Bevezető

Hogy miről is próbálok írni? Valamiről, aminek szörnyűségét egyetlen olvasott szöveg sem képes visszaadni, ami túl szívszorító ahoz, hogy le lehessen írni. Néhány hűséges és csodálatos élőlény szörnyű, élőlényhez nem méltó haláláról. Arról, hogy milyen hálátlan lény az ember, arról, hogy egy elenyésző apróságról nem tud lemondani, annak ellenére, hogy egy(illetve több), az emberiséget oly hűen szolgáló élőlény halálához járult hozzá ezzel, arról, ahogy egy emberben megbízó és őt szerető állat életének vége szakad...  Sokat vitatott kérdés, hogy bűn-e elfogyasztani egy ló húsát. Én azt hiszem, akinek a szíve az nem kőből van, s kicsit is viszonozza egy másik élőlény szeretetét és szolgálatát, az egyet fog érteni velem. Valamilyen szinten minden állat elfogyasztása bűn, hiszen egy élőlény halálát okozta az ember étvágya. Ezzel sem értek egyet, ám egy lovat sohasem lesz jogunk megölni! Ezt a törvényt nem világi hatalom hozta... Ez a törvény szívünkbe van vésve (legfeljebb nagyon mélyen elrejti a "megkövesedett" szív). Aki lóhúst eszik, az lovak meggyilkolásához járul hozzá!

 Sajnos nem csak hazánkban esznek lóhúst...

 Ha itt nem fogy az "áru", külföldre viszik a lóhúst, és ott fogyasszák el. Ez egy ördögi kör... De ha sikerülne hazánkban betiltani a lóvágást, egy olyan dominó-effektus indul(hat)na el, mint már annyiszor a világtörténelem során. A dolognak van egy hátulütője; ha nem lehetne vágóhídra vinni a lovakat, talán néhányan kegyetlenül végeznének az elöregedett állattal, ha már nem veszik hasznát. Ez azonban nem valószínű, hogy nagyon elterjedtté válna, hiszen akár többszörösét is fizethetik a szívtelen "emberek" az altatás árának, ha rajtakapják őket az állatkínzáson.

Össze kell fognia hazánk minden állatbarátjának, akár tüntetésekkel vagy petíciókkal, de valahogyan be kell tiltanunk a lóvágást! 

Bizony, ha egy ló megöregszik, vagy egyszerűen csak kicsit komolyabb sérülést szenvedett, az helyett, hogy segítenének rajta megölik. Ebbe belegondolni is szörnyű! Látunk egy ilyen csodálatos, érző, hűséges állatot, aki minket szolgált egész életében; aki szeretett minket annak ellenére is, ha esetleg rosszat tettünk vele, látjuk, amint megöregedett, vagy megsérült, s az helyett, hogy próbálnánk segíteni rajta, szebbé tenni élete hátralévő részét, vagy gondoznánk, ápolnánk őt, egyszerűen elvisszük a vágóhídra, és bezsebeljük a pénzt, amit adtak érte?! Ezt elképzelni is olyan nehéz! Én nem mernék emberek közelébe menni egy hasonló eset után, nem mernék senki szemébe nézni! Egy ilyen aljas tettre nem is lehet képes érző ember... Sokaknak nagyon sok pénzt hozott a lovuk, esetleg dicsőséget is. És ebből a pénzből annyira nem futja néhányaknak, hogy gondozzák azt az élőlényt, akinek a vagyont köszönheti, és aki úgy szerette egész életében...

Néhány gondolat a végére...

A lovak könnyen meg is ölhetnék gazdájukat, ők azonban nem teszik. Tudják azt, amit néhány szívtelen "ember" nem, hogy nincs szörnyűbb annál, mint elvenni más életét, aki talán rosszul is bánik velünk, de élőlény. Azt hiszem, egy lónak sokszor több érzelem fér el néma, ám hatalmas lelkében, mint egy-egy embernek!  

forrás: www.remenylomento.gportal.hu