Ha valaki zenélésre adja a fejét, annak normális esetben az egyik oka lehet, hogy tud énekelni, vagy ért egy hangszerhez (vagy mindkettő, de ennyire ne menjünk mélyre), esetleg tud jó szövegeket írni, és ezt jól elreppeli, elüvöltözi, a közönség meg jót szórakozik. Vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy előbb felsoroltak közül mindenhez értenek. Közéjük tartozik Avril Lavigne is, aki azt hiszi, hogy tud gitározni (de nem tud), jó hanggal képes énekelni (egyáltalán nem, idióta sipítozás ez, nem hangszáljáték), ráadásul izgalmasak a szövegei (énpasimtepasid, egyéniség vagyok). Ez az egész új lemez egy irdatlan nagy közhely, színvonaltalan tinipunk mindenféle egyéni, újszerű ötlettől mentesítve. Először csak unalmas, de öt perccel később már maga a hifi van törésveszélyben, pedig az a szerencsétlen lejátszó nem tehet semmiről, csak olvasta a jeleket. Az egészről csak Avril Lavigne meg a menedzserei tehetnek, akik elhitették vele, hogy ő tud énekelni, gitározni stb., stb., stb... És ez baj.