Fura figurák

Csütörtökre már fogy az életkedv,
Behúzna a szürkeség és majdnem engeded,
A metrón lökdösnek, a boltban fásult arc, 
Nem érti az eladó, hogy mit is akarsz

Egy kis mosoly, pár jó szó is elég,
Hogy néhány percre becsapd magad, s újra ember légy
De más szelek fújnak, ma mást dobott a gép,
Botorkálsz egy téren át, bár elveszett a cél

És akkor

Látod, hogy fura figurák
Énekelnek, táncot járnak
Hívnak, és vonakodni kár
Mágnesként bevonz a jó

Öröm az együttható

Másnapra a nő jut, kiről álmodtál
De lenézően rád legyint, s te vágod már
Ez nem az a hely, és nem az a nap
S már magadról sem hiszed el, hogy vonzó vagy

Újra koptatod a járdát, szemlesütve mész
Egy csoda folytán ugyanoda érsz
Ismerős a tér, és felcsillan a fény
Egy kedves banda rád vár, ez oly kézenfekvő tény, mert

Látod, hogy fura figurák
Énekelnek, táncot járnak
Hívnak, és vonakodni kár
Mágnesként bevonz a jó

És velük nézed, hogy aki arra jár
Szomorú, undok vagy álmos
Velük táncolsz, hogy legyen végre már
Ünnep a hétköznapból

Öröm az együttható

Felejts el gondot, bajt, rágódni kár
A felhők közt rád kacsint 
A napsugár!

Látod, hogy fura figurák
Énekelnek, táncot járnak
Hívnak, és vonakodni kár
Mágnesként bevonz a jó

És velük nézed, hogy aki arra jár
Szomorú, undok vagy álmos
Táncolsz, hogy legyen végre már 
Ünnep a hétköznapból

Látod, hogy fura figurák
Énekelnek, táncot járnak
Hívnak, és vonakodni kár
Mágnesként bevonz a jó

Öröm az együttható

zene: Balanyi Szilárd
szöveg: Szűts Rita

Léggömb

Ha fentről látsz, oly apró minden,
A föld felett úszom el, nekem helyem most itt nincsen
Vezet kezed, megmérgezett,
Napsugár arcod a tenger felszínén veszett