József Attila: Részeg a síneken
Egy részeg ember fekszik a síneken, a balkezében tartja a butykosát és hortyog. Alszik hajnali hívesen. Az Éj az úton most üget el tovább.
Kuszált haját már ékesítette sok giz-gaz-szeméttel lágyan az éji szél, most hint az Ég rá isteni harmatot a meg nem mozog, csak melle zihál, hisz él.
Jobb ökle, mint a talpfa, olyan kemény, úgy alszik mint rég anyja meleg ölén. Ruhája rongyos. Még fiatal ; legény.
A Nap se kél, az ég hamuszínre tört. Egy részeg ember fekszik a síneken és messziről, lassan, dübörög a föld. |
|