Egy holló fekete hajú fiú állt egy szűk terem közepén. Körötte csuklyás alakok feszülten figyelték a fiú kezében fekvő kis gömböcskét. A szoba összes ablaka vakságra ítéltetett a méregzöld függönyök által. A sötétben mindössze néhány ezüstfényű fáklya hozott világosságot és persze az aranyosan fénylő tárgy a halálfaló kezében.

A Gömbben egy lány futott, keresztül bokron, ágon. Míg egy nagy kővárhoz nem érkezett.

A kastély tornyai belevesztek az éjszaka fekete leplébe.

Belökte a súlyos tölgy ajtót, s a márványlépcsők felé vette az irányt. Végig a kies folyosókon, Roxfort falai körülölelték, menedéket nyújtottak.

 Látták, ahogy nagy nehezen lefékez egy szobor előtt, majd kopog az ajtón. De, amint átlépte a küszöböt, eltűnt a szem elől. A gömb egyszerre üres lett, s másodperc múlván köddé vált.

 - Francba!- morogta a fiú.

 - Mi az? Mi történt - kérdezték többen is. Zavarodottsággal vegyes csalódottság tükröződött az arcokon.

 - Dumbledore irodáját erősebb varázslatok védik, mint Roxfort falait - sziszegte egy érdes hang a fiú háta mögött.

 - Ostoba vagy! Tudhattad volna, hogy a lány előbb Dumbledore-t keresi majd meg. S nem egyenesen a Rendet!

Harry dühös szégyenkezve lehajtotta a fejét. Erre valóban nem gondolt, hitte, hogy a lány ostobán rohan a Főnix Rendjéhez védelemért.

Büszkén rohant Urához, mutatni, még sem volt sikertelen a lány utáni hosszas vadászat. S tessék, kudarcot vallott.

A Voldemort mögött álló három csatlós szája kárörvendő mosolyra húzódott. Állarcuk mögött megcsillant a szemük.

Az első hiba, amit a Nagyúr legkedvesebb híve vétett. S ők tanúi lehetnek az ezzel járó következményeknek.

Mohón lesték mesterük arcát, s várták, mikor lendülnek a hosszú fehér ujjak, kínzó átkokat szórva.

Ám mindez elmaradt.

Voldemort vörös szemei ismeretlen érzelmet tükröztek egy pillanatra, majd visszatért a szokásos rideg csillogás.

- Feladatom van számodra! -mondta végül. A csuklyás alakok egyszerre kapták felé a fejüket, majd alázatosan leszegték a tekintetüket. Próbálták elrejteni valódi érzelmeiket. A haragot, a dühöt és a féltékenységet, amely mardosta őket, emésztette egyre inkább. Ahogy látták, mesterük kiemelt figyelemmel bánik a fiúval. Olyat kap imádott Uruktól, mit ők sosem fognak.  S ez irigységet keltett bennük, áradva öntötte el az eszüket, minden egyes pillanatban, mikor a Nagyúr magához hívatta Pottert.

Ugyanolyan szigorral kezelte, ám mégis, a tény, hogy személyesen tanítja a fiút, nem sokaknak adatott még meg.

Nem értették, minek köszönheti a fiú, ezt a figyelmet. Nem tudták mit rejteget már oly régóta Uruk, s, hogy miért olyan fontos személy Harry Potter a Sötét Nagyúr életében.

***

Hermione ott feküdt az ágyán, és a mennyezetet bámulta. A feje tele volt emlékekkel, az elmúlt két év legfontosabb történéseivel.

Felrémlett benne egy kép, egy fiúról, akit többé már nem ismert. Oldalra fordította a fejét, pillantása megakadt egy sárga dosszién az éjjeliszekrénye szélén.

Szemei előtt újra megjelent az utolsó éjszaka, az utolsó óra, mikor még az ő oldalukon állt.

Ahogy ott ült a kanapén, a gondolataiba merülve. Már akkor tudta, nincs valami rendben. Olyan szomorú volt az arca, a szemei, azok a smaragd szemek, pedig, olyan mérhetetlen dühöt sugároztak, ahányszor csak ránézett. Nem tudta mire vélni ezt a pillantást.

Baj volt tudta jól, de próbált átnézni rajta, nem figyelembe venni. S ez a legnagyobb hiba volt, amit csak elkövethetett.

Aztán következő nap, mikor nem találták sehol.

Az éjjel elszökött, háta mögött hagyva Roxfortot, s a régi életét.

Emlékezett arra a napra, olyan tisztán és élesen, mintha csak tegnap történt volna.

Az igazgató magához hivatta, őt és Ront. Pontosan másfél évvel a történtek után.

)*(Visszapillantás)*(

Ron és Hermione ott ültek Dumbledore irodájában. Az igazgató szomorú tekintettel járt föl le a szobában.

-Mint tudjuk, Harry már több mint egy éve tűnt el, s az óta nem hallottunk felőle - mondta- Azonban nem rég egy új halálfaló csillaga ragyogott fel az égen. Erősebb, mint bármelyik csatlós. Félelemre ad okot a halálfalót övező furcsa körülmények. Saját jelet kapott, ami csak a legfontosabb halálfalóknak adatott meg eddig. Egy kígyó és egy villám.

Hermione döbbenten felnyögött, míg Ron értetlenül bámult maga elé. Mintha fel sem fogta volna, hogy hozzá beszélnek. Szeplős arca kifejezéstelen maradt, tekintetével az igazgató asztalát fürkészte, de tekintete üres volt. Valahol egészen máshol jártak a gondolatai, emlékek és tervek közt kalandozott, mik semmivé lettek egy évvel ezelőtt

 - Igazgató úr azt akarja mondani, hogy az új csatlós talán…- de a lány nem tudta magát rávenni, hogy kimondja, amit gondol. Szinte szégyellte, hogy egyáltalán ilyet mer gondolni. Dumledore bólintott.

 - Ez csupán feltételezés, amíg nem tudunk biztosat, nincs valódi ok a riadalomra. Így kérem, ne híreszteljék.

Aztán a megbeszélés, az a gyűlés, amelyen ténylegesen létre hozták a Liliom Rendet.

)*(Visszapillantás)*(

Újra megjelent előtte az igazgató irodája. A teremben, körben székek voltak elhelyezve. 12 a jobb és 12 a baloldalon. A jobb oldalon mind diákok ültek, lányok. 16- 17 évesek. Mind magabiztosan húzták ki magukat.

Az igazgatóhoz legközelebb eső két széken, ült Hermione és mellette Ginny Weasley. Szemben velük, a másik oldalon, néhány professzor és a Főnix Rendjének pár tagja. A lemenő nap fénye aranyos ragyogásba vonta az ablakokat.

- Ti vagytok hát azok, akik új életre keltik, a Liliom Rend nevezetű társaságot. - Dumbledor lassan körbe jártatta tekintetét a diákokon.- Mind önszántatokból vagytok itt. Mindannyian tudjátok e rend történetét, s bizonyára azt is milyen feladat vár rátok, ha elvállaljátok e tisztséget a Rendben. Mindazon által kérlek titeket, jól gondoljátok meg, ha egyszer belépnek, nincs vissza út.- Senki nem adta jelét, hogy távozni szeretne, így hát folytatta.

 - Akkor hát nem is húzom tovább az időt, ismertetem a tervünket. McGalagony professzor volna olyan szíves?

A professzorasszony előlépett.

 - Információink szerint, Tudjukkinek komoly tervei vannak a jövőre nézve. Két bástyát állít a sötét oldal védelme érdekében. Két erős halálfalót választ ki, kik segítenek neki összetartani a sötét oldalt. - majd a határozottság eltűnt a hangjából, s elhaló hangon folytatta- Ugyanis a fekete mágusok száma olyan iramban nő hazánkban, s külföldön egyaránt, hogy azt képtelen egymaga követni. Két hét múlva fogadást rendez, s e fogadás keretében választja ki a kettőt, aki érdemes e tisztségre. Az esélyes mágusok mind fiatalok, ezért is láttuk a legcélravezetőbbnek, a maguk korosztályát felkérni. Tudjukki nem akar kockáztatni, fiatal, életerős csatlóst akar megbízni e posztal. A maguk feladata megtudni, ki ez a két ember, s aztán végezni velük.- Szavait néma csönd követte.

 Sosem gondolták, hogy McGalagony, a mindig szigorú, de igazságos tanárnő, képes ilyen drasztikus kijelentést tenni. Most tudatosult csak legtöbbjükben mit is vállaltak el, de már nem volt menekvés.

 - Nos, van egy listánk, ami, segíthet- törte meg újból a csöndet - Itt van a tizenkét legesélyesebb halálfaló. Kérem, jelentkezzenek, ki melyik csatlóst vállalja célpontként.- Azzal elkezdte sorolni.

 - Egy amerikai, nem túl esélyes, de nem árt vigyázni vele. Kitoloncolták a hazájából, mert, hogy is mondjam, eléggé lázadó természetű. A neve: Rebel Renovate.

Egy piszkos szőke hajú lány bátortalanul fölnyújtotta a kezét. McGalagony egy aktát nyújtott át neki, amelynek elején ott díszelgett a férfi arcképe.

Az illető nem lehetett több 20 évesnél. S mint kiderült a felsoroltak legtöbbje ugyan ilyen fiatal, mind 19 és 25 közt voltak.

 - Két német: Gereifen Feig és Fuchs Verschlagen. Fontos szerepet töltenek be a másik oldalon. Ha valaki rendelkezik egy ki német tudással, kitalálhatja jellemük miben létét.

Most Hermione számára ismeretlen két lány jelentkezett. Ruhájuk alapján hollóhátasok lehettek. Ők is megkapták a szükséges információkat tartalmazó mappákat.

 - Két lengyel testvérpár: Brzydki Owad és Bzdura Owad. Veszélyesek, remek fegyvereket készítenek, s állítanak a fekete mágia szolgálatába.

Egy vöröses- szőke hajú hugrabugos emelte fel a kezét, s a mellette ülő ingjét rángatta közben. A lány hiába próbált úgy tenni mintha nem venné észre, végül feladta, s ő is felemelte a kezét.

 - Aztán itt van még két Orosz: Rana Sordidus, szökött fegyenc az Azkabanból, Antonyin Dolohov közeli ismerőse. Alagov Bruchus hidegvérű gyilkos, és mondjuk úgy, nem éppen az eszéről híres a fenti körökben.

Ezúttal két griffendéles keze lendült a magasba.

 - Itt van még három francia csatlós: Jean- Paul Coiffer, úgy dolgozik, akár egy borbély, mindig hord magánál egy kést, vigyázzanak vele! Majd Luke Méfiance és Mawaise Herbe rendkívül jól értenek a bájitalokhoz és a mérgező növényekhez.

Hermione már emelte volna a kezét, mikor Dumbledore finoman megrázta a fejét.

 - Nem Miss Granger magának mást szántunk. És magának is Miss. Weasley - tette hozzá, mikor Ginny keze is a magasba lendült

 - A legjobb lesz, ha Miss. Semery, Miss. Williems és Miss. Due vállalj el.

Mindhárom lány komoly bólintással jelezte, hogy elfogadják. A professzorasszony visszafordult Herminonéhez és Ginnyhez, miután átadta a lányoknak a megfelelő aktát.

  - Végül a két legesélyesebb jelölt, egyben tagjai a legtekinélyesebb halálfalók köreinek. Két volt Roxfortos diák. - Többek arca elkomorult. - Draco Malfoy és Harry Potter. A Malfoyok régóta szolgálják a sötét oldalt, Lucius Malfoy igen befolyásos tagja a Nagyúr híveinek, így hát nem meglepő hogy a fia ilyen magas tisztségre tett szert. Harry Potterről pedig, azt hiszem, nem kell egyebet mondanom, mindannyian ismerték, tudják, milyen hatalommal rendelkezik. Ő az egyik legerősebb csatlós, s az egyik legfiatalabb is.

 - Akkor hát kérem, Miss. Granger, Miss. Weasley elvállalják?

A két lány némán nyúlt az akták után.

Hermione kinyitotta, az első oldalról egy ismerős arc nézett vissza rá, és mégsem. A smaragdzöld szemek, s a kócos fekete haj ugyanaz volt, de ez az arc, ez a tekintet, annyira idegen, és távoli volt. A fénykép mellett ott volt, minden lényeges információ, amit tudnia kellett. Már ha mondhattak volna, bármilyen újdonságot, hisz rajta kívül, nem sokan álltak, igazán közel hozzá a roxfortos éveiben. S ez lehetett az egyik ok, amiért őt akarták e feladatra.

Tekintete újra visszatért a képre. Hirtelen képtelennek érezte magát szabadulni a fiú pillantásától. A félelem mérges gázként terjedt szét az ereiben. Hogyan lesz képes megölni őt? Hisz a barátja. Nem, ő már nem az, akit ismertem, mondta magának.

Merengéséből egy távoli hang zökkentette ki.

 - Mit kell tennünk? - Ginny volt az. Az arca eltökéltséget sugárzott, nyoma sem volt benne, félelemnek.

 - Bejutnak a kastélyba, az áldozatuk közelébe férkőznek, majd, mikor eljön a pillanat, végeznek velük.

 - Hogyan? - érkezett a kérdés valahonnan a bal szélről.

Piton bukkant elő, hirtelen egy sötét sarokból ijesztő hirtelenséggel Arca kifejezéstelen volt, mint mindig. Az igazgató asztalához lépett és ráborított egy tucat ékszert. Volt köztük, nyaklánc, karkötő, bross, gyűrű… egyetlen közös vonásuk volt csak, mind üvegből készült és furcsa türkizkékfolyadékot tartalmazott. Mind más állatot ábrázolt. A nyakláncon egy szitakötő-medál függött, a bross tű egy lepkét formázott meg, amely valamiért furcsán ismerősnek tűnt Hermionénak, de nem tudta megmondani honnan.

Odalépett az asztalhoz és felemelte a nyakláncot.

Gyönyörű ékszer volt. Kékes-zöld fényben játszottak a szitakötő szárnyai, ahogy a fáklyafény föl- letáncolt rajtuk.

- Mi ez az anyag? - hallotta ismét Ginny hangját. Odafordult hozzá, a lány éppen babonázva nézte a kis lepke brosst a kezében.

 - Ez egy igen erős méreg. A Liliom által termelt anyag, felerősítve. Aki belélegzi, azonnal meghal. Így hát bánjanak vele óvatosan!

 - Még mindig nem tudjuk, hogyan jutunk be az estélyre - mondta Hermione némi kétséggel a hangjában.

 - Nos ez nem lesz nehéz. Biztos forrásaink vannak. Nem régiben hasznos információk birtokába jutottunk. Bizton állíthatom, nem lesz gond a bejutással, sokkal inkább a kijutással - mondta McGalagony határozottan.

A gyűlés véget ért, az egybe gyűltek, lassan eltünedeztek a szobából. Hermione is indulni készült már mikor…

 - Miss. Granger!- szólt utána egy hang. Hermione megfordult.- Lenne még itt valami. Egy utolsó küldetés.

 - Mi lenne az?

 - A szokásos. Föl kutatni a személyt, lehetőleg elsőként.- a lány bólintott s átvett egy másik aktát is a professzor asszony kezéből.- A legfrissebb információk.

Egy külső ember számára talán zavarosnak tűnhet e parancs, ám Hermionénak, tiszta volt, s egyértelmű.

Egy évvel ezelőtt a Rend új tervet eszelt ki, amely halvány reménysugár volt, sötét jövőjükre tekintve.

Dumbledore felfedte előttük a próféciát. A Rend kétségbe esett, e titok tudatában, már nem volt értelme hinni. Ám egy tag, egy új és szinte lehetetlen ötlettel állt elő. Aminek ugyan sok értelme nem volt, mégis legalább elmondhatták, hogy megpróbáltak valamit tenni a káosz ellen. Hát parancsba adták, az egyetlen nélkülözhető Rend tagnak.

A parancs így szólt: Megtalálni Neville Longbottomot .

Egyszerű parancs, nem de? Csak, hogy Neville akkor már hónapok óta nem adott életjelet magáról. Mindössze annyit tudtak róla, hogy vándorol. Mély depresszióba sodorta a titok, a prófécia titka. Az, hogy akár ő is lehetett volna az Egyetlen.

Így hát Hermione végig járta az országot Neville után kutatva, de tervük meghiúsulni látszott. A másik oldal tudomást szerzett róla, s sorban felbukkantak azokon a helyeken, ahol Neville esetleg járhatott, ahol Hermione is kutatott.

Végül a lány nyomába szegődtek.

Hajtóvadászat indult, kiér előbb oda egy- egy lehetséges búvóhelyhez. Eddig mindig egy lépéssel előrébb járt a lány. Ennek ellenére nem talált semmilyen nyomot Neville hollétét illetően. Mindössze annyiit tudott, még nincs a sötét oldal markában. Mert ha így lenne, nem követné őt halálfalók egy csapata, keresztül kasul az országban. A legutóbbi állomás, Neville szülőháza volt, ahol a szüleivel lakott, a tragikus balesetig.

A csatlósoknak, már kezdett elege lenni a vadászatból, s, hogy mindig késve érkeznek. Meg akarták szerezni, a kulcsot, a kulcsot, ami Hermionénak az egyetlen előnyt jelentette. Egy ismeretlen varázslattal, új képességgel ruházták fel a lányt. Képes volt meglátni egy bizonyos személy múltjának apró részletét, pusztán egy tárgya megérintésével. S ez a személy most Neville Longbottom volt.

Voldemort ugyan nem tartott tőle, hogy a Longbottom fiú esetleg képes Harryt helyét átvenni a próféciában, de mégis inkább biztosra ment. Új megbízást adott az újdonsült halálfalójának. Kiadta hát a parancsot:

Megtalálni Neville Longbottomot és megölni.

E parancs két dolgot is szolgált.

Segített kideríteni az újoncok hűségét, s egyben sikerült keresztbe tennie Dumbledornak.

)*(Visszatekintés vége)*(

Hermione magában tűnődött, miközben fölkelt az ágyból, s készülődni kezdett.

Vajon ki lehet ez a biztos forrás, akit annyiszor emlegetnek?

 Írj kritikát