Idézetek                                                             

Ne hagyd hogy a tűz kialudjon benned,egyik szikra pattanjon a másik után.Még a kételyek mocsarában is.ne hagyd hogy a lelkedben élö hös elpusztukjon.a vágyak amelyre életed magányos pillantaiban gondoltál,de soha nem érted el öket.valóra válthatod a megálmodott sorsot.mert létezik,mert valóság,mert lehetséges  és mert a tiéd

Ha önmagad akarsz lenni egy olyan világban ahol minden arról szól hogy megváltozz és olyn légy mint mindenki más akkor meg kell vívnod minden harc közül a legkeményebbet.eber vagy,tudsz küzdeni.soha ne add fel!

Azt hiszem amikor válszuthoz érkezünk,és tétován nem tudunk dönteni eszünkeb kellen jusson a halálunkhogy az éltete válszzuk mert a halálunk nem teszi boldogabbá a világot

Néha megáll e gy pillanatra az idö.egy-egy  jelenet úgy marad meg bennünk mint egy kimerevítettt kép.elhalkuló hangok,leleassult mozdulatok.semmi sem változk.aztán elmulik a pillanat

Milye félemetes iis az ember!számok és mértékek és jegyzetek összevisszasága és csak néhányt tudunk értemezni és lehet hogy azokat  is  hibásan

Hogy is volt a kishercegben?a felnöttek maguktol soha semmit nem értenek meg.a gyermekeknek pedig fárasztó mindent ujra meg ujra megmagyarázni

Azt mondják a hollók célhoz vezetik az utazókat,mások abban hisznek hogy egy magányos holló szerencsét jelent,de egy egész hollócsapat rossz jel.zürzavart és gondokat jósol.csata elött hollót látni:garantált gyözelem

Vajon nem úgy áll-e a dolog,hogy azoknak adjuk érzelmeink legjavát akik alig gondolnak ránk viszonzásképpen

A világegyetemben van egy jól meghatározható rendszer ami tetten  érhetö a csillagok mozgásában

És a föld forgsában is.de az emberi élet majdnem mindig  a káosz szerint szevrezödik.felveszünk egy alapállást,kinyilvánitjuk a jogainkat  és az érzelmeinket miközben félreértjük mások és a magunk indokait

Számtalan ember hal meg úgy hogy a lekükben némán szól a zene,mert egyfolytában az életre készülödnek és mire ráéreznének a saját dallamaikra kifutnak az idöböl

Élete sorsdöntö szakaszaiban egyetlen ember sem tud egyszerre megfeleni önmagának meg a tömegnek anélkül hogy végül valóban ne találna önmagára

Ha annyian magánosak ahányan magányosnak tünnek megbocsájthatatlan önzöség lenne egyedül magányosnak lenni.