- Te…? - hitetlenkedtem.

- Nem mehettem el nélküled - mondta, oda rohantam hozzá és hozzábújtam. Átölelt.

- Mennünk kell - suttogta.

Bólintottam. Gyorsan felhúztam a ruhám, addig elindult az ajtóhoz, óvatosan kinyitotta. Kikukucskált, majd miután biztonságosnak ítélte kilopakodott, engem is magával húzott. A folyosó sötéten ásított, ahogy behúztam magam mögött az ajtót, elsötétült minden. Tapogatózva haladtunk előre, Hallottam a lépteit. A hideg dermesztővé vált, teljesen átfagytam. Harry gyorsan mozgott, próbáltam beérni, belekapaszkodtam az ingujjába. Nem nézett hátra, nem is viszonozta az érintésem. Zaj hallatszott a hátam mögül, léptek zaja ,aztán ujjak kulcsolódtak a csuklómra, mielőtt megnyikkanhattam volna már a számat is befogták. Fény gyúlt. Felvillant előttem Harry alakja. Észre vette a hirtelen világosságot, megfordult. Az arca fáradságot tükrözött, mintha azt mondaná” Édes Istenem már megint te!”. Egyenesen elnézett az arcom mellett, bele fogva tartom szemébe.

- Na mi van erre nem számítottál? - szólalt meg egy vontatott hang mögöttem. Malfoy volt az, szóval magához tért, zihált az elégedettségtől. Elengedte a számat és helyette megfogta a homlokomat, fölfelé tartotta, ettől kezdve már csak a plafont láttam. A pálcáját pedig a nyakamnak szegezte.

- Most lejöttök velem.Ha nem megölöm - fenyegetőzött.

- Nem tennéd meg! Ha baja esik Voldemort végez veled - suttogta tárgyilagosan. Én a magam részéről jobban aggódtam volna helyében.

- Úgy gondolod? Próbáld ki!

Két kiáltás, nyögés. Valami elhaladt a kezem mellet. Malfoy hátra zuhant neki a falnak, de olyan erővel, hogy a folyosón függő kép is a fejére pottyant.

- Gyere! Siessünk! - mondta halkan. De mielőtt elindulhattam volna eszembe jutott a nyaklánc. Ott hagytam az éjjeli szekrényemen.

- Várj egy picit! - azzal visszamentem a szobába. De a lánc nem volt az asztalkán. Kutatni kezdtem.

- Csak nem ezt keresed? - szólalt meg egy rideg hang. Körül néztem a szobában a falnak támaszkodva ott állt ő, a nyaklánccal játszadozott. Megdermedtem, vége van, gondoltam .Voldemort fölényes mosolyra húzta a száját. Elém lépett és megragadta a torkom.

- Azt hitted ilyen könnyen elmenekülhetsz?

Ekkor az ajtó kicsapódott és belépett rajta a Lucius és Draco Malfoy, utóbbi kicsit tántorgott, talán a nehéz kép enyhébb agyrázkódást okozott. Egy cseppet sem sajnáltam érte. Mögöttük Crack és Monstró között Harry lépdelt félájultan, a sort Bellatrix zárta. Voldemort elengedett és Harryhez lépett. Lecsúsztam a fal tövébe, képtelen voltam mozdulni.

-Lám csak, lám - mondta negédesen - Majdnem kisiklottál az ujjaim közül, újra-tette hozzá Monstróék és Bella felé fordulva, akik igyekezték kerülni a gyilkos pillantást.

- Mit is tegyek veletek... mit is - gondolkozott tetetett gondterheltséggel, miközben körbe-körbejárkált

- Áh meg is van. Draco, Bella ti maradjatok itt. Ti pedig gyertek velem-intett a többi felé és kiment az ajtón. Malfoy odajött hozzám teljes erejéből pofon vágott és köpött egyet a földre, ezzel adva tudtomra a megvetését. Én újra elterültem az ágyon. Harry neki akart ugrani de Bella varázslattal visszanyomta a földre.

- Szemét! - kiabálta.

Épp ebben a drámai pillanatban tértek vissza a szobába. A Nagyúr pillanatok alatt átlátta a helyzetet, de nem szólt semmit.

-Úgy tűnik még nem sikerült teljesen kiirtanom a fejedből Dumbledore badar tanításait. S amint látom szimpatizálsz az ellenséggel is. Ezen sürgősen változtatnunk kell. Kötözzétek meg! - fordult a csatlósaihoz. Bella lehajolt és hátul összekötözte Harry kezét Voldemort pedig fennhangon mondott el egy igézetet..

- Szenvedés kísérjen utadon

Elven tűz lobogjon csontodon

Szeretőd haldokló romjai.

Emlékek rabjai

Érzelmek foglyai

Az ördög szállja meg e testet s ne más

Élők közt szűnjön meg a hallás

Fájdalma süket fülekre talál

S pajzs nélkül törjön reá a halál

Jöjj elő s teljesítsd be mi reá vár

Kelj életre s pusztítsd el Mardekár

Ami a hármaknak jutott

Akaratod megbukott

S mégis van hatalmad felettük

Segíts és törjük meg az esküt.

A szoba elcsendesedett a levegő megfagyott. Sötét űr ereszkedett a helységre. Csak Harryt és Voldemortot láttam. A külvilág hangjai megszűntek csak Harry ordítását hallottam. Ahogy láttam összecsuklani a fájdalomtól, az agyamat és a lelkemet megszállták az emlékek a közös emlékek, melyekhez még szívszaggatóbb érzelmek tartóztak. Voldemort most hozzám fordult.

Megérintette a homlokomat. Elviselhetetlen fájdalom, amit éreztem elzárta az elmém. Képtelen voltam gondolkodni, beszélni vagy akár megmozdulni. Rettenetes forróságot éreztem. Elvesztettem az uralmat a testem felett. Egy hang dübörgött a fülemben. Egyfolytában beszélt de az émelygés és a észvesztő szenvedés miatt nem bírtam a jelentésére koncentrálni. Voldemort még mindig fenntartotta az érintést közben az emlékeim eltűntek a fejemből, hogy Voldemort végig nézte őket arca gonosz mosolyra húzódott. Csak egy maradt, de az olyan erősen és intenzíven lobogott bennem, hogy a fájdalom is alább hagyott. Ez nem is egy emlék, inkább egy érzelem volt, amiről azt sem tudtam, hogy bennem van, legalábbis nem ilyen formában. Voldemort elkapta a kezét, mintha tüzes vashoz ért volna. Én is lerogytam a földre. Az émelygés alább hagyott. Fölemeltem a fejem láttam ahogy Harry is rám néz,a pillantásunk találkozott és összekapcsolódott .Egy pillanatra felcsendült a hangja a fejemben, olyan tisztán és érthetően. Egyetlen szó volt csak mindössze és egyetlen pillanat, mégis mindent megváltoztatott. Minden ki nem mondott szó, minden eltitkolt pillantás értelmet nyert. Voldemort meghökkenve nézett ránk, ugyanúgy, mint az időközben felbukkanó csatlósok. A hangok az emlékek is visszatértek. Az elmémet borító köd eloszlott a fádalom megszűnt. Harry se rángatózott tovább. Csak bámultam a szemét, ebben a pillanatban minden porcikám azt súgta, ha leveszem a pillantásom róla megszűnik létezni a világ. Közelebb kúsztam hozzá, ha a fájdalom meg is szűnt, az emléke azért még elevenen élt a testemben. Ő is föltápászkodott, de csak térdre állt. Közelebb hajolt hozzám A háttérben Voldemort felordított, és ő megcsókolt. A szoba eltűnt Voldemort kiáltását elnyelte az a láthatatlan fal, ami körülvett. Sérthetetlenné tett minket s elrepített egy kavargó színekkel teli világba. A kastélyon kívül értünk földet

Írj kritikát