Bizonyára mindenki hallotta már a "csak mosolyogj" , " a mosoly minden nőt megszépít"  és "a szép mosoly, hatalom" mondásokat, melyek mind a kedves mosolygás erejébe vetik hitüket. De vajon van-e valami igazság a  mosoly hatalmáról szóló legendákban? Hát persze, hogy van, köszönhetően a holdudvarhatásnak, melyet a pszichológia halo-effektusként ismer! 

  Az elmélet szerint az emberek hajlamosak torzultan megítélni egy másik személyt, attól függően, hogy milyen egyéb tulajdonságait észlelték korábban. Ha például egyik munkatársunk segített eladni használt autónkat, hajlamosak vagyunk segítőkészsége mellé egyéb, teljesen független jó tulajdonságokat társítani, mint például a szorgalom vagy a hűség.

  A jelenség érdekes példája, mikor a külső megjelenés szolgál alapul a belső személyes tulajdonságokra történő következtetésekhez. Kísérletek sora igazolja, hogy az előnyös külsejű embereket a szemlélők pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel, s sokkal elnézőbek velük szemben. Ugyanez a helyzet a mosollyal is: amikor egy kísérlet résztvevőinek képeket mutattak diákokról, akik csaltak a vizsgán,s arra kérték őket találjanak számukra megfelelő büntetést, meglepő eredmény született. Azoknak a diákoknak ugyanis, akikről mosolygó képet láttak a "bírák" sokkal enyhébb büntetést választottak, mint közömbös társaiknak.

  Hasonló a helyzet a szép kisgyermekekkel is: a képen látható kislányról senki sem feltétezné, hogy szándékosan okozott fájdalmat társának, míg egy koszos, rendezetlen hajú utcagyerekről bárki első hallásra elhinné, hogy gonosz, s szánt szándékkal okozott sérülést pajtásának!

  Érdekes módon a jelenség fordítottja is megfigyelhető, Wilson egyetemi hallgatókkal végzett kísérlete alapján: attól függően, hogy a diákok körében miként harangozták be a vendégelőadó státuszát: professzor, docens, adjunktus, tanársegéd, vagy egyetemi hallgató e az illető, az előadás után ugyanazt az embert a hallgatók, akik úgy tudták professzor 6 centiméterrel magasabbnak látták, mint azok, akiknek vendégdiákként mutatták be. Ebben az esetben a státusz dimenzióban megjelenő pozitív jellemző hatott a fizikai adottságokra.

  Ezeknél a kísérleteknél is meglepőbb azonban Harari és McDavid tudományos munkásságának eredménye. Ők általános iskolai tanárokat kértek fel arra, hogy osztályozzák ötödikes gyermekek írásait. A dolgozaton csak a gyerekek keresztneve szerepelt, például Dávid és András (gyakori, pozitívan értékelt nevek) vagy Hugó és Móric (ritka, negatívan értékelt nevek. Bár a fogalmazások ugyanazok voltak mindkét esetben Hugó és Móric egy teljes osztályzattal rosszabb eredményt ért el, mint Dávid és András.

  Ezekből a kísérletekből, s elméletekből immár tökéletes képet alkothatunk arról, mire érdemes ügyelnünk első találkozásainkkor, gyermekünk névválasztásakor, vagy hogy hogyan érhetjük el, hogy beharngozott státuszunk révén magasabbnak lássanak minket, s az olvasottak alapján talán egy kevésbé vonzó külsejű, vagy különleges nevű emberrel is toleránsabbak leszünk!