Simára festett falak

A festéshez különféle, általában diszperziós falfestékeket szokás használni. Kaphatók ugyan színre kevert mészfestékek is, amelyek már korábban is mésszel festett felületek újbóli átvonására alkalmasak, ám a különféle vizes diszperziós festékek a gyakrabban használatosak. Ezek választéka igen bőséges, és a hazai bevált festékféleségeken kívül számos import falfesték között válogathatunk. Szinte mindegyikük fehér alapszínű, de különféle színezőpasztákkal, folyadékokkal, azok keverékével a legkülönfélébb színárnyalatokra színezhetjük bármelyik falfestékeket. A színezékek alkalmazható % aránya minden falfestéknél változó, ezekkel azonban csak világos árnyalatok érhetők el. Egyes festékgyártók viszont már eleve színre kevert falfestékeket is gyártanak, ám ezek csak a márkaforgalmazók üzleteiben szerezhetők be. A teljesség igénye nélkül néhánynak a főbb adatait a 13. oldalon táblázatba foglaltuk.
 

Színezőanyagok és használatuk

A színezőanyagokkal kapcsolatban kedvezőbb a helyzet. A bevált és ismert színezőanyagokon kívül a nagyobb festékszaküzletekben, barkácsáruházakban már olyan színezőfolyadékok is beszerezhetők, amelyek a különféle színárnyalatok elérését %-ban megadott színskálával könnyítik meg. E színezékek több mint tízféle színben kaphatók, viszont elég sokba kerülnek. Igaz, alkalmazásukkal elkerülhetők a színkeverési melléfogások, ami különösen azok számára jelentős előny, akik nem járatosak a színkeverésben.
A festékek színezésekor a pasztákat előbb vízben oldjuk fel teljesen, majd teaszűrőn adagoljuk a festékes edénybe, ugyanis így nem kerülhetnek nagyobb pigmentszemcsék a festékbe, amik festés közben bosszantó foltosodásokat okozhatnának. Ha két pasztából kell a színezéket kikeverni -, ami az alapszínek alkalmazásán túl elég gyakran szükséges - mindegyik pasztát külön-külön oldjuk fel, és csak szűrve öntsük a világosba a sötétebb színezékanyagot.
A végső színt természetesen a fehér festékbe keverve állíthatjuk be. Előbb csak kevesebb színezéket keverjünk a festékbe, majd kis felületre kenve, hajszárítóval gyorsan megszárítva ellenőrizhetjük kell-e még belekevernünk. A világos színű árnyalatokat mindig fokozatos színezék hozzáadással keverés közben változtassuk sötétebbre, közben mindig fessünk egy tenyérnyi széles csíkot a próbafelületre, hogy kellően nyomon követhessük a változást.
A színt lehetőleg árnyékban és erős fényben is nézzük meg, mert a színek függenek a megvilágítás mértékétől és milyenségétől is. A megfelelő színű festéket 5-10 percig alaposan keverjük össze, majd hagyjuk pihenni, utána meg újból nagyon alaposan keverjük össze, hogy a színezék teljesen elkeveredjen a festékben. A folyékony színezékeknél is ugyanígy járjunk el, és a festéket csak ezt követően hígítsuk a szükséges sűrűségűre.
Lényeges, hogy a színfestéshez mennyi festéket készítsünk. Nos, ez a felület nagyságától függ. Általában két átvonó réteg ad tökéletes fedést, az első, hígabb festékréteg lehet fehér is, amelyen jobban érvényesül a színes festék. Kompakt színekhez mindenképpen három rétegben felhordott falfesték szükséges, bár esetenként a sűrűbben használt festékek két rétege is adhat kellő fedettségű bevonatot. Természetesen a nagyon nagy fedőképességű speciális falfestékre ez nem vonatkozik, ezek egy rétegben is tökéletesen fedőréteget alkotnak a falon. Ezek azonban drágák, ezért főkén csak mennyezetekre érdemes használni (11).
 

Falfestő szerszámok használata

A falak festését többféle szerszámot használva végezhetjük el. A festék kenéséhez használhatunk hagyományos korongecsetet, de ezt már a festők sem túl gyakran használják, mert fárasztó a kezelése, vannak ennél korszerűbb, termelékenyebb eszközök is. Korongecsettel nehéz sima falat készíteni, mert a sörteszálak nyomot hagynak a felkent festék felületén, amellett nehéz maga a szerszám is, és aki nem ért a kezeléséhez, csak pacsmagol vele. A korongecseteléskor csak a szőrzet alsó fele érintkezzen a fallal, és mindig vertikális ingamozgással kell a festéket a falra kenni. A korongecset a kelleténél vastagabban dolgozik, ezért a festékréteg megszáradásához elég hosszú idő szükséges. Viszont az is tény, hogy kétszeri korongecsetelés igen jól fedőréteget képez a falon.
Sokkal használhatóbbak a különféle méretű és anyagú festőhengerek. A henger a festéket ideálisan vékony rétegben teríti a falra, egyszerre nagy felület befestésére alkalmas, gördülékenysége miatt könnyű a kezelése is. Előnyei mellett azonban hátránya is van, mert ha gyorsan forgatva használjuk a hengert, spriccelni fog, különösen, ha a kelleténél hígabb a festék. Erre vonatkozólag mindig tartsuk be a használati utasításban megadott hígítási arányokat, mert a híg festék nem fed eléggé, a sűrű pedig nehezíti a munkánkat. A hengerrel először függőlegesen terítsük fel a festéket, majd ferdén, két irányban hengerelve alakítsuk ki az egyenletes rétegvastagságot (12). A mennyezeten kissé nehezebb a munka, mert a fejünk felett kell dolgoznunk, ezért lehetőleg mindig magunk előtt legyen a lefestendő területrész (13). Mindig csak akkora területet fogjunk át, amelyet a létra tetején kényelmesen át tudunk hengerelni. Az alacsony helyiségekben használhatunk teleszkópos nyélre erősített hengert is (14), de ezzel csak a létrázást mellőzhetjük, viszont magát a hengert sokkal nehezebb megfelelően irányítani, arra kellő erővel hatni. A henger töltése is nehézkesebb, mert vagy leszereljük a nyélről, vagy a hosszú rúddal a végén kell ügyetlenkednünk a festékezése közben. A hengerek festékezéséhez nem feltétlenül szükséges festékező tálca, jó egy széles szájú festékesvödör is, de lehúzórács mindenképpen kell hozzá. Ennek segítségével nyomkodhatjuk ki belőle a felesleges festéket. Ezt ajánlatos alaposan elvégezni, mert a felesleges festék vagy lecsepeg, vagy a forgó szálak közül kipermeteződik a padlóra, arcunkra és a ruhánkra. Sima falfestéshez a sima, tömör szálbundájú hengerek a megfelelők, a cérna hengerek inkább strukturált falfelületekhez használhatók. A méretüket pedig a festékező edény szélességéhez mérten válasszuk meg. A hengerek könnyen kezelhetők, de azért némi erőkifejtést igényelnek a festék eldolgozásakor. A csuklót is eléggé igénybe veszi a festékesen nem is olyan könnyű henger tartása, irányítása.
A másik hatékony festőszerszám a lapos festőpárna, amely végső soron lapos teddy-párna, nyeles tartóbetétre erősítve, mégpedig különféle méretben és alakban. Régebben Euro 2000 néven vált ismerté, ma Speed Master-nek, Festőmesternek stb. nevezik, a gyártója szerint, de lényegében mindegyik azonos funkcióra készült, könnyű falfestésre. Kezelését a nyeles tartók (15), a párnák festékezését pedig görgős festékező tartályok teszik könnyűvé. A szivacs hátoldalas párnabetétek cserélhetők, ami nem megfelelő kimosás esetén lényeges előny. E festőszerszámmal nagyon vékony festékréteget lehet a falra kenni, viszont a mennyezeten nem éppen kellemes a használata, elég gyakran kell a festőpárnákat utántölteni festékkel. Sima réteget csak híg festékkel lehet kialakítani, mert a sűrűbb festék a felületen a szálnyomokat hagy.
 

A falfestés fogásai

A helyiségek mennyezetét általában fehérre szokás festeni. Magas helyiségekben az oldalfalak felső részének kis sávja is fehér szokott lenni, ennek vonalát még a festés megkezdése előtt a falakra kell jelölni. E célra egy hosszú, porfestéken áthúzott zsineg is megfelel. A színválasztóvonal magasságát a sarkokban, a padló szintjétől mérve jelöljük fel, a zsineget oldalanként feszítsük ki e pontok között, majd elhúzása után engedjük a falra csapódni. A festést ezt követően a mennyezet bevonásával kezdjük el, majd az oldalfalakon folytassuk. Ha munkát akarunk megtakarítani, akkor ne sajnáljuk a pénzt nagy fedőképességű, csepegésmentes mennyezetfestékre, amellyel csak egyszer kell áthengerelni a mennyezetet, és az foltmentesen hófehér lesz.
Az oldalsó falfelületeken általában színezett festéket szokás használni, ezért a teljes felület kétszeri befestéséhez szükséges mennyiséget már a festék eredeti tárolóedényében keverjük be. A festék hígítását csak a színezését követően végezzük el, mert a színezékkel is vizet töltünk a festékhez, utóhígításakor már ezt a mennyiséget is vegyük figyelembe. A sarkokat, a padlószegély feletti sávot előbb egy széles ecsettel fessük be, majd fogjunk hozzá a falak teljes felületének a befestéséhez. Lehetőleg mindig folyamatosan, egymást követő sávokban fessünk.
Ha a falak és a mennyezet találkozásában a fal homorúan kialakított, akkor ezt hengerrel, vagy széles ecsettel lehet a legjobban befesteni. Ha a falon más, a síkból kiemelkedő faldísz, vagy kazetta van, ezt is előbb ecsettel kenjük körül. Színre festésük esetén az egyenes részeket keskeny ecsettel, vékony műanyag fedőlappal lehatárolva két oldalról kenjük be festékkel. A festéket munka közben gyakran keverjük meg, hogy mindig egyforma legyen a sűrűsége.
A festékező vödröt a magasban dolgozva akasszuk a létrára, lenti munkához pedig helyezzük könnyen mozgatható görgős kis asztalra, pl. tálalókocsira, hogy könnyen lehessen mozgatni. A létrára azonban legfeljebb 8 kg-os festékes dobozt akasszunk, és azt is csak félig töltsük meg festékkel, mert több festék jelentősen megnehezítené a létra mozgatását. A posztópapucsba bujtatott lábú létrát ilyenkor ajánlatos a padlón húzva arrább helyezni, mint emelni. A hírtelen rántásokat mellőzzük, mert közben kilöttyenhet a festék, aminek a feltörlése nagyon kellemetlen feladat. A festékcseppekre egyébként is ügyeljünk, mert beléjük lépve széthordhatjuk az egész lakásban. A diszperziós festékek a padló repedéseiből, a fugázó anyagokból utólag már csak nagyon nehezen távolíthatók el.
Ha többszínű festékkel dolgozunk, színenként más és más hengert használjunk, vagy a festékező párna betétjét cseréljük le. A teljes kimosásuk ugyanis nagyon nehéz, és ennek elmulasztása kezdetben elszíneződéseket okoz a falon. Ha egy festékező tálcát használunk, más színű festéshez a belsejét burkoljuk be alufóliával (16). A fólia bélés könnyen cserélhető, festékváltást így mosás nélkül végezhetjük el. Amennyiben a festést másnap is folytatni fogjuk, akkor a festőszerszámokat este erősebben nedvesítsük be, majd fedjük le szorosan alufóliával, vagy fólia zacskóval, ezek ugyanis megakadályozzák a festék beszáradását.
A festés végén pedig előbb egy nagyobb tálban mossuk ki a festőszerszámok szőre közül a sűrű festéket, majd a hengert a kád alján, folyó vízben görgetve, nyomkodva mossuk ki teljesen belőle a felhígult festéket.
A festőpárnákból és befogóiról is előbb egy nagyobb edényben mossuk le a falfestékek javát, majd az edénybe folyamatosan csurgatott vízben addig nyomkodjuk az edény aljára, amíg teljesen tiszták nem lesznek, és nyomásra sem jön belőlük enyhén festékes víz. Ha ezt megtesszük, akkor legközelebb sem kell helyükbe újat vennünk, hiszen megtisztítva, újra használhatóan tettük őket a szerszámos polcra.

(Ezermester 1999)