Menekülök a négy fal közül,
Elbujdosni a világ elől.
De kint is látom a gátakat,
Felém kúszó sötét árnyakat.
Víz alól feltörve tar felszínt keresnék,
De kavicson futva untalan elesnék...
Kitörnék végre, ha lennének szárnyaim,
S egyedül röptemben szél rázná láncaim.
Egyedül ülök az ágyamon
Az eső veri az ablakom.
Kifutok az utcára, ha kell,
S csak várom, hogy engem is mosson el...
|