- Mióta van jogosítványod?
- Úgy emlékszem, hogy 1999-ben vehettem kézhez. Igaz ugyan, hogy a vizsgámon egy jobb kezes utcát nem adtam meg, de talán a vizsgabiztos nem figyelt annyira, és a pályámnak is még csak az elején voltam, ezért elnézőbb volt. Én ugyan utólag úgy gondolom, ha akkor jobban lelassítottam volna, akkor már megállt volna az autó, de a lényeg, hogy elsőre átmentem.
- Hányadik autóddal jársz?
- Nem is tudom, a sokadikkal. Ez ráadásul nem is az enyém, ezt Mózes Imre autókereskedő barátomtól kaptam használatra, aki ezzel támogatja a művészi pályámat. Több ízben is biztosított már lehetőséget Volvók és Fordok kipróbálására. Nálunk nagy a család, és szerettem volna egy olyan kocsit, ami egyterű, de minden belefér, és nem kell azon gondolkodnom, hogy hogyan fog elférni a bőrönd mellé az etetőszék és a babakocsi is. Sok családi típust néztem meg, a Ford S-Max és főleg a Galaxy voltak azok, amik ezeknek az elvárásoknak a legjobban megfeleltek. Az utóbbival járok most, már elég régóta.
- Mit szeretsz egy autóban?
- A Volvóknak szerettem az úttartását. Szinte kapaszkodik a négy kerék az úton, nincs semmi labilitása. A Galaxy ezzel szemben egy úszós autó, nem ugrál, hanem hajózik. Ha egymagam ülnék csak kocsiba, akkor sportosat választanék, de nem egy kicsit, mondjuk egy kupét vagy limuzint, amiben van elég lóerő, és ha négykerék meghajtású, akkor az a csúcs. Biztonságban érzem magam egy erős autóban gyorsulás szempontjából és fizikálisan az építésben is. Van még egy automata autó, amivel járunk, az egy Skoda Superb. Az első nagy szerelmem Skoda volt, sokáig ebben a márkában ültem, de aztán amikor Imre barátom javaslatára beülhettem egy Volvóba, akkor ez változott. Az automata gépekhez hamar hozzászoktam, mert felszabadult egy kéz és egy láb, de szeretek a magam ura is lenni.
- Szeretsz vezetni?
- Nagyon. Nem szeretek túl hosszú útra menni, de mondjuk száz kilométert szívesebben levezetek, mintha a városi forgalomban kell lavírozni. Szeretek sietni a városban, nem szeretem, ha feltartanak, de ez nem feltétlenül jelent szabálytalankodást is. Igaz ugyan, hogy ma például egy mélygarázsban úgy parkoltam, persze véletlenül, hogy három autó nem tudott kiállni tőlem. Kaptam is egy ajándéklevelet tőlük, amit nem szívesen olvasnék fel nyilvános helyen. Nem szeretek közel parkolni máshoz, ha nem tudom rendesen kinyitni az ajtóm, akkor inkább más helyet keresek.
- Volt kalandod úton?
- Igen, az első autómmal, ami egy Skoda Octavia 1.4 volt. A friss jogsimmal azt hittem, hogy tudok vezetni. Próbára siettem Pestre a régi 7-es úton, és elég durván megelőztem egy nyerges kamiont, és akartam volna még egyet. Olyan sebességgel mentem, hogy nem gyorsult már tovább az autóm, viszont jött szembe egy Citroën. Fékeztem és ráhúztam a kamionra. Nekiütköztem a hátsó keréknek, aztán pörögtem. Szerencsére épp bőrrel szállt ki mindenki, de úgy remegtem, hogy beszélni sem tudtam. Mivel kinyíltak a légzsákok, nem sokat láttam a többiekből. A Citroënnel csak a visszapillantó tükreink érintkeztek, de a hangja akkora volt, hogy sokkal komolyabb bajra gondoltam. A kamionos azt hitte, hogy becsúsztam a nyereg közé, és végem van, és nagyon örült, hogy csak egy kerékkel tartozom neki, amit szétzúztam. Azóta sokkal óvatosabb vagyok.
- Ha sok pénzed lenne, mit vennél?
-Egy Volvo XC60-ast. Kipróbáltam már, csodálatos volt.
- Elérhető ez ma egy vezető musical színésznek?
- Talán nem lehetetlen, de most nem ez az első dolog, amire költenék.