáros Tom is biztosítja, hogy a banda mindig az érdeklődés középpontjában maradjon, azonban a basszusgitáros Georg és a dobos Gustav nélkül nem lenne az igazi a Tokio Hotel.
Mindannyian profi zenészek, és mindig a zenét tartják a legfontosabbnak. Minőségi munkát adnak ki a kezükből és fiatal koruk ellenére is komoly és értelmes témákkal foglalkoznak a dalaikban - nem elcsépelt szólamokat harsognak, hanem őszintén írnak a mindenkit érintő dolgokról: szerelem, barátság, csalódás, válás, halál, öröm, magány... Mindezt Bill olyan páratlan tehetséggel és teljes erőbedobással adja elő, amely előtt mindenki kalapot emelhet.

Még a kritikusok is elismerik, hogy a Tokio Hotel egy eredeti, igényes rockbanda - és nem egy összecsapott fiúzenekar, ahogyan az ellenfeleik állítják. Bár a zenekar, különösen Bill külsejével túl sokat foglalkoznak, ez nem a banda hibája.
Noha Bill időnként 4-5 havonta frizurát változtat és ennek hatására néhányan elfordulnak a bandától (ugyanez történik, amikor újabb tetoválással gazdagodik), és hazájában 2006-ban őt választják az ország legidegesítőbb emberének, - a Tokio Hotel népszerűsége mégis töretlen.

Mégha a kezdetekkor megesett, hogy tíz ember előtt léptek fel egy-egy kocsmában, vagy pár száz ember előtt valami falusi mulatságban - ma már teljesen megváltozott a helyzet. Koncertjeikre szó szerint pillanatok
alatt elfogytak a jegyek, visító-ájuló lányok fogadták és fogadják őket, bármerre mennek, és hamarosan Hamburgba kellett költözniük, mert a rajongók gyorsan felfedezték a fiúk otthonait és iskoláját Wolmirstedtben... a helyzet nem változott a második, Zimmer 483 (2007), valamint az angol nyelvű Scream (2008) nagylemezük megjelenése után sem!
Egy dolog maradt ugyanaz: a Tokio Hotel mindig 100%-os teljesítményt nyújt, nemcsak az albumaikon, hanem élőben, a koncertcsarnokokban is.

2007. július 14-én, a francia nemzeti ünnep alkalmából rendezett párizsi koncerten félmillió ember előtt léptek fel és a hatalmas tömeg jelentős részét a Tokio Hotel rajongói tették ki.
Bármelyik országban is játszanak, a rajongók kívűlről fújják a német dalszövegeket - különösen Franciaországban, Oroszországban és Amerikában okozott a nyelviskolák számára óriási meglepetést,
hogy rengeteg tini kezdett el német nyelvet tanulni - kizárólag a négy magdeburgi srác kedvéért!

A Tokio Hotel már nemcsak egész Európában halmoz sikert sikerre, hanem meghódította Amerikát is! Bármerre járnak, minden létező díjat besöpörnek - most valószínűleg
az MTV EMA- és VMA győzelmeikre a
legbüszkébbek.
Az izraeli koncertjük történelmi jelentőségű, már Ausztráliában, Dél-Ázsiában, sőt, még Mongóliában is vannak rajongói oldalaik,
a hihetetlenül karizmatikus Bill modellként szerepelt a Max és a Vogue magazinban és hangját kölcsönözte Luc Benson animációs filmjében, az Arthur és a Villangók főszereplőjének. Nevükkel bármi eladható, legyen az lemez, DVD, bögre, ágynemű
vagy óra. És a sikernek még nincs vége....

A Humanoid német és angol nyelvű albuma a banda eddigi munka-tempójához képest igen sokáig, egy éven át készült, miközben a zenekart számos botrány kísérte: Gustav
balesete, Tom összetűzése a francia zaklató nőszemélyekkel, vagy éppen az alaposan megszellőztetett afférja az amerikai Chantelle Paige-dzsel. Igaz, már 2008-ban is akadtak gondok, amikor Bill hangszalagján cisztát
találtak és meg kellett operálni. Emiatt az éppen zajló európai turnét le kellett mondani és a műtét után Bill tíz napig nem szólalhatott meg. Nagy csapás volt ez a mindig csacsogó Billnek, aki azonban még jobban rettegett attól, hogy többé nem énekelhet. Ám ez a szenvedélyes fiú és az akaratos bandája következő hónapban már ismét a színpadon állt és meghódította Amerikát.

A kemény és kitartó stúdiómunka ezúttal is meghozta a gyümölcsét: az újszerű, szintetizátorokkal kiegészült, mégis igazi Tokio Hotel-hangzással büszkélkedhető Humanoid ismét egy szinttel feljebb emelte a zenekart a zenei világ ingatag ranglétráján.
2010. február 22-én, kétéves kihagyás után a Tokio Hotel európai turnéra indul...

Tokio Hotel Geschichte - 2005 - 2011 [in Deutsch]