November első napján Dumbledore fontos bejelentést tett, ami felborította az egész iskola rendjét, és amelyre már hosszú évek óta nem volt példa.

- Kérlek, hallgassatok egy pillanatig, míg megosztom veletek, amit szeretnék. - A teremben néma csend lett, mindenki az igazgató arcát fürkészte.

- Jó magam és a Mágiaügyi Miniszter úgy véljük célszerű lenne sereget toborozni a Voldemort elleni csatákhoz, tanulva az egy évtizeddel ezelőtti eseményekből .Mivel a Sötét Nagyúr máris több ezer fős haddal rendelkezik ezért a legcélravezetőbbnek azt tartottuk, ha egészen fiatal kortól lehetne jelentkezni. - Szeme elárulta, hogy ez a döntés nem igen egyezik az ő véleményével.- A jelentkezésen minden 14-dik élet évét betöltött fiú vehet részt. Az ehhez szükséges papírokat kéretik december 24-e előtt leadni. Másnap reggel ugyanis elviszik a jelentkezőket a táborokba. - Az asztaloknál kitört a hangzavar. Volt, aki félve pillantott társaira, de volt, aki máris eltökélte, hogy jelentkezik.

- Ez nem igazság! A lányok miért nem mehetnek? - Hangzott fel több helyről is.

- Nos mint hallom többen kérdezik, miért nem engedjük a gyengébbik nem részvételét. Ennek magyarázata az, hogy a női lélek kevésbé tudná elviselni ezt a fajta kiképzést, s a csata szörnyűségeit ilyen korba. A táborban 2 csoportba osztják magukat, a 14 és 20 év közöttiek és az annál idősebbek. Figyelmeztetlek benneteket, jól fontoljátok meg, mert a háború nem játék. Ha beléptek többet nincs vissza út. - Féltő tekintettel nézett végig a teremben ülőkön. - Most pedig kérlek, fáradjatok a hálókörletekbe.

A három jó barát egy emberként indult el az asztaltól. Kifelé menet a legtöbben őket bámulták, jól tudták Harry Potter mindenképp részt vesz majd, s ha ő megy Ron Weasley is és Hermione Granger is követni, akarja majd. Mindenki számára világossá vált: elkezdődött a háború.

Véget ért az átmeneti béke...

* * *

- Téged ki búcsúztat? - kérdezte Ron fojtott hangon, a bűbájtanterem kellős közepén miközben, hanyag mozdulatokat tett a levegőben. Melynek eredményeként az előtte ülő kiscica nem, hogy nem változott kalappá, hanem inkább, felettébb érdekes módon, Ron tolltartóját felkapva roppantul esetlen tangót járt.

- Ezt hogy érted? - Nézett rá kérdőn Harry, akinek hasonló gondjai akadtak a bűbáj használatával.

- Ja! - Csapott a homlokára. - Te nem tudod. Ilyenkor az a szokás járja, hogy a család egy nő tagja, szóval az anyád, a húgod vagy mondjuk a barátnőd, feleséged ad neked valamit, amit ő nagy becsben tart. És az a tárgy megvéd. Bár én nem hiszek benne, de anyáék fontosnak tartják. Apa mesélte, hogy őt egyszer az anyától kapott fülbevaló mentette meg...

Harrynek rögtön édesanyja jutott eszébe, aki miatt sokáig Voldemort nem érinthette meg őt, ez volt az ő ajándéka, de ez két éve semmivé foszlott.

- Mivel árva vagyok és egyke ezért valószínű, hogy senki - mondta, egy kicsit talán flegmatikusabban a kelleténél, ezért gyorsan hozzá tette. - Miért téged?

- Engem Ginny, de ő fogja még Fredet és Georgot is, anya pedig a többieket.

- Értem - szólt csüggedten Harry. Mint később kiderült minden fiú jelentkezik és mindnek meg volt, már ki köszön el tőle. Harry kezdte kellemetlenül érezni magát emiatt, ő lesz az egyetlen, aki egyedül indul útnak.

1996. december 14.

Beszéltem Ginnyvel, mesélt nekem egy hagyományról, miszerint úgy illik, hogy a harcba indulókat mindig a család egyik nő tagja bocsátja útjára és ad neki valami személyes tárgyat, mert úgy tartják, hogy az szerencsét hoz neki a megpróbáltatások során. Azt is mondta, hogy ő fogja búcsúztatni Ront, és az ikreket.

Eszembe jutott Harry, neki nincs semmilyen rokona őt vajon ki búcsúztatja? Gondoltam Ron biztos tudja, így megkérdeztem tőle. Megerősítette a gyanúmat, vagyis nincs senki, aki megtehetné ezt.

Megsajnáltam.

***

Beköszöntött a tél, leesett az első hó. Beborította egész Roxfortot. Gyönyörű lett a vidék.

De a táj bája sem volt elegendő, hogy a szokásos ünnepek előtti jókedv legyen úrrá a diákokon. Az egész kastélyt elárasztotta az aggodalom, amely mérges gázként terjedt szét. Szokatlan csend járta a folyosókat, egy diák se utazott haza, akinek idősebb bátya, vagy apja volt az még tegnap elköszönt, de a mai napra mindenki visszatért az iskolába. Volt, aki a barátját, volt, aki a szerelmét búcsúztatta. Hisz tudták lehet, hogy ez az utolsó alkalom minderre. Sokan próbálták lebeszélni a másikat a csatáról, de sikertelenül. Valaki apja akaratából, valaki becsületbeli ügynek tartotta azért jelentkezett, de akadt olyan is, aki csak félt mit szólnak a többiek, ha nem tart velük. Ezen a napon megengedték a diákoknak, Roxmorts látogatását, délutánra pedig egy ünnepi bált rendeztek.

Harry, Ron és Hermione is lementek a faluba. Némaságba burkolózva rótták az utcákat. Nem tudták mit is mondhatnának. Harry az utóbbi időben teljesen magába fordult, most is gondolataiba mélyedt, Ron szemében az elszántság és a félelem furcsa egyvelege csillogott. Néhány óra hallgatás és a hidegben való vacogás után visszatértek az iskolába. A klubhelységben ott ült Ginny is elmélyedve "beszélgetett" Dean Tomassal, aki hamuszürke arccal motyogott valamit válaszképp. Ron és Harry is lehuppantak egy-egy a kandalló előtt álló fotelre és kifejezéstelen arccal bámultak a tűzbe. Hermione is letelepedett Harry székének karfájára. Nem sokára McGalagony hangja csendült fel; felszólítva őket, hogy 1 óra múlva gyülekezzenek a Nagyteremben

Írj kritikát