Fejfedő

Sokan a zsidóság legjellegzetesebb öltözködési szokásának tartják, holott csak a római korban alakult ki. A Római Birodalomban ugyanis a rabszolgáknak be kellett fedniük a fejüket. Ezen öltözködési szokás tehát szimbolikus: a zsidók ezzel jelképezik, hogy ők Isten szolgái. Manapság azonban már csak a szigorúan vallásos zsidók hordanak mindig valamilyen fejfedőt, a többiek csak vallásuk gyakorlása során.

Hosszú évszázadok gyakorlata fejlesztette ki a kippát, mely egy könnyű, egyszerű fejfedő, de a célnak tökéletesen megfelel. (A köznyelvben hívják még sábeszdeklinek, vagy kapedlinek is.)

Pajesz

Itt a zsidó identitás erősítéséről van szó. Az, hogy a zsidók nem vágják le a pajeszukat, még a bibliai időkre vezethető vissza. Hiszen a többi, pogány népnél természetes volt, hogy a nagy melegben leborotválták a hajukat. A zsidók ezzel is hangsúlyozni akarták különállásukat a pogányoktól.

Évszázadok alatt úgy alakult ki, hogy az ultraortodox zsidók egyáltalán nem vágnak bele a pajeszukba, holott a Tóra csak azt tiltja, hogy teljesen leborotválják. Ugyanez a helyzet a szakállal is. Ugyanakkor vezető, nagytekintélyű rabbik, akiknek az a dolguk, hogy a Tórát mindig az adott korhoz igazítsák, kinyílvánították, hogy a szakállt és a pajeszt akár teljesen is le lehet vágni nullásgéppel, mert az inkább az olló, semmint a penge elvén működik.

Tállit és cicesz

Ahogy a többi néptől való eltérést a testen a pajesz, a ruhán a tállit és a cicesz jelzi. Tállit az olyan négyszögletű ruha, ami fedi az egész felsőtestet. A legtöbb mediterrán népnél találkozunk ilyen egyszerű, vállra vehető köpennyel, a rómaiaknál ebből fejlődött ki a tóga.  A tórai törvény azt írta elő -és itt az eltérés a többi néptől- hogy a tállit elülső két sarkára egy-egy kék rojtot kell tenni, amely így az égre, tehát Istenre emlékezteti az embert a hétköznapok során: ez a cicesz. A hagyomány szerint azonban egy időre a zsidók eltávolodtak Istentől, és elfelejtették, hogy kell a ciceszhez szükséges kék festéket előállítani. Kiengesztelésül a dolgot sokkal bonyolultabbá tették: a ciceszek számát előszöris megduplázták, tettek egyet-egyet a 2 hátsó sarokra is. Emellett most már minden cicesz 8 szálból áll össze: az egyik a vezérfonal, amire a többi 7-et egyenként 39-szer tekerik rá jó szorosan, mielőtt összecsomóznák őket (azért ennyiszer, mert a héber betűknek számértéke van -mintha az A 1-et, a B 2-t, stb. jelentene-, márpedig Isten hagyományos megszólításának, az Uramnak (Adonáj) a számértéke 39. És végül: mivel a ciceszt már nem tudták kékre festeni, fehéren hagyták, és a szintén fehér tállit 2 hosszú oldalára kerültek függőleges kék csíkok. Innentől kezdve lett a zsidó nép nemzeti színe a kék-fehér. Ez annyira így van, hogy az izraeli zászlót is egy tállitról mintázták. A tállit rendkívül fontos ruhadarab egy zsidó életében: amellett, hogy minden reggeli istentiszteleten viseli, rajta van a bár micvoján is, egyes közösségekben ezt használják az esküvőn hüppe helyett, és végül a zsidó férfiakat ebben is temetik el (csak épp levágják vagy kibontják a ciceszeket). 

A diaszpórában azonban más öltözködési szokásokat követő népek közé került a zsidóság, így a tállit viselése visszaszorult a reggeli imádságokra (ezért hívják imaköpenynek is). Az ortododox zsidók azonban a mindennapok során is hordják a ruhájuk alatt vagy felett az ún. kis tállitot (tállit kátán). Ennek a közepén van egy kivágás, amin át lehet dugni a fejet, elől-hátul derékig ér, a kék csíkok itt vízszintesen vannak. Mindemellett szokás még rövidke kis fonalakat is tenni a tállit szegélyére, összesen 613-at, emlékezve a Tóra 613 parancsolatára, valamint belehímezni azt az áldást, amit a tállit felöltésekor kell mondani.