|
Ki tartson kutyát?
Hogy a lakásban tartott kutyát sétáltatni kell, azt mindenki tudja, de csak kevesen mérik fel ebvásárlás előtt, hogy ez a gyakorlatban mit is jelent. Aki naponta nyolc óránál többet tölt távol otthonától vagy rendszertelenül jár haza, az csak akkor vállalkozzon kutyatartásra, ha családtagjai be tudnak segíteni az ellátásba. Jól "rágja meg" a dolgot az is, aki sokat utazik. A kutya igen rosszul viseli, ha hosszabb időre elszakítják gazdájától. Aki reggel szeret sokáig lustálkodni vagy rosszul bírja az időjárás viszontagságait, az válasszon inkább macskát.
A kutya ébredés után rögtön ki akar menni, akkor is, ha szakad a hó!
A kötelező sétáltatás minimum napi három alkalom, amely összesen legalább kétórányi időtartamot tesz ki. Egy átlagos kutyaélet körülbelül tizenötezer sétát ölel fel, s az ebtulajdonos minden egyes évből kereken egy hónapot sétával tölt!
Aki kutyát fogad be a lakásába, számolnia kell azzal, hogy az állat jelenlétével bizonyos mennyiségű elhullatott szőr és por is együtt jár. Még a leggondosabban ápolt kutya is hagy maga után némi piszkot, hisz' rendszeresen kimegy a szabadba, kergetőzik, hempereg, sárba lép, és az ajtó előtt nem veti le a cipőjét. Aki tehát igen kényes a patikai tisztaságra, de nem szeret sem előszobát takarítani, sem kutyalábat mosni, az kétszer is gondolja meg, szüksége van-e négylábú lakótársra. Ne tartson kutyát lakásban az, aki nem akarja vele teljesen megosztani az életterét. Az előszobába vagy erkélyre be- vagy kizárt kutya élete reménytelenül sivár; ráadásul magányára általában ősei kapcsolatteremtő eszközében, az üvöltésben keres orvosságot, magára haragítva ezzel a szomszédokat.
A kutya és a gyermek legtöbbször remekül kijön egymással, de egy kutyakölyök beszerzésére célszerű olyan pillanatot választani, amikor épp nincs csecsemő a háznál. Amíg a baba még négykézláb közlekedik, és minden útjába kerülő tárgyat a szájába vesz, jobb, ha nem kerülnek útjába a szobatisztasághoz még nem hozzászokott kiskutya jelenlétének kézzelfogható nyomai. Az első lépésekkel próbálkozó tipegőt a szeleburdi kölyökkutya könnyen felboríthatja, s az sem szerencsés, ha egymás holmijára vet szemet a két kiskorú. Legyen tehát legalább két év korkülönbség a kutya és gyermek között. Hogy melyikük javára, az szinte mindegy - a fő, hogy legalább egyikükkel szót lehessen érteni!
Kinek való hát a kutya? Olyan embereknek, akik nem restellnek legalább napi három alkalommal kimenni a szabadba, munka után vargabetűk nélkül sietnek haza, szabadidejüket olyan szórakozással töltik, amelyben négy lábon is részt lehet venni, nyaralni leginkább saját hétvégi házukba járnak, mindenekfelett pedig: képesek kompromisszumokat kötni annak érdekében, hogy az ember és az állat együttélése mindkét fél számára élvezhető legyen. Ilyen embereknek sok örömet fog jelenteni a négylábú társ.
Mit is jelent a „szabadság”?
Kétféle kutyatartó van. Az egyik a hagyományos, tekintélyelvű gazda-kutya kapcsolat követője, aki elvárja ebétől, hogy minden körülmények között engedelmeskedjen, különféle vezényszavak végrehajtására tanítja, és érzékelteti vele rangbéli fölényét. A másik a „liberális” típus, aki azt mondja: ő nem kényszeríti négylábú barátját megalázó produkciókra; az ő kutyája szabad lélek, akinek nem parancsol senki. Hogy a két út közül melyiket választja, az kinek-kinek a saját egyéniségén múlik - de vajon mit szól mindehhez maga a kutya?
Bármilyen meglepően hangzik is, a kutya szempontjából az első, a tekintélyelvű nevelési módszer az előnyösebb. A szabadelvű ebtartó kutyájának szabadsága csak a póráz végéig tart. Irányíthatatlan, megbízhatatlan lévén elengedni nem-igen lehet, állandóan fennáll annak a veszélye, hogy fegyelmezetlenségével veszélybe sodorja magát vagy másokat. Magával vinni sem tudja a gazdája sehová, hisz' több kényelmetlenséggel jár a jelenléte, mint örömmel.
A fegyelmezett kutya lehetőségei összehasonlíthatatlanul tágabbak. Elkísérheti az embert számos ügyes-bajos dolgát elintézni, ezzel „extra sétákhoz” juthat a napi adagon felül. Nem kell elszigetelni az idegen állatoktól és emberektől, ráadásul a gazdájától megtanult mozgásfolyamatok végzése lehetőséget nyújt számára a sportolásra, játékra. Míg a tanulatlan eb unottan ténfereg, ha nincs kutyatársasága, addig a képzett kutya apportírozással, akadályugrással mozgathatja meg izmait.
Tévedés azt hinni, hogy a kutya számára az engedelmesség kényszer. Szigorú falkarangsorban élő ragadozó lévén természetéből adódik a hierarchia elfogadása, az alkalmazkodás a vezér akaratához. A vadon élő farkas élete a falkatársakkal való együttműködésben, a közös cél megvalósításában, vagyis a társas vadászatban teljesedik ki, amit a városi kutya esetében a labda visszahozása, az akadálypálya leküzdése, a vezényszavak végrehajtása helyettesít. Aki megvonja kutyájától az engedelmesség, vagyis az együttműködés lehetőségét, nem szabadságot ad neki, hanem megfosztja attól a kevéstől, amely természetes életformájából még megmaradt.
Sokan érzik úgy, nem tudnának meglenni négylábú barátjuk nélkül. Ha azonban elfogulatlanul nézzük a dolgot, be kell látnunk, az ebtartás bizony nagy felelősséggel és nem csekély teherrel jár. Különösen érvényes ez városi körülmények között, ahol az állat még sokkal inkább az emberre van utalva, mint vidéken, kertes házban élő társai.
A városi kutyatartás komoly életformaváltást követel az embertől, amire nem mindenki képes.
A kutya otthona az emberi környezet. Ez lehet tanyaház vagy pásztorkunyhó, de császári palota vagy akár egy hajó fedélzete is. Fontos azonban, hogy rendelkezésre álljon olyan terület, ahol a kutya nem csak pórázvégen kocoghat az aszfalton, hanem kedvére mozoghat.
Emlékezés:
In memoriam, Mancs
Egy egész ország síratja Mancsot, a 13 évesen örök vadászmezőkre költözött mentőkutyát.
Mancsot, akinek ki tudja, hány ember köszönheti az életét. Bár gazdájának, Lehóczki Lászlónak a kiképzési módszere megosztotta a mentőkutyásokat, és ennek a kutya halála után különböző internetes fórumokon többen hangot is adtak, kétségbe vonva ezzel Mancs eredményeit, mégis e kutyának a neve fogalommá vált. Tény, hogy Mancsnak nem volt mentőkutyás vizsgája. Tény, hogy nem vett részt különböző versenyeken. De az is tény, hogy e kutyának az eredményeit az élet, és nem a pontozó bírók értékelték.
A kezdetek
Tizenhárom évvel ezelőtt maga Lehóczki László sem gondolta, hogy a nadrágszárába kapaszkodó kölyök egyszer majd világhírű mentőkutyaként vonul be a kutyatörténelembe. Annál is inkább nem, mert a kiskutyáról gyorsan kiderült, hogy diszpláziával küszködik. A gazdája ekkor egy, a csípőficamos gyermekeknél használatos kengyelt átalakított, és ezt hordatta egy éves koráig a kiskutyával. A kitartásnak meglett az eredménye, hisz' a hosszú évek során ez a kutya több ezer kilométert kutatott át élők, vagy áldozatok után, és már senki nem tudja megszámolni, hány ember köszönheti neki az életét! Amikor a törökországi földrengés során a romok alatt élve megtalált egy kislányt, a kutyát a CNN televízió is bemutatta. Azóta Mancsból élő legenda lett. Pedig sokan nem is tudják, hogy a kutya nem csak a katasztrófák áldozatainak, de a gazdájának életét is megmentette. Így volt ez az olaszországi sárlavina katasztrófánál, amikor hiába is küldte előre a gazdi Mancsot, a kutya megmakacsolta magát. A fejét rázta, prüszkölt, és nem engedelmeskedett gazdája utasításának. Azon mesterkedett, hogy Lehóczkit is minél távolabb tartsa az üregtől. A gazdi talán néhány másodpercig úgy érezhette, a kutyája cserbenhagyta. Alig távolodtak el azonban az üregtől, hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Kiderült, hogy egy nyitva hagyott gázpalack szivárgott. Ha akkor Mancs engedelmeskedik, mindketten odavesztek volna… A kutya is többször életveszélybe került azonban.
Mindenki reménykedett
Mancsnak a mentések során szerzett súlyos érülései megnehezítették öregkorát. A legkomolyabb baleset épp akkor érte, amikor a törökországi földrengés során egy kislány életét megmentve, egy kiálló vasrúd átszúrta a lábát. Mancs akkor a fájdalmakkal mit sem törődve folytatta életmentő munkáját, és csak hazatérve tudták a lábát szakszerűen ellátni. Ennek következményeként a kutyának élete végéig komoly fájdalmat okozott a mozgás. Mancs azonban szinte az utolsó pillanatig dolgozott, hisz' a gazdája, Lehóczki László szerint, ha nyugdíjazta volna, ez a kutya abba belepusztul. Mancs így a nyugdíjas kor küszöbét alaposan túllépve, továbbra is emberéleteket mentett. Egészen addig, amíg tüdőgyulladást nem kapott. „Kórházba került, de úgy tűnt, hogy annyi baj után ezen is győzedelmeskedni fog.” – meséli Lehóczki László felesége, Bea „A mentések során súlyos balesetek érték. Egy éves korában valaki majdnem megmérgezte patkányméreggel, nem is olyan régen pedig fertőzött kullancs csípte meg. Mancs azonban, csodálatos állatorvosunknak, dr. Kovács Miklósnak köszönhetően mindent legyőzött. Most is joggal reménykedtünk tehát a teljes gyógyulásában.”
Az utolsó nap krónikája
A család még reménykedve vitte haza a kórházból a kutyát. Bea a „boszorkánykonyhájában” gyógyteákat főzött neki, és a kutyával együtt inhalált a törölköző alatt. A kedvenc ételeit főzte Mancsnak, vitaminok sokaságával igyekezett megerősíteni őt. „Jó étvággyal evett, úgy tűnt, túl van a nehezén. Estére azonban sajnos rosszul lett.” Bea nagyon szerette Mancsot, és ha a külföldi bevetéseken a férjét felhívta, nem csupán Lacinak mondta, hogy vigyázzon magára, Mancsot pedig arra kérte, épségben vigye haza neki a férjét. Nem csoda hát, hogy most nem tudta tovább nézni a kutya kínlódását. „Majd a szívem szakadt meg érte, és a beszedett nyugtatóktól elaludtam. A férjem virrasztott mellette egész éjjel. Hajnalban, amikor felriadtam, már nagyon rosszul volt. A férjem és a lányom vitték orvoshoz. Többé nem láttam…Kiderült, hogy órákon keresztül infúziókat kapott. Megpróbáltak megtenni érte mindent. Amikor az utolsó infúzió is lefolyt, Laci leemelte az asztalról, Mancs azonban már sajnos nem tudott a lábára állni, összecsuklott. Egyik pillanatról a másikra összeomlott a keringése. Az állatorvos elmondta, hogy itt már sajnos nincs segítség. A férjem szerint Mancs már nem élt, amikor az orvos beadta neki a kegyes halált jelentő injekciót. Laci hosszú órákon keresztül még nekem is képtelen volt elmondani, mi történt. Amikor felhívtam, hogy megtudjam, miként van a kutya, csak annyit tudott mondani, örökre elment.”
Mancsot ott temették el, ahol annyit hancúrozott, és ahol annyi derűs napot tölthetett együtt a gazdival és a családjával. Bár sokan szerettek volna búcsút venni a hős kutyától, ők úgy érezték, családi körben szeretnék örök nyugalomra helyezni. A kutyát a gazdi virágaival együtt hantolták el.
Nyugodj békében, Mancs!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
