Ha megbántasz

Vágyom rád éjjel,s nappal,
bármit teszel,irántad nem vagyok haraggal.
Szeretlek és ezt nem törölheti el senki,
és jól tudom,hogy te sem hagysz senkit közénk állni.

Jó veled lenni mert kedves vagy és figyelmes,
minden jó benned,ezért vagyok beléd szerelmes,
de néha te is tévúton jársz,
utána pedig csak úgy elém állsz,

mégsem szólsz csak nézel rám,
s ha látod hogy szabad megcsókolod szám,
majd átölelsz és mondod,hogy szeretsz,
mert tudod,hogy nekem is a szerelem áll mindenek felett.

Nem haragszom soha rád,mert nem is lehet,
és különben sem leplezed vétkeidet,
bár nem súlyosak miket teszel,mégsem akarod,hogy szomorú legyek,
ezért mindeg megajándékozol engemet.

Sokszor elég mikor kimondod,hogy szeretsz,
s én boldog vagyok,hogy velem lehetsz,
hogy ölelhetsz és csókolhatod ajkamat,
mert jól tudom,örökre megmarad.

Szerető halál

Valami szorítja szívemet,
markában tartja lelkemet,
és nem enged el pedig már fáj,
de ha nem lehet velem,hát jöjjön a halál.
Lecsukom a szemem és várom,
várom,hogy a halál homlokon csókoljon,
de nem jön,viszont csókot érzek ajkamon,
kinyitom a szemem és már látom,
ott áll a szerelmem,mosolya fénylik,
halk hangon mond nekem valamit,
majd lehajol,s homlokomra csókot hint,
és kezével hirtelen egy hatalmasat legyint,
hát ő a halálom és eljött értem,
mellém fekszik,s megáll a szívem.

Börtön

Rab vagyok szerelmed börtönében,
olyan,mintha benne lennék egy festményben,
lábam alatt rét van csodaszép,
olyan,milyet nem látott a világ még.


Nem sötét és nem nyirkos,
nem büdös és nem piszkos,
rózsák nyílnak börtönödben,
ez lakozik a szívedben,


rabláncom a szerelmed,
fogvatartasz vele engemet,
nem engedsz ki,de nem is mennék,
szeretem szíved édes börtönét.

Szívem kulcsa

Van egy kulcs,melyet neked adtam,
pedig sokáig mindenki elől titkoltam,
elrejtettem,de most a tiéd,
vigyázz rá,mert az nyitja szerelmed szívét.


Én vissza nem kérem,örökre a tied,
de csak akkor tartsd meg ha igaz a szerelmed,
s jó a szándékod,nem bántasz engem,
ha megengeded,hogy szíved örökké szeressem.

Hagyj idő

Kinzó percek ne gyötörjetek,
szívemen több sebet ne ejtsetek,
szenvedtem eleget,mostmár hagyjatok,
ha tovább szenvedek,meghalok.


A szerelem mit érzek hatalmas,
de vele sem tudok átgázolni rajtad,
pedig eltipornálak örökre,
hogy ne zárhass többé börtönbe.


Meg kell értened,hogy hiányzik,
ha nem láthatom szívem széthullik,
szenvedek ha két szemét nem láthatom,
s ajkát nem csókolhatom.

Fények

Sejtelmes fények kérlek segítsetek,
hogy ebben a sötétben el ne tévedhessek.
Félekhogy nem találok haza
és homlokon csókol majd a halál angyala.


Vezessetek haza hozzá végre,
hogy nyugodjon meg szerelmes szíve,
mert tudom,hogy vár nagyon,
vezessetek fények akkor is ha nem akarom.

Kezdetben kezedben

Még nem feledtem régi szavaid,
szívemben élnek még a bókjaid,
ugyanúgy vágyom a csókjaid,
derekamon érzem még ölelő karjaid,


ahogy először átöleltél azon a napon,
akkor is szerettél már nagyon,
s vigyáztál,karjaidban menedéket adtál,
lágy szerelemmel szőtt paplannal takartál,


hogy senki ne lásson és el ne vegyen,
csak tiéd lehessen a szerelmem,
és ne kelljen többé könnyet ejtened,
mert hitted,hogy én vagyok ki őszintén szerethet.

Szerelmes álom

Álmodtam és azt hittem,végem van,
mert szavad többé nem hallhattam,
elvesztem,mintha szellő lettem volna,
mintha minden az utazásról szólna.

Kínzó várakozás

Kínzó percek,égető órák,
nem bírom nélküle tovább,
oly sokat kell várni mert nagy a távolság,
szívem meggyengült,haldoklik már.


Én vártalak,láthatod,de nem haladt az idő,
az egyetlen mérföldkő közöttünk ő,
mert vánszorog,de nem halad,
az óramutató a helyén marad.


Miért?Miért kínzol ennyire?
Miért hozol bánatot szívemre?
Nem szenvedtem még eleget?
Nem hullattam még elég könnyemet?


Az idő lassan de telik,a kérdések maradnak,
de hiszem még,hogy valaha láthatlak,
és addig sem feledsz el,
őrzöl a szívedben hű szerelemmel.